A Vörösmarty-szobor története
„Vörösmartym bepakolva várja a küldendő fuvarost.” – írta Vay Miklós 1865. augusztus 10-én Bécsben keltezett levelében, amelyet a Székesfehérvári Vörösmarty Szoborbizottmánynak címzett. A szobortalapzat felállításának 160. évfordulóját 2025. augusztus 14-én, míg a szobor felavatásának 160. évfordulóját 2026. május 6-án ünnepeljük.
A műalkotás a bécsi Anton Fernkorn műhelyében készült.
1860-ban – az akkor mindössze 23 éves – Zichy Jenő gróf kérelmet nyújtott be a helytartótanácshoz, hogy méltó emléket állíthasson Vörösmarty Mihálynak. Az engedélyt 1861-ben megkapta, és ezt követően országos gyűjtést indított. A fiatal gróf „Fölhívás”-t tett közzé, amelyben így írt: „…bár lássa számos évszázadok után is egy erős, szabad magyar nemzet, hogy elődeik, e díszes megye hazafias lakói, halhatatlan költőjüket méltányolni, szellemét felfogni, érteni tudták – lássák, hogy minden, ami dicső és nagy, még a síron túl is édes emlék…”
A felhívás példányai kézírással sokszorosítva, illetve özv. Számmer Pálné nyomdájában nyomtatásban is megjelentek. A szoborbizottmány működése alatt folyamatosan érkeztek az adományok és a méltató levelek, többek között Arany Jánostól, Deák Ferenctől és Vörösmarty Mihály özvegyétől. Közadakozásból 8600 forint gyűlt össze. A szobor talapzata háromlépcsős márványból készült, amelyet Gerendai Antal kőfaragó és szobrász készített. A talapzatot 1865. augusztus 14-én helyezték el az akkori majorság területén, a mai Széchenyi téren, „Vörösmarty Mihálynak 1865.” felirattal. A szobrot 1866. május 6-án avatták fel. Az esemény a város kulturális életének jelentős mérföldköve volt, amelyről több lap is beszámolt: a Vasárnapi Újság, A Hon, Szegedi Híradó, Hazánk, Somogy, Sürgöny, Magyar Világ, Pesti Napló, valamint a német nyelvű Abendblatt des Pester Lloyd. A Somogy című lap 1866. 11. számában – a korabeli tudósítást idézve – így emlékezett meg az ünnepségről: „Már 5-én roppant sok vidéki volt a városban, s élénk kíváncsiság fogott el mindnyájunkat a másnapra; míg végre a vasárnap reggel vidám napsugaraival beköszöntött, magával hozván azonban egy nem nagyon kedves vendéget: a szelet. A szent mise után, melyen a küldöttségek jelen voltak, a térre sietett a tömeg, melyen a szobor emeltetett, s melynek bejárata egy nagyszerű, zöld fenyőgallyakkal díszített diadalív volt; két oldalán a Szózat és Kölcsey Himnusza első versszakai voltak olvashatók. Az ezen alkalomra emelt tribünök tömve voltak; a tér körüli házak ablakait pedig szép nézőközönség foglalta el.”
Az esemény menetrendje szerint a Ciszterci templomban tartott szentmise után a résztvevők átvonultak a szoborhoz. Zichy Jenő gróf, Fekete János jegyző és Toldy Ferenc, a Kisfaludy Társaság szónoka mondott beszédet, majd az alkalomra kiírt verspályázat nyertesei felolvasták műveiket. Zsömbölyi Ede fővárosi bíró bejelentette, hogy a teret ezentúl Vörösmarty térnek nevezik. A lepel a Szózat hangjai és ágyúdörgés közepette hullott le a szoborról. Az ünnepségen vásárt is rendeztek, amelyen 1200 forint gyűlt össze; ezt a szobor körüli kerítés megépítésére fordították. 1915-ben, a szobor avatásának 50. évfordulója alkalmából bronzkoszorút helyeztek el a talapzat első lépcsőfokára. A díszítőelemet Radnai Béla szobrászművész készítette.
Napjainkban Vörösmarty Mihály – aki Nyéken született, és a székesfehérvári Ciszterci Gimnáziumban tanult (1811–1816 között) – nevét számos intézmény és kulturális kezdeményezés őrzi. Ilyenek például: a Vörösmarty Színház (1913), a Vörösmarty Mihály Könyvtár (1955), a Székesfehérvári SZC Vörösmarty Mihály Technikum és Szakképző Iskola (1954), a Vörösmarty Társaság (a 19. század második felétől), a Vörösmarty Rádió, a Vörösmarty szavalóverseny, valamint a Karsai Ferenc (1896–1971) székesfehérvári cukrászmester által megálmodott nevezetes, Vörösmarty csemege nevű édesség is.
A 19. században a szobor felállítása a nemzeti függetlenségi törekvések egyik szimbolikus megnyilvánulása volt. A róla elnevezett emlékhelyek (például a Vörösmarty Mihály-emléktábla a Szent István Király Múzeum főépületének falán) nemcsak tiszteletünket fejezik ki, hanem arra is emlékeztetnek, hogy a nemzeti identitás és kultúra mindig kiemelkedő szerepet játszott történelmünk során.
Möntör Piros
Levéltári források:
Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Vármegyei Levéltára
HU-MNL-FML-X.51. Székesfehérvári Vörösmarty Szoborbizottmány iratai, 1860–1869. (Magyar Világ, Pesti Napló, Sürgöny, Pester Lloyd, Abendblatt de Pester Lloyd)
Sajtó:
Somogy, 1866.05.15., 11. szám
Új hozzászólás