Felelős személy:
Hermann István
Szervezők:
MNL Veszprém Megyei Levéltára
További információk:
http://mnl.gov.hu/mnl/veml/hirek/a_veszpremi_egyhazmegye_igazgatasa_a_18_szazadban_konyvbemutato
1764 júliusára Mária Terézia királynő országgyűlést hívott össze Pozsonyba, ahová a bécsi udvar nagy pompával kivonult. A város és környékének csapatait vezénylő, így jelen lévő Albert lengyel királyi és szász herceg emlékiratai szerint látni lehetett: az országgyűlés nem fog egyhamar befejeződni, hosszas és unalmas huzavonák várhatók az uralkodó és a rendek között - állítólag ez sarkallta arra a jelen lévő főhercegeket, hogy rövid kirándulást tegyenek a gazdaság szempontjából igen jelentős alsó-magyarországi bányavárosokban.
A legkorábbi tiltó rendeletek a túlzottan szenvedélyes játékosokat célozták meg: a 15. században I. Albert német-római császár megtiltotta, hogy a játékosok saját feleségüket, gyermekeiket vagy testüknek egyes részeit tegyék fel tétként. Magyarországon is már a középkorból ismerünk tiltó rendelkezést. A Habsburg Monarchia osztrák örökös tartományaiban a legelső ismert rendelet 1529-ből származik, amelyet Ferdinánd főherceg többek között az istenkáromlásról és hasonló tevékenységekről adott ki.
A magyar rendek már a visszafoglaló háborúk végétől kezdve folyton kérték és a 18. századi országgyűléseken be is cikkelyeztették azt a kívánságukat, hogy az egykoron a Magyar Szent Korona országaihoz tartozó elcsatolt területeket visszacsatolják, „visszakebelezzék" az országba.
A 15. századtól a 17. század utolsó harmadáig a Magyar Királyság szabad királyi városainak polgárjoggal rendelkező tagjai önállóan, minden beavatkozás nélkül választották meg saját vezetőiket és vezető testületeiket. 1672-től - az osztrák tartományokhoz és az európai államokhoz hasonlóan - a városi tisztújításokat azonban már az állam ellenőrzése és befolyása alatt tartották meg. Ekkortól az uralkodó által kirendelt és kijelölt ún. választási biztosok jelentek meg a városokban, akik az uralkodó személyét képviselték.
Már elődeink is segédkönyvből akartak tájékozódni a fontos állami hivatalok alkalmazottairól, egyházi méltóságokról, esetleg egy-egy uralkodóház udvartartásáról. E 17. századi sematizmusok megelőzték a polgári korok tiszticímtárait, és gyakran a népi kalendáriumokba kötve jelentek meg.
„Lehetetlen jobb postai szolgálatot kívánni, mint ebben az országban van. Többször megtörtént, hogy a lovakat hamarább felváltották, mint amennyi idő alatt a kerekeket megkenhették és sohasem történnek, mint nálunk [Szászországban], késedelmezések s aztán bocsánatkérések, hogy a lovak nem voltak idehaza s több efféle.
| A Magyar Királyságban még csak a vásári (tombolaszerű) árukisorsolások voltak szokásban, amelyeken osztrák porcelán- és tükörárukat lehetett nyerni, amikor Bécsben már szabadon lehetett fogadni egy genovai üzletember által üzemeltetett sorsjátékra. A játék, amelyet lottónak (korabeli magyar kifejezéssel lutrinak, kis lutrinak) neveztek, ebből az itáliai városállamból származott. A genovai nagytanács leköszönő öt tagja helyére kisorsolták a következőket, először 120, majd később 90 jelölt közül. |
