Levéltári Délutánok: Az Antall-kormány időszakát boncolgatták

A Levéltári Délutánok című történelmi ismeretterjesztő sorozat utolsó előadójaként május 27-én Jeszenszky Géza történész, a Budapesti Corvinus Egyetem nyugalmazott egyetemi magántanára ismertette az Antall-kormány első üléséről készült jegyzőkönyvet. Előadásából a rendezvény résztvevői megismerhették személyes érzéseit, tapasztalatait, Antall József személyiségét. Az előadó hangsúlyozta, hogy a tárcavezetők teljes hatáskörrel rendelkeztek a minisztériumuk felett, azokat – ahogy a külügyet is – önállóan irányították. Jeszenszky politikai felfogását részben Antall József formálta, hiszen a tanítványa volt a Toldi Gimnáziumban. Antall választása ugyanakkor azért is rá esett, mivel a családi kapcsolatok révén ismerte a gondolkodását. Vagyis az egykori tanár és diák, illetve rokoni kapcsolatok is szerepet játszottak abba, hogy Jeszenszky Géza tárcavezető lett, de a miniszterelnök nem szólt bele közvetlenül a Külügyminisztérium munkájába.

Az előadó részletesen ismertette Antall József politikájának alakulását, annak formálódását, a fiatalkori és családi tapasztalatokat, kiemelve a családi örökség fontosságát. Jeszenszky Géza hangsúlyozta azt, hogy a magyar demokrácia kezdete az 1945-ös választásokra nyúlik vissza, amikor a polgári pártok összességében 83 százalékos eredményt értek el, és csak a szovjet nyomás és a nemzetközi helyzet alakulása tette lehetővé, hogy a kommunisták hatalomra jussanak. A rendszerváltozás másik fontos szellemi előtörténete az 1956-os forradalomhoz és az azt követő megtorláshoz kapcsolódik. Maga az előadó is büntetést kapott és az érettségi után két évig segédmunkásként dolgozott.

Mi volt a Kádár-rendszer stabilitásának oka?

Az 1956 utáni megtorlás és Nagy Imre kivégzése ráirányította a figyelmet arra, hogy Magyarország nem választhatja a „finn utat”. A rendszer stabilitásának másik oka az volt, hogy a megfigyelés teljes volt, miközben a konszolidáció előrehaladtával a félelem csökkent, és az opportunistákkal ki lehetett jönni. Sokan a „csendes ellenzék” sorait választották, miközben volt a „hangos ellenzék”, akik a demokratikus ellenzék sorait erősítették, de zömében a kiábrándult kommunisták soraiból kerültek ki. A viszonylagos egzisztenciális jólét, vagyis a „legvidámabb barakk” érzés, ami némileg a „szabadságot” is jelentette a Keleti Blokkban, főképpen Romániához és Csehszlovákiához viszonyítva. Ezt segítette a Helsinki-folyamat 1975 után. Az úgynevezett „harmadik kosár” (az ENSZ Alapokmányban megfogalmazott ajánlásokat három csoportra, „kosárra” osztották – a szerk.) azonban felhívta az emberek figyelmét a kisebbségi és emberi jogok fontosságára, különös tekintettel a románi magyarok jogfosztottságára. 

Így jött a rendszerváltás

A lakosság a rendszerváltozás időszakában, 1989 és 1990 között, a jólétet remélte, ami 1988 – a világútlevél engedélyezése – után sokak számára vágyálmot, célt, és egyben „levezető szelepet” jelentett, de a határátlépés hosszú ideig szorongással is járt, amelynek feloldódása 1989-1990-ben történt. A Nyugat varázsa, a fő fegyvere a jólét volt, miközben Magyarországon az életszínvonal stagnált, és az ország a szocialista országok között a leginkább eladósodottabb ország lett. A műholdak megjelenése, vagyis a technológiai forradalom, ami lehetővé tette a nyugati csatornák révén a jól működő, jóléti társadalmak megismerését, ami szintén hatással volt a lakosság véleményének, a közhangulatnak az alakulására. Végül pedig nem feledkezhetünk meg a reformkommunistákról, közöttük Németh Miklós miniszterelnökről, akik  tisztában lettek a kommunista rendszer csődjével, miközben arra számítottak, hogy az új magyar demokráciában továbbra is lesz szerepük.

Jeszenszky Géza arról is beszélt, hogy a szabad választások után a sorsunk a saját kezünkbe került, saját magunk döntünk a jövőnkről, de a külső feltételek, vagyis a nemzetközi helyzet változásai nélkül nem valósulhatott volna meg a rendszerváltozás. 1989-1990 valóban a csodák évét jelentette, mivel a nemzetközi helyzet, a nemzetközi szereplők egymáshoz való viszonya lehetővé tette, hogy a hidegháború lezárásával egy új korszak kezdődjék Európa történetében.  A történész úgy vélekedett, hogy a korral foglalkozó történészeknek még nagyon sok feladatuk lesz, a felszabaduló források lehetővé teszik a korszak történetének alaposabb megértését. – Sajnos az Antall-kormányról és a miniszterelnökről nem valós kép alakult ki a kortársak zömében, ezért is fontos a források feltárásának szerepe, a történészek és a levéltárosok szakmai munkája – emelte ki.

Az alakuló ülés jegyzőkönyve

Antall sose tekintette magát jobboldalinak, számára ez egy centrista koalíció volt, mivel a szemében a jobboldalt a nyilasok és náci németek támogatói jelentették. Az ülés egy formális összejövetel volt, amin Göncz Árpád is részt vett. Az Antall és Göncz közötti szembenállás is egy tragikus ellentétet jelentett, mivel két korábbi barát került a politikai aréna két, egymással szemben lévő oldalára. Az előadó hangsúlyozta, hogy az Antall-kormány iratai kutathatók, Antall József beszédei szintén nyilvánosak, és lehetővé teszik mindenki számára, hogy a magyar történelem ezen időszakát jobban megismerje, valamint megértsük azokat az eseményeket és folyamatokat, amelyek a jelenünket is meghatározzák.

Az előadás végén a hallgatók kérdéseket tettek fel a korszak külpolitikájára, a magyar kormány és a szomszédos országok viszonyára, az államadósság kezelésére vonatkozóan. A rendezvény végén, mivel ezzel egyben a Levéltári Délutánok 2024-2025. évi sorozata befejeződött, Garadnai Zoltán főlevéltáros összegezte az elmúlt évet és felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy a sorozat 2025 őszén folytatódik.

Képgalériánk:
 

Az Antall-kormány időszakát boncolgatták a Leváltári Délutánokon

Fotók: Varga Máté (MNL)