Egy ismeretlen rábaközi polihisztor

Viola Ferdinánd mihályi kalaposmester feljegyzési könyve

Forrásismertetésünkben ezúttal egy elfeledett iparos, Viola Ferdinánd mihályi kalaposmester feljegyzési könyvét mutatjuk be. Egy olyan dokumentumot, amely nemcsak kultúrtörténeti és gazdasági, hanem társadalomtörténeti szempontból is érdeklődésre tarthat számot, továbbá helytörténeti vonatkozásban is jól hasznosítható.

Viola Ferdinánd feljegyzési könyve

Az irat jelzete: HU-MNL-GYMSVSL-XIV.89.

A 245 mm x 195 mm nagyságú, 22 mm vastag könyvet 1978-ban ajándékozták levéltárunknak. Borítóján a következő adatok olvashatók: „Adós könyv 1849dik Évben Juni. 10-kén”, az első oldalon pedig: „Előszőr beiratott ebben a’ könyvben, 851 Évi Juni. 10-kén”. Tulajdonosi bejegyzés többször is szerepel. Már a következő lapon utalás történik az előző kötetre, ez azonban nem került a levéltár őrizetébe. A könyv 1851. június 10-től 1891 januárjáig tartalmazza Viola Ferdinánd kalaposmester kézírásos bejegyzéseit, de a bevételeket csak 1861-ig, a kiadásokat 1864-ig vezette. A feljegyzési könyv nem csupán egyszerű bevételi-kiadási napló. Viola rendszeresen feljegyezte, kinek milyen kalapot készített, mennyi pénzt adott kölcsön, írt a kalapok színezéséhez szükséges festékek előállításáról és beszerzési lehetőségeiről, a pengő és a váltó átszámításáról. A kötet időjárásra és gazdálkodásra vonatkozó bejegyzéseket is tartalmaz, és gazdag tárházát nyújtja a népi, részben megfigyelésen, részben babonán alapuló gyógymódoknak, így egykori tulajdonosa széleskörű kapcsolatrendszerét és ismereteit tükrözi.

Életrajz

Ferdinándot 1827. június 19-én keresztelték meg Sopronban az ágostai evangélikus egyház rítusa szerint. Szülei: Feigel Mihály kalapkészítő mester (Hutmachermeister) és Ebel Terézia. Nagyapja, János Mihály, magyar kalaposmester és soproni polgár volt, neve azonban kimaradt a polgárkönyvből. Az apa német kalaposmester volt, 1799. december 4-én szerezte meg a polgárjogot. Feigel Ferdinánd nevét ismeretlen időben Violára magyarosította.

Feljegyzés Feigl Mihály soproni polgárjogáról, Sopron, 1799. december 4.

Az irat jelzete: HU-MNL-GYMSVSL-IV.1003.g. XII. k. 213.

Szilsárkányban 1848. február 29-én vette feleségül nemes Muzsay Borbálát, néhai Muzsay Ádám ispán és néhai Magasi Terézia hajadon leányát. A bejegyzés szerint a neve Viola (máskép) Feigel Ferdinánd, foglalkozása kalaposmester, szülei ekkor már nem voltak életben, és az apa egykor kalaposmester volt Mihályiban. Felesége 1858-ban bekövetkezett halála után 1859. január 13-án a Győr vármegyei Nagy-Baráton (ma: Győrújbarát) másodszor is megnősült: második felesége Fadgyas Rozina, Fadgyas János nagy-baráti evangélikus lelkész és Horváth Zsófia leánya volt. Mindkét házasságából több gyermek született. Meghalt 1901. május 10-én Mihályiban.

Közéleti tevékenységéről nem sokat tudunk. A Tudományos Akadémia székházára (a „magyar Akademia palotája”) építésére egy forintot adományozott. A soproni főreáliskolában, az 1874. május 20-án megalakult Főreáltanodai Segélyegylet pártoló tagja volt, egy forintot adott.

A feljegyzési könyv – mint említettük – nem csupán egy bevételi-kiadási napló. Nem célunk a kötet teljeskörű tartalmi elemzése, csupán néhány értelmezési lehetőségre és érdekességre szeretnénk felhívni a figyelmet.

Megrendelői elsősorban a környékbeli (mihályi, csornai, kapuvári, kisfaludi, bogyoszlói, magyarkeresztúri, cséri, jobaházi, szilsárkányi, himodi, gyórói, ciráki, farádi, szemerei, vadosfai) lakosok voltak, köztük a kisfaludi jegyző, a szili káplán, a jobaházi kulcsár, a pápóci mester, „Csölner ispánja”, gróf „Hugonai tisztölendő úr” (valószínűleg gróf szentgyörgyi Hugonnay Serpil József bői plébános), valamint egy név szerint meg nem nevezett vidéki gróf. Árszabását jól illusztrálják a következő példák: 1855-ben egy kalapot 2 forint 30 krajcárért festett barnára, egy sapkát 1 forint 30 krajcárért, új kék sapkát készített 5 forint 30 krajcárért, kalapot „reperált” 2 forintért. A felpántlikázott kalap és vadászkalap 7 forint 30 krajcárba került, de ennél olcsóbban (5 forint 30 krajcárért) és drágábban (10 forintért) is készített kalapot.

Részlet Viola Ferdinánd feljegyzési könyvéből

Az irat jelzete: HU-MNL-GYMSVSL-XIV.89.

Kapcsolatrendszerét jellemzi, hogy a kapuvári kalapossal, a kismartoni kereskedővel, gombkötővel szakmai összeköttetésben állt, de a festékek receptjét egy budai és egy bécsi legénytől szerezte. Feljegyzéseiből megtudhatjuk, hol lehetett olcsón deszkát, nyúlszőrt, gyapjút stb. venni, és mikor melyik vásárban járt, esetenként azt is, hogy mit vett. Emlékeztetőként feljegyezte, hogy húsvét előtt „ha lehet selem munkával” el ne mulassza a pápai és a kiscelli vásárt, „mert nagyon jó fog lenni”, továbbá a húsvéti és pünkösdi ünnepet megelőző győrit is érdemesnek tartotta felkeresni.

Viola mester kínálatát csak feljegyzési könyvéből ismerjük. A kortárs Skriván Vince pesti kalaposmester „első magyar selyem- és nemez-kalap gyári-raktára” 1867-ben közzétett hirdetése 25 különféle kalapot mutat be, többek között vadász-kalapot, félkemény, lágy és keménykalapot, inas-kalapot, kocsis-kalpagot, kucsmát, huszársipkát és gyermekeknek való fejfedőket.

Skriván Vince kalaposmester hirdetése

Vasárnapi Újság, 1867. december 1., 595.

Gyógymódok, háztartási és gazdasági tanácsok

Viola Ferdinánd feljegyzési könyvének második része háztartási praktikákat és népi gyógymódokat tartalmaz. A bejegyzések nyelve magyar, csak elvétve található néhány német, illetve latin recept (Herbale Species, Tinctura Doctor Valli).

A mester olvasottságára, tájékozottságára nézve csak kevés következtetést tudunk levonni. A hideglelés és a tüdővész elleni receptről a Nemzeti Hírlap 1877. február 2-i és április 28-i számából, a „világ legjobb össze kötő ragaszáról” a Nemzeti Hírlap 1891. február 10-i számából értesült, a ponyvát vízhatlanná tevő eljárást pedig a Sopronmegyei Gazdasági Lap 1884. augusztus 8-i számából vette. Néhány gazdálkodási tanácsot Lippay János Posoni kert című művéből kölcsönzött. A kockázatok és mellékhatások tekintetében, kérjük, ne kérdezze meg levéltárosát, levéltári kezelőjét.

„Torok fájásról. Csollán gyökérrel kell a’ torkot belől füstőlni”, „Rontó füvet etzetben meg főzni, és reá kötni”. „Faragj meg egy darab szappant, egy öszve marok len maggal, hányd sáfrányos tejbe, főzd péppé. Kend ruhára és kösd be véle.”

„Fej Forróságról. Rózsa vizet, tojás fehérit nádmézzel kell öszve keverni, ruhát bele mártani és fejére tenni.”

Fejfájásra: egy fej vöröshagymát kétfelé vágva, kétfelől a halántékra tenni éjszakára, törj meg fél marok fenyőmagot, metssz két szelet kenyeret, áztasd meg ecetben, s tedd a két szelet kenyér közé a fenyőmagot, ruha közé téve tedd a fájós fejre. „Egy szelet retket köss a homlokára. Vasport meg tüzesétni, és etzetet reá tőlteni, és lepedő alatt párold fájó fejedet véle, meg szűn.”

„Égésre vagy forrázásra. Fehér liliom virágját pátzold olajba, és azzal burogasd, hamar meggyógyul.”

„Fog fájásról. Az igaz Sáfránt apróra kell tőrni, a’ foghajmát hasonló képpen és keverd öszve őket, tedd selem ruha közé, és ha jobb felől fáj a’ fogad a’ bal kezed pulsusára kösd reá, ha bal felől a’ jobbikra. 24 óra alatt a’ fájástól ment.”

Vagy. „Bodzafának a’ sárga héját levakarván főzd meg ides tejben, azon tejet tartsd a’ szádban gyakorta.”

Viola kalaposmester szerint a „Nyavala törést” két vagy három perc alatt meg lehet gyógyítani – igaz, a megoldás nem tartozik a könnyen elviselhető gyógymódok közé. Amikor észlelik a betegség előjelét, úgy kell előkészülni, hogy éppen akkorra egy tüzes vasat kell izzítani, és „azon szempillantásban mikor töri őtet az nyavala, süsd hirtelen az két mezételen talpra egy más után, az Patiens tüstént fel fog kellni, eszére fog jőni”. Ezután gondoskodni kell az égetett seb bekötözéséről: inkább legyen a beteg egy hétig a szobában, „mint sem örökre olly fatalis nyavalával éljen.”

„Vasat vagy olmot a’ Testből kivenni. Kösd lud ganéjal, kiveszi.”

„Legyeket veszitni. Porrá tört hunyor gyökeret tejben.”

„Házi prütskök ellen. A’ bodza fának külső héját vakard le hogy a’ zöldje rajt maradjon, és ugy ragd a’ hol tartózkodnak, valamelly eszik belölle, minden el vesz tőle.”

A bolhákat eperfa levéllel ki lehet űzni a szobából.

A rágcsálóirtásra vonatkozó két javallat inkább tekinthető babonás cselekménynek, mint hatékony eljárásnak: „Patkányokat, s egereket el veszteni.” „Mennyi a’ Vásárban, míg a’ vásár nem szabad, vigy egy fazokat, kérdvén mire tartja, úgy ki is kell fűzetni, többet pedig ne szólj, hanem vigyázz mikor a Dobot meg ütik, hajolj le, ’s kotorj tele porral vagy sárral. Azon álló helyedben vidd ki a’ vásárból, de senkinek ne szólj, tedd valahová, és vissza mehetsz vásárolni, az után vidd haza, tégy belőlle a’ ház szegletibe, hidd meg egisz elvesznek.”

„Krisztina napján estve 3 és 4 óra tájban vagy 12 óra tájban áss fa ásóval földi bodzát gyökerestől, és kesztyűs kézzel fogd, ragd a háznak négy sarkának, meg serken, nem jön patkány sem egér, és benn sem maradhat, ezt tedd minden esztendőben”.

Törött „portzolán” megforrasztása: „Egy lat viza hólyagot, egy lat gumi mattit, egy kalán fokhagyma levet, egy gram enyv, egy gram gumi arábicum, két krajcárért spirituszt „tűzön öszve olvaszd és a’ törött portzolánt véle kened, ’s öszve teszed meg fog állani jól”.

 „Méreg ellen. Két dió bélt, két fügét, husz ruta levelet egy kis sóval öszve törve ne félj, megrontja.”

A dióbél hagymával, sóval és mézzel összetörve és összekeverve mindenféle marás ellen is sikerrel alkalmazható.

„Ha a’ Marha ganéjzatja el áll. Adj néki szappanyos vizet inni.”

„Hajnak színt adni. Ha a’ nagy lapunak magvát lugban meg főzöd, szalitromot vetsz belé, szépen sárgává, gesztenyeszínűvé teszi ’a hajadat.”

„Hajat Gesztenye szinüvé. A’ Puspán levelét lugban meg főzvén, azzal kell mosni, Gesztenye színű lesz.”

Részlet Viola Ferdinánd feljegyzési könyvéből

Az irat jelzete: HU-MNL-GYMSVSL-XIV.89.

Részlet Viola Ferdinánd feljegyzési könyvéből

Az irat jelzete: HU-MNL-GYMSVSL-XIV.89.

Időjárással kapcsolatos feljegyzések

A helytörténet kutatóinak különösen érdekesek és hasznosak lehetnek az időjárással kapcsolatos feljegyzések. A kötetből megtudhatjuk, hogy 1865-ben és 1866-ban a szárazság nehezítette meg a földművelést, 1873-ban nagymértékben elszaporodtak az egerek, az 1870-es évek elején a Fertő majdnem egészen kiszáradt, hogy a gazdálkodók és a bérlők közül többen „szántó földeket tsináltak bellőle, majrot épétettek”, ezáltal „busás jövödelmeket huztak”, 1878 augusztusában viszont „megjöttek az esős idők”, és sok helyen a burgonya a földben, sárban, később a hó alatt maradt. A következő év tavaszán ismét nagy esőzések voltak, és a földek sok helyen bevetetlenek maradtak. Az Öreg Rába Nick térségében kiöntött, „és hozzá a’ Réptze is csatlakozott, tehát attulfogva, jött a’ víz, [Répce]Lak, Csánig, Dénesfa, Czirák, Gyóró, Himod, Hövej, Vitnyéd határokon keresztül fel a’ hanyaknak”. A víztömeg Répcelaknál, Ládonynál elsodorta a hidakat, Kenyeriben, Kecskéden, Pápócon a harangokat is félreverték. A nedves idő után rendkívüli tél következett: november közepétől nagyrészt állandóan fagyos hideg köszöntött be kevés hóval, december utolsó napjaiban a hideg miatt „majd a’ madarak leestek”, januárban és februárban is olyan hideg volt, hogy a közmondás szerint kettőnek is beillett volna.

Részlet Viola Ferdinánd feljegyzési könyvéből

Az irat jelzete: HU-MNL-GYMSVSL-XIV.89.

Levéltári iratanyagok:

HU-MNL-GYMSVSL-IV.1003.g. Sopron Város Tanácsának iratai, 1526–1848, Polgárkönyvek, XII. k. 213.

HU-MNL-GYMSVSL-XIV.89. Viola Ferdinánd kalaposmester feljegyzési könyve, Mihályi, 1851

Sajtóanyag:

Vasárnapi Újság, 1860. december 30.

Vasárnapi Újság, 1867. december 1.

Szab. Kir. Sopron Városa vallás felekezet jelleg nélküli Főreál-Tanodájának hatodik évi értesítője 1873/74.

Szakirodalom:

Házi Jenő: Soproni polgárcsaládok. I. Budapest, 1982. 4555–4556.

Kelemen Dávid