Már legalább ötvenen várakoztak június 21-én szombaton 16 óra előtt a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Országos Levéltára Bécsi kapu téri épületének bejáratánál arra, hogy megkezdődjenek az intézmény Múzeumok éjszakájához kapcsolódó programjai. Amint a levéltári palota kapui megnyíltak, máris indult az első épületséta, amelyet zárásig még hét további tematikus vezetés követett Garadnai Zoltán és Sölch Miklós főlevéltárosok, Miklós Dániel levéltáros és Kozma József önkéntes részvételével. Az épületet a Múzeumok éjszakára szóló karszalag birtokában bárki szabadon is bejárhatta, és megcsodálhatta az impozáns palota értékeit, kincseit. Megtekinthette többek között a Magyar Nemzeti Levéltár és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum közös, 1945 – Kereszttűzben című új, tematikus kiállítását, amely a II. világháború 1945-ös lezárásának 80. évfordulója alkalmából készült, és amely ünnepélyesen az előző nap, június 20-án nyílt meg.

Lebilincselő kiállítás

A tárlat rendkívül népszerű volt a délután, az este folyamán, aki ellátogatott a Bécsi kapu térre, szinte kivétel nélkül megtekintette a kiállítást is. Jellemző volt, hogy amint a látogatók betértek a kiállító- és konferenciaterembe, a látvány, a tárlat hangulata hihetetlenül megérintette őket. A legtöbben néma csendben nézték végig a kiállított tárgyakat, iratokat, és olvasták el az azokkal kapcsolatos leírásokat. Többször előfordult, hogy a családok, kisebb csoportok alkalmi „idegenvezetővel” érkeztek, akik az egyes tárlóknál igyekeztek többletinformációval szolgálni a hallgatóságuknak. Egyikük például egyebek mellett a kiállított Sturmgewehr 44 gépkarabély kapcsán a fegyver és az AK–47 (Kalasnyikov) kapcsolatáról beszélt a csoportjának, de más tárgyakról, iratokról is tudott további információkkal szolgálni. Több olyan vendég is volt, aki szembesülve a mennyezettre vetített képsorokkal, leült egy székre, és elámulva nézte a korabeli felvételeket. A látvány mindenkit magával ragadt. Talán csak a gyerekek tudták valamelyest kivonni magukat a kiállítás megdöbbentő hatása alól. Az egyik kisfiú azonban nagyon lelkes lett a kiállított tárgyak láttán, körbesietett a teremben, és folyamatosan mondta az édesapjának, hogy „ez is kell, ez is kell és ez is kell”. Végül annyira a hatása alá került a tárlatnak, hogy az emlékkönyvbe is beleírt egy rövid kedves gondolatot: „Tök jó a levéltár, de szervezhetnének egy kis vidámságot. A levéltár nagyon jó volt, és tele volt izgalmas dolgokkal. Bár a kutatóterem zárva volt, mégis jó móka volt.”

Az új kiállítás kapcsán Végső István kurátor, a Magyar Nemzeti Levéltár segédlevéltárosa az éjszaka folyamán két turnusban, „Mit rejthet még magában a Bécsi kapu tér?” címmel tárlatvezetést tartott az érdeklődőknek, mindkét programon szép számú hallgatóság vett részt.
 

Körséta a budai Várban

A Bécsi kapu térre látogató vendégek egy jelentős része szervezett programokra érkezett, így azok is, akik előzetesen Miklós Dániel „Külügyek a várban: a diplomáciai élet helyszínei a két világháború között” című körsétájára jelentkeztek. A program a Bécsi kapu térről indult, ahol Miklós Dániel röviden beszélt a magyar külügy két világháború közötti helyzetéről, és szót ejtett a tervezett helyszínekről is. A körséta első állomása a Németországi Szövetségi Köztársaság Magyarországi Nagykövetségének Úri utcai épülete volt, amelynek kalandos történetét a helyszínen hallgathatták meg a vendégek. Szintén az Úri utcában a látogatók megtekinthettek egy középkori ülőfülkét a 32-es szám alatt – itt lakott a két világháború között Bakach-Bessenyei György diplomata –, és ennek kapcsán megtudhatták azt is, hogy a budai Várban az utcák szintje ma jóval magasabban van, mint évszázadokkal ezelőtt. A következő állomáshely a Dísz tér volt, ahol Miklós Dániel több, a két világháború közötti diplomáciai élet szempontjából fontos ingatlanra felhívta a figyelmet, így a Magyar Vöröskereszt és az Apostoli Nunciatura korábbi épületeire is. Ezt követően az Országház utcában a csoport megtekinthette Wettstein János magyar diplomata, követ egykori házát, a körséta következő helyszíne az angol nagykövetség korábbi épülete volt a Táncsics Mihály utcában. Végül a körséta a lengyel követség egykori Országház utcai épülete előtt fejeződött be. Miklós Dániel a program végén visszainvitálta a vendégeket a Bécsi kapu térre, többen éltek is a lehetőséggel, és további szervezett programokon vettek részt.

Kincskeresés a raktárban

Többen vezetett raktársétákra próbáltak meg a helyszínen bejutni, ezekhez a programokhoz ugyanis csak akkor lehetett csatlakozni, ha az előzetesen regisztráltak közül valakik nem jöttek el. A legtöbb iratbemutatóval egybekötött raktársétára, amelyeket Kovács Zsuzsanna, Künstlerné Virág Éva és Szirtes Zsófia főlevéltárosok tartottak, előzetesen beteltek a meghirdetett helyek. Ezek a programok annyira népszerűek voltak, hogy még a késői órákban kezdődő raktárséták is lényegében maximális létszámmal indultak el. Így volt ez Kovács Zsuzsanna „Kincskeresés a raktárban” címmel meghirdetett családi raktársétája esetében is, amelyen féltucat kisgyermek, nagyobb testvéreik és szüleik vettek részt. A főlevéltáros az elején igyekezett a gyerekekben amúgy is csak nyomokban fellelhető feszültséget tovább oldani, és próbált mindenkit megnyugtatni, hogy ne féljenek, mert a „házi sárkány szabadságon van”. Ezután a gyermekeknek a levéltár egyik „lakóját” kellett megkeresniük a 23-as raktárban. A titokzatos ismeretlen fehér borítékokban hagyott üzenetet a gyerekeknek, akik különböző feladatokon keresztül juthattak egyre közelebb a keresett „lakóhoz”. Még szinte el sem hangzott az induláskor a feladat, egy szemfüles kislány máris kiszúrta az első borítékot a falon. – Az emeleten is kutakodhatunk? – tette fel a kérdést egy másik gyerek, aki a nemleges válasz után el is tűnt a sorok között, és igyekezett teljesíteni az első feladatot. Amikor a legvastagabb kötethez értek, máris záporoztak a kérdések: „Ez hány oldalas? S hány kilogramm?” Majd két fiú, hogy tesztelje erejét, meg is emelte az asztalon levő hatalmas könyvet. A gyerekek egymást segítve, olykor kérésre a kisebbeket is hagyva érvényesülni, megtalálták a raktárban bujkáló lakót, mindannyiuk nagy örömére.
 

Lenyűgöző iratok

Alig ért véget a családi kincskeresés, máris kezdődött a következő raktárséta, Kovács Zsuzsanna 23 órától már a felnőtteknek tartott programot, újra „teltházzal”. A látogatóknak elsőként röviden mesélt az épületről, a raktárak kialakításáról, azok megvilágításáról, majd a meghirdetett Jókai tematikához igazodva először Rózsa Sándorral kapcsolatos iratokat ismertetett. Ezt követően Erdély történetére, Jókai ottani utazásaira reflektálva a főlevéltáros Báthory Zsigmond címeres levelei közül mutatott be néhányat a látogatóknak, majd Mária Terézia királyi könyveinek utolsó kötetét tekinthették meg az érdeklődők. Előkerült még több érdekes dokumentum, illetve iratmelléklet is, egyebek mellett egy, a parajdi sóbányát ábrázoló 18. század második feléből származó térkép. Ezt követően Kovács Zsuzsanna feltette a kérdést: „Szeretnének látni egy 1224-ből származó iratot?” A válasz kórusban érkezett: „Igen!” Ezután az iratbemutató résztvevői szájtátva nézték az apró, de annál izgalmasabb dokumentumot, Gyula nádor oklevelét, és fotók sorát készítették a kincsről. Többen annyira belelkesedtek, hogy a program hivatalos befejezése után is maradtak, és kérdések, kérések sorával fordultak a főlevéltároshoz, és végül csak percekkel éjfél előtt léptek ki a raktár ajtaján.

Kézműves foglalkozás

A kisgyermekes családoknak nemcsak raktári kincskereséssel készültek a levéltár munkatársai, hanem az Állományvédelmi Osztály dolgozói – Kovács Hajnalka, Németh Bernadett és Sántha Nelli –, illetve Kogler Evelyn (Kutatószolgálati és Szakkönyvtári Főosztály) a tematikához kapcsolódó kézműves foglalkozással várták az érdeklődőket az épület harmadik emeletén. A gyerekek egyszerű, hajtogatott könyvjelzőket készíthettek, illetve írhattak vágott hegyű mártogatós tollal is. Az elkészült irományra, annak összehajtása után, egy eredeti pecsétgyűrű segítségével viaszpecséteket nyomhattak. Ezzel, miként régen, lezárták a „levelet”. Azok a gyerekek, akik végeztek a különböző feladatokkal, akár színezhettek is.

A restaurátorok foglalkozásán számos gyermek részt vett, a többség 20 óra után kézműveskedett. Köztük két testvér, akik édesapjukkal érkeztek a Múzeumok éjszakája programra. A férfi elmondta, hogy Svájcból költöztek haza, és nagyon lelkesen beszélt arról, hogy mennyire szeretnek itthon, Magyarországon lakni. Ők fél tizenkettő körül mentek el, míg a Bécsi kapu téri levéltári palota éjfélkor zárta kapuit.

Képgalériánk:

Múzeumok Éjszakája 2025

Fotók:
Lantos Zsuzsanna (MNL)