Terítékre került a második mohácsi csata emlékezete

A Magyar Nemzeti Levéltár és a Magyar Történelmi Társulat közös együttműködéseként a második idei előadása hangzott el március 17-én, kedden a Levéltári Délutánok tudományos ismeretterjesztő sorozatban. Ezúttal G. Etényi Nóra habilitált egyetemi docens, az ELTE tanára tartott előadást „A második mohácsi csata. A visszafoglaló háború fordulópontja a korabeli nemzetközi propagandában” címmel.  

A történész előadása elején röviden ismertette a nagyharsányi csatát, annak történetét és a hadi események politikai jelentőségét. Kihangsúlyozta, hogy elsődlegesen a csata politikai következményeivel, annak nemzetközi megítélésével kíván foglalkozni a politikai röplapok műfajára koncentrálva. A csatát, amelyet második mohácsi csataként is emlegetnek, 1687. augusztus 12-én vívták a Lotharingiai Károly herceg, II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem és Savoyai Jenő által vezetett Szent Liga csapatai és Szári Szulejmán nagyvezír oszmán hadai. Ez az ütközet mintegy keretbe foglalta a magyarországi török háborúkat, hiszen az 1526-os csatavesztés után ezúttal a keresztények diadalmaskodtak. A szégyenteljes vesztes csata következtében az Oszmán Birodalom meggyengült, de a várakozásokkal ellentétben nem omlott össze. A Szent Liga csapatai nem tudták kihasználni a győzelmet, és csak 1699-ben kötötték meg a karlócai békét a hadviselő felek, amely a Temesköz kivételével a teljes Magyar királyság felszabadítását jelentette.

Fotó: Lantos Zsuzsanna (MNL)

Alakuló közvélemény

G. Etényi Nóra előadásában azt vizsgálta, hogyan tálalta a korabeli európai sajtó és röplapirodalom a győzelmet. A csatát tudatosan „második mohácsi csataként” kezdték emlegetni, hogy ezzel szimbolikusan is revansot hirdessenek az 1526-os vereségért. A győzelem híre bejárta Európát, így erősítve a török kiűzésére irányuló nemzetközi összefogást és egyben a Habsburg-ház tekintélyét. Az előadó hangsúlyozta, hogy a második mohácsi csatának Nyugat-Európában sokkal nagyobb volt a kultusza, miközben a magyar társadalomban alig maradt meg ebből valami. Ezt elsődlegesen az 1526-os vereség emlékezete határozza meg. A történész előadásában arra igyekezett rávilágítani, hogy a korabeli Európában, elsődlegesen a Német-római Birodalomban, milyen hatása volt a nagyharsányi csatának, a gazdag hadizsákmányak, ezeket hogyan és milyen eszközökkel igyekeztek bemutatni, hogyan formálták a korabeli közvéleményt.
 

Hetilapok, röplapok és a propaganda

A korban egyre jobban elterjedtek a hetilapok, amelyek segítségével nagy mennyiségű információt tudtak eljuttatni viszonylag széles tömegekhez. Az előadó hangsúlyozta a röplap műfaj fontosságát is, amelyeket olcsón, négy sör áráért, széles körben terjeszthettek. A képek, illusztrációk miatt az olvasni nem tudó emberek is ismereteket szerezhettek a csatáról. Az eseményről készült ábrázolások mintegy képregényként mutatták be a csata történetét, a hadügyi forradalom eredményeit, és ezek a dokumentumok az utókor számára is hasznos forrásként szolgálnak. A hadtörténészek ezen nyomtatványok segítségével tudják beazonosítani a csata helyszínét, az eseményeket és a győzelmet eredményező döntéseket. A résztvevők közül többen naplókat vezettek. A keresztény csapatok győzelmének jelentőségét mutatja, hogy csak a német területeken mintegy tíz nagyobb kiadvány született a csata bemutatására. Ezek jól mutatják, hogy a formálódó modern államok számára milyen fontos volt a kereszténység győzelme (a katolikus és protestáns kiadványokban egyarát megfigyelhető) az évszázadokon át közvetlen veszélyt jelentő oszmán hódítók felett. Az előadásból megtudhattuk, hogy a csata reprezentációjának kutatása során kiemelt szerepet kap a korabeli politika és az irodalom kapcsolata, valamint a csata nyomtatott megjelenítése.
 

A teljes előadás:

Az előadó témához kapcsolódó munkái:

G. Etényi Nóra: A nagyharsányi csata korabeli nyomtatott reprezentációja a Német-római Birodalomban. Századok 2025. évi különszáma. Századok könyvek. Szerk.: Csukovits Enikő. Századok-Mohács tanulmányok. Második kötet. Szerk.: Fodor Pál. Magyar Történelmi Társulat- ELTE Humán Tanulmányok Kutatóközpontja. Történettudományi Kutatóintézet. Budapest, 2025. 237-272.