Magyar Nemzeti Levéltár

Köszöntőjében a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója, Szabó Csaba boldogan fejtette ki, hogy egy hosszú történet végére került pont az adásvétellel, amely még 2013-ban kezdődött Bécsben. Ekkor merült fel ugyanis először, hogy az egykori körmendi Batthyány-kastélyban őrzött családi levéltár legértékesebb, 1945 után Ausztriában őrzött részét Magyarország számára meg kellene valamilyen módon szerezni.

Tűzvédelem a levéltárban

A levéltárak és irattárak – az ott felhalmozott papíranyag, nem különben az annak tárolására szolgáló fapolcok és szekrények miatt – mindig is fokozottan tűzveszélyes helynek számítottak.

A kora újkori magyar országgyűlések történetében még mindig sok a nyitott kérdés. Nem ismerjük pontosan a résztvevők körét sem, mert akkoriban még nem létezett az országgyűlésnek „hivatala”, a tárgyalásokról központilag vezetett napló vagy jegyzőkönyv sem készült. Néhány meghívott személye mégis ismert lehet a meghívólevelek (litterae regales) révén.

Köszöntőjében Szabó Csaba kiemelte, hogy megtiszteltetésnek veszi, hogy a levéltár lehet a helyszíne a sajtótájékoztatónak. Rámutatott továbbá, hogy Benyovszky Móric „kortársa” volt az intézmény elődjének, az 1756-ban létrehozott Archivum Regninek, továbbá családi iratai révén ő maga is megjelenik az intézményben.

A programot meghirdető Europeana gyűjtemény az európai archívumok, könyvtárak és múzeumok ezreivel együttműködve teszi digitálisan hozzáférhetővé a kulturális örökségünket, felületein mára összesen több mint 50 millió digitalizált mű érhető el.

A jelenleg is életben lévő korlátozások miatt ugyan elmaradtak a raktárséták, azonban az iratbemutatók nem: ezúttal négy témához kapcsolódóan mutattak be az érdeklődőknek korabeli dokumentumokat kollégáink a Lovagteremben és a kutatóteremben. Hagyományos módon népszerűek voltak épületsétáink, illetve tematikus vársétánk is. A jelenleg érvényben lévő járványügyi megszorítások miatt programjainkon csak előzetes regisztrációt követően lehetett részt venni.

Világjárványokról, egész földrészeket, esetleg több földrész sújtó járványokról a középkor óta tudunk. A legismertebb közülük a 14. század közepén a „Fekete Halál”-nak is nevezett, Közép-Ázsiából induló európai nagy pestisjárvány volt. A 19. században a mobilitás erősödésével egyre inkább jellemzővé vált, hogy az utazók, a hajók behurcolták más országokba vagy más földrészekre is az eredetileg regionális szinten elterjedt ragályokat. Ezek között a pestis mellett elsősorban a kolera- és a sárgalázjárvány említhető.