aradi vértanúk

Kiss Ernő búcsúlevele

magyar

Az Aradon kivégzett honvédtisztek emlékezete mindig kiemelt szerepet játszott 1848–1849 kultuszán belül. A hozzájuk köthető tárgyi emlékeket már a kivégzésüket követő évtizedekben elkezdték összegyűjteni, a börtönben kelt irataik publikálása is megindult a 19. század végén. Fontos mérföldkövet jelentett Katona Tamás munkássága, aki 1979 és 2002 között négy kiadást megélt, Az aradi vértanúk című művében tudományos igényességgel gyűjtötte össze és publikálta a velük kapcsolatos iratokat.

„A börtön ablakába soha nem süt be a nap…”

Meghatározatlan

A börtönök létesítése, tömeges kiépítése a Magyar Királyságban a 18. század végére, a 19. század elejére tehető. A közép- és kora újkorban a szabadságvesztés színhelye a várbörtön, a tömlöc volt, esetleg a megyeháza (ha volt ilyen) pincéjébe lökték be az elítélteket. A körülmények cseppet sem voltak kellemesek. Ugyanakkor a bebörtönzés nem volt gazdaságos sem: a börtönt őrizni, a rabot élelmezni kellett, ráadásul amíg börtönben ült, nem is dolgozott. A fenti okok miatt még a 18.

Feliratkozás RSS - aradi vértanúk csatornájára