180 éve hunyt el Vásárhelyi Pál vízépítő mérnök, a Tisza-szabályozás jeles alakja

Vásárhelyi Pál 1795. március 25-én született a Szepes vármegyei Szepesolasziban. Főiskolai tanulmányait filozófia szakon kezdte meg az eperjesi líceumban, majd Losonczy József Borsod vármegyei mérnök mellett eltöltött kétéves gyakorlati idő után ösztöndíjas hallgatóként került az Institutum Geometricumba, ahol 1816-ban jeles eredménnyel mérnöki oklevelet szerzett. Ezt követően Zemplén és Veszprém vármegyei mérnökök keze alatt kezdett dolgozni, majd 1819-ben a korszak kiváló mérnökének, Huszár Mátyásnak az oldalán bekapcsolódhatott a Körös-felmérés munkálataiba mint napidíjas mérnök. Itt lehetősége nyílt a vízrajzi térképészet alapjainak elsajátítására és a Tisza-völgy hidrológiai viszonyainak megismerésére is, amely a későbbi munkásságát nagyban meghatározta. Már 1831-ben megbízást kapott a Helytartótanácstól a szegedi tiszai szakasz és árterület térképeinek, valamint a Maros-torkolat rendezési tervének az elkészítésére. Eközben az 1820-as évek közepétől tevékeny részt vállalt a Dunához kapcsolódó felmérési munkákban, 1829-ben pedig a Duna-mappáció igazgató főmérnöke lett. Működése során szinte a folyó teljes árterületének felmérésére sor került, valamint ellenőrizték a korábban rögzített adatokat is. 1827-ben írta meg a Bevezetés a háromszögelés gyakorlatába című latin nyelvű munkáját, majd ugyanebben az évben ennek a témának egy német nyelvű rövidített összefoglalóját is elkészítette A geometriai háromszögelést szolgáló néhány fontos probléma megoldása címmel. Kiváló mérnöki és műszaki irodalmi munkásságának elismeréséül a Magyar Tudós Társaság 1835-ben levelező tagjává, majd 1838-ban rendes tagjává választotta. Emellett 1837-ben kinevezték az Országos Építési Igazgatóság első hajózási mérnökévé, majd 1841-ben hajózási felügyelői megbízást kapott.

A tiszai térképészeti folyófelmérések, a mappációk 1834-ben kezdődtek meg, melynek elvégzésére egy külön szervet hozott létre a Helytartótanács, a Királyi Tisza Térképészetet. A feladat irányítását a Duna felmérésében is részt vett Lányi Sámuel igazgató-mérnök végezte. A Tisza-szabályozás ügye igazi lendületet 1845-ben vett, amikor gróf Széchenyi István a Közlekedési Bizottmány elnökeként felkarolta azt. Fontos mérföldkő volt a Tiszavölgyi Társulat megalakítása 1846 januárjában, amely a munkálatok koordinálását és összefogását szolgálta.  Vásárhelyi már korábban, az 1830-as években kapcsolatba került Széchenyivel az Al-Duna és a Vaskapu szabályozási tervének elkészítése során, továbbá a gróf magával vitte 1833–1834-ben nyugati-európai tanulmányútjára is. 1845 júniusában Vásárhelyi Széchenyi felkésérésre elkészítette a Felső-Tisza vidék szabályozási elképzeléseit tartalmazó Előleges javaslatát, majd 1846. március 25-én lezárta a Tisza folyó általános szabályozása című munkáját.

A szabályozási koncepciójának két fő témája a folyó túlfejlett kanyarulatainak átvágása és a töltésépítés kérdése volt. A munkálatok célját lényegében a kiszámíthatatlan árvizek korlátozásában és a hajózás könnyítésében látta. A sokszor szinte önmagukba visszatérő folyókanyarulatok átvágása elsősorban a hajózási útvonalak kialakítását és fenntartását szolgálta. Vásárhelyi a Tisza vonalán 102 átvágást tervezett, ami a folyó hosszát Tiszaújaktól a torkolatig 452 km-rel csökkentette volna. Elgondolása az úgynevezett, a korszakban elfogadott gyakorlatnak számító „vízerővel dolgoztatás” módszerén alapult, amely abban állt, hogy az új medret nem ásták ki teljes, végleges méretében, hanem csak egy vezérárkot készítettek, amelyet majd a folyó megnövekvő vízereje alakított át anyamederré.

A szabályozás másik sarkalatos kérdése az árvízvédelmi töltések kiépítése volt. Vásárhelyi a töltéseknek kettős szerepet szánt. Egyrészt az árvízi elöntések mérséklését, másrészt az átvágások anyamederré fejlődésének elősegítését. Alapvetően úgy vélte, hogyha a töltéseket a parttól távol helyezik el, akkor a vízpart és a töltése közötti hullámtérben elterülő földek használhatatlanná válnak a vízborítottság okán, így a viszonylag keskeny hullámtér kialakítását támogatta. A szabályozási munkák megkezdésére vonatkozóan Vásárhelyi elgondolása szerint a töltéseket a folyó mentén felülről lefelé haladva, míg az átvágásokat alulról felfelé, vagy mindenhol egyidőben célszerű elvégezni. A tényleges munkálatok megkezdésének kérdése azonban a földrajzi, hidrológiai és műszaki szempontok mellett nagyban függött a politikai érdekektől is. Vásárhelyi tervezetében a Szabolcs vármegyei Rétközben uralkodó állapotokról is megemlékezett: „Mindjárt alább még nyomorúltabb helyzetben sínlődik Szabolcs megyének Nagy-Rét nevű földe, holott mint egy 30 helység határait minden nagyobb árvíz merőben elönti.”

Forrás:
Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története. Bp., 1996. 87.

Végül 1846. augusztus 27-én Tiszadobnál történt meg a szabályozás kezdetét jelző első kapavágás, ezt azonban Vásárhelyi már nem élhette meg, ugyanis 1846. április 8-án a Tiszavölgyi Társulat ülésén a tervezetéről szóló vita közben rosszul lett, majd elhunyt. Nevét napjainkban számos intézmény viseli, alakját pedig emlékművek és szobrok sokasága idézi meg. 1969. augusztus 31-én Tiszadobon, a szabályozási munkák kezdeti helyszínén avatták fel a szobrát, melynek közelében a Tisza-szabályozás másik két kimagasló alakjának, gróf. Széchenyi Istvánnak és id. gróf Andrássy Gyulának a korábban felállított emlékműve is őrzi ezen monumentális alkotás emlékét.

 Ajánlott irodalom:

Botár Imre – Károlyi Zsigmond: Vásárhelyi Pál a Tisza-szabályozás tervezője. (Adalékok a Tisza-szabályozás történetéhez) Bp., 1970.

Deák Antal András: A háromszögeléstől a Tisza-szabályozásig. (Források a vízügy múltjából 10.) Bp., 1996.

Deák András: A Tisza-szabályozás történelmi háttere. In: Víz és társadalom Magyarországon a középkortól a XX. század végéig. Szerk. Horváth Gergely Krisztián. Bp., 2014. 313–342.

Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története. Bp., 1996.

Garas Norbert
levéltáros