Hét dokumentuma

Száz évvel ezelőtt, az első világháborúban sem állt meg az élet a karácsonyi ünnepek idején. A katonáknak a frontvonalat télen, hóban-fagyban is tartaniuk vagy éppen erősíteniük, kiépíteniük kellett. 1917-ben, amikor az olasz csapatoknak a nyárra tervezett isonzói támadása több alkalommal sem járt sikerrel, az Osztrák–Magyar Monarchia hadserege (és köztük a magyar csapatok) a keleti frontról átvezényelt német haderők támogatásával támadást indított. 1917 októberében került sor az ún.

Sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi Ödön 1839. december 14-én, Pozsonyban, Széchenyi István és Seilern Crescencia grófnő kisebbik fiaként látta meg a napvilágot. Fivérével, Bélával (1837-1918) Nagycenken töltötték gyermekéveiket és ifjúkorukat. Béla később a birtok ura lett, neves földrajztudós és geológus, Ázsia-kutató, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Ödön (1839-1922) az édesapjától tanult elméleti ismereteket a gyakorlati élet területén alkalmazta és hasznosította.

A Minisztertanács Kabinetje 1989. október 24-ei ülésén áttekintette az Állami- és Kossuth-díj rendszerét és javaslatot fogadott el annak megváltoztatására. A Minisztertanács Elnökhelyettesének előterjesztése alapján a Minisztertanács 3360/1989-es határozatában 1989.

E híradások a kőnyomatos hírek közé tartoznak. „Kőnyomatosoknak" nevezzük a hírügynökségeknek a kezdetben litográfiai módszerrel sokszorosított híranyagait, amelyet a megrendelőknek (jellemzően a szerkesztőségeknek) küldtek ki.

Teleki Pál gróf (1879–1941) személyisége, élete és munkássága máig élénken foglalkoztatja a történetírást és a közvéleményt. Milyen keserű sors is jutott a tudós államférfinak, aki sohasem hatalomvágytól indíttatva vállalta az ország vezetését, hanem két alkalommal is, rendkívül nehéz helyzetben, önfeláldozással, segíteni akarással alakított kormányt. Amikor nem volt már többé szükség rá, önként távozott, amikor már úgy érezte, hogy semmit sem tud tenni hazája érdekében, önkezével vetett véget életének.

Halász Hajnal - Katona Csaba - Ólmosi Zoltán

Tisza István (1861-1918) politikai pályáját rajongás és gyűlölet övezte, de ő mindig a maga útját járta, eszméibe, tetteibe vetett, kálvinista küldetéstudaton alapuló hite vezette. A „csóvás ember" pontosan és mindenki másnál korábban érzékelte, hogy a küszöbön álló háború élethalál-harc lesz, nem csupán a Monarchia, de a történeti Magyarország számára is.

A dokumentumban foglaltak szerint az 1561-ben török fogságba esett Barát János 128 éves korában Tatárországból írt levelében az Érsekmonostor kolostorában elásott és befalazott kincsek pontos lelőhelyét adja meg: