XV/2. Térképek levéltári gyűjteménye
A levéltár térképanyaga külön gyűjteményt képez. Az elkülönítést elsősorban a térképek nagy mérete, speciális tárolási módja tette szükségessé.
A gyűjteményt úrbéri, kataszteri, erdő- és nyomtatott vagy fotómásolatban lévő katonai térképek alkotják. Az egyik kategóriába sem sorolható térképek a törzstérképek csoportját képezik.
Ez utóbbiak között főként Esztergom város és vármegye, kisebb részben Komárom vármegye anyaga található. Esztergom szabad királyi város legrégibb és legbecsesebb térképei közül Szalóky János által 1777-ben készített, a város egész határát ábrázoló nagyméretű, valamint a belterületét (házszámozással) ábrázoló térképek említendők meg.
A legrégibb térképünk feltehetően 1741-ből származik és a Duna esztergomi szakaszát mutatja. A mai Esztergomnégy városrésze közül háromnak az 1886-os színes táblás, s az erről készült nyomtatott, vászonra húzott kataszteri térképe is megvan. Külön érdekessége az 1886-os térképnek, a szintvonalak ábrázolása, és a földek tulajdonosainak feltüntetése. 1921–1927 között részletes felmérést végzett Esztergomban Szesztay Sándor irodája. A felmérési munka során készített részletes, magassági adatokkal ellátott s a felmérésből levezetett áttekintő térképek is rendelkezésre állnak. Ez, miként az 1943-as kataszteri szelvények, valamint az 1968-as városrendezési térkép, a belterületet ábrázolják. A nagyobb több szelvényből álló munkák mellett kisebb területet ábrázoló térképeket is találunk, többek között Eperjessy István 1777-ben készült a Cserepesnek mondott szántóföldeket ábrázoló rajzát, vagy az esztergomi gyógyszertárakat feltüntető 1859 körüli térképet.
A községi térképek zöme az úrbéri perek kapcsán készült, azok mellékletét képezte. A jobbágyfelszabadítást szabályozó 1853-as úrbéri pátens kötelezővé tette az addig közös használatban levő legelők és erdők elkülönítését, az irtvány- és maradványföldek kérdésének rendezését. Az uradalmi mérnökök először előzetes felmérést készítettek a falvak határáról, az uradalmi és jobbágyföldekről, ha ezekről térkép a korábbi időszakból nem állt rendelkezésre. (Bajna 1839, Csolnok 1860, Gyermely 1841, Héreg 1857, Pilisszentlélek 1859, Tardos 1858, Tata-Tóváros 1850) Elkészítették a tagosításra vonatkozó javaslatot, amit az úrbéri törvényszék, a volt földesúr és a községi elöljárók hagytak jóvá (Héreg 1864, Tardos 1874). A rendezett állapotról is részletes térkép és telekkönyv készült (Bajna 1858, Csolnok 1866, Gyermely 1859, Héreg 1869, Pilisszentlélek 1874, Tardos 1878, Tata-Tóváros 1871). A térkép, és a hozzá tartozó telekkönyv összevetésével könnyen megállapítható az épületek rendeltetése, tulajdonosai, megtalálható a jobbágycsaládok háza, kertje, földje. (47 község 129 térképét őrizzük, némelyiket több szelvényen.)
Kisebb számban birtokperekhez készült térképeket is őrzünk (Szőny és Ács közötti vitás területek térképei). Ezek nagyobb számban maradhattak fenn a birtokosok levéltárában (Prímási Levéltár – az esztergomi érsekség és a káptalan; Magyar Országos Levéltár – nagyobb családok pl. Eszterházy)
Gazdagabb a kataszteri térképek sorozata, bár még egy részük az önkormányzatoknál találhatók. Levéltárunk őrzi pl. Ács 1887, 1905; Bakonysárkány 1883/1944; Dorog 1886; Lábatlan 1887/1891; Tárkány 1886 kataszteri térképeit. A Felvidék egy részének visszacsatolása lehetett az oka, hogy sok, ma szlovákiai, akkor Komárom (Új-Gyalla 1889, 1907; Csallóközaranyos 1856; Komárom 1913; Kurtakeszi 1851, 1888, 1908; Madar 1888, 1904; Marczelháza 1886, 1907; Martos 1888; Nemesócsa 1856; Komáromszentpéter 1857, 1888; Dunaradvány 1856, 1888, 1904; Ekel 1857; Hetény 1888, 1904; Imely 1889, 1909; Izsa 1888, 1908; Keszegfalva én.), Pozsony (Balázsfa 1898, Pódafa 1899, Gönczölkarcsa, Móroczkarcsa, Pinkekarcsa 1893, Királyfia 1857, Nagypaka 1857, Ógelle 1857, Csallóközpósfa 1857) és Bars (Pozba 1857) vármegyei település 1886-os, 20. század elejei, sőt 1856-os kataszteri térképeit is itt találjuk.
A korszerű erdőgazdálkodásról 1879-ben rendelkezett a törvényhozás, felismerve azon károkat, melyeket a 19. század közepén a gabonakonjunktúra miatt végrehajtott nagymértékű erdőirtás okozott. A törvény iratokból, nyilvántartásokból és térképekből álló üzemtervek készítését írta elő, melyeket a Földművelésügyi Minisztérium (1889-től, előtte Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium) hagyott jóvá. 1884-től egészen az 1960-as, 1970-es évekig őrzünk ilyen térképeket. Az 1950 előttieket a birtokosok készíttették (Vallásalapítvány, Főkáptalan, herceg Pálffy Miklós, Metternich-Sándor Klementina hercegnő, Esztergom szabad királyi város és a községek volt úrbéresei pl. Bajna, Muzsla, Csév, Csolnok, Dorog, Dömös, Epöl, Kesztölc, Kirva, Leányvár, Mogyorós, Nyergesújfalu, Pilismarót, Pilisszentlélek, Sárisáp, Süttő, Szentgyörgymező), az 1950 utánit az erdőgazdaságok.
Az I. (1782–1784) és II. (1819–1869) katonai felmérésnek a volt Esztergom és Komárom megye területét ábrázoló szelvényeiről készült fekete-fehér fotómásolatok, a III. felmérés (1872–1884) 75 000-es nyomtatott szelvényei és ezeknek a későbbiek során felújított, javított változatai állnak rendelkezésre.
