Add tovább!

 

Ha a dolgok mélyére nézünk, még számos érdekesség kínálkozik, amely apró, színes mozaikot nyújt egy-egy iskola történetéhez: rendezvényekre, önképzőköri előadásokra szóló meghívók, a cserkész- és úttörőmozgalomhoz kapcsolódó relikviák, ballagási tablók, esetleg öregdiák-találkozók szervezését érintő iratok lehetnek közöttük. A tanítók, tanárok, iskolaigazgatók után maradt személyes irathagyaték valódi kincsesbánya: sokszor tanmenetek, óravázlatok, dolgozatok, emlékalbumok, dicsérő oklevelek, szolgálati emlékérmék találhatók bennük. Rendkívül érdekesek ezek, az iskolát a katedráról szemlélő iratok, de hogyan is fest a tanintézet „alulnézetből”?

 

A diákperspektíva, pláne egy-egy iskolai csíny a legritkább esetben érhető tetten a levéltári iratokból. Pedig a gyerekkorunkat idéző, megmosolyogtató apróságok kedves emlékként élnek mindannyiónkban. Nem is gondolnánk, de a 20. század eleji gyulai diákhétköznapok is kiválóan megragadhatók a város történetében fontos szerepet játszó Ladics család sokrétű, nagy forrásértékű iratanyagának a segítségével.

A megyeszékhelyen élő, ügyvédként tevékenykedő, nagy tekintélynek örvendő Ladics családfők, Ladics György (1834–1906) nagypapaként és Ladics László (1864–1924) édesapaként egyaránt fontosnak tartották unokáik, gyermekeik körültekintő iskoláztatását. A lányok műveltségét porosz nevelőnők alapozták meg, majd a lippai zárdába és az egri angolkisasszonyokhoz küldték őket tanulni. A felsőfokon jogi, orvosi és műszaki tanulmányokat folytató fiúk elemi és középiskolás évei szülővárosukhoz, Gyulához kötődött.

Az 1905-ben született ifjabb Ladics László bátyjai nyomdokán haladt és az 1910/1911. tanévben iratkozott be a gyulai római katolikus főgimnázium első osztályába. Nehezen vette az akadályokat, az első két osztályt kétszer kellett elvégeznie, a harmadikat csak 1914/1915-ben kezdhette meg. Az évismétléseknek viszont pozitív hozadéka is volt Ladics László számára, mivel Bartoss Ferenc osztályfőnök úr harmadikban új fiút ültetett a második padsor ötödik helyére, a békéscsabai állami polgári fiúiskolából átiratkozó Konrád Andort. Ekkor alapozódott meg Laci és a nála három évvel idősebb Andor barátsága, a kiskamaszok véd- és dacszövetsége, közös időtöltése. Igaz, az iskolai rendtartások szigorúan tiltottak minden olyan elfoglaltságot, amely elvonná a tanulók figyelmét a tanóráktól, az unatkozó diák száz évvel ezelőtt is megtalálta a módját, hogy átvészeljen egy álmosító előadást. Ladics László, ha elunta magát, itatóspapírjain rajzolgatott, a füzetek, tankönyvek lapszéleire irkafirkát biggyesztett, esetleg felnőtteket utánzó aláírásmintákkal kísérletezett. Alkalomadtán pad alatti postát is útjára indított, a második padsor ötödik helyére címezve üzenetét. A „postaforgalmat” bizonyíthatóan megbízható útvonalon bonyolította és kis cetlije célba ért, sőt ugyanazon a gondosan összehajtogatott papírfecnin rendre választ is kapott Andor barátjától. Ki tudja, egy monoton magyar- vagy németórán, netalántán Manyák Ödön tanár úrnak az őszkor virító növényeiről tartott eszmefuttatása alatt lankadt a figyelem? Nem zárható ki az sem, hogy a pályakezdő, mennyiségtanból és rajzolás geometriából óraadó, Ondrejkovics Lajos fegyelmezését játszották ki a nebulók. Így vagy úgy, de a pad alatti üzenetváltások csak megszülettek a kisgimnazisták olyan létfontosságú ügyeiben, mint a sorból való megszökés, a kapu előtti találkozó pontosítása vagy éppen a folyton levelező és sugdolózó Duci gyanús viselkedésének a tisztázása. Osztálytársuk, a képtelen hazugságokat terjesztő, behízelgő modorú Haverda Ferenc szemmel tartása is állandó – akár óra alatti – figyelmet követelt Lacitól és Andortól, idejekorán dönteniük kellett, kiszolgáltatható-e neki a jól megérdemelt pofon.

Akárcsak Gyulán, a Városligeti fasori evangélikus főgimnáziumban, Budapesten is létkérdések foglalkoztatták a tizenéves fiúkat. Kettejük pad alatti postája ugyanúgy átvészelt egy évszázadot, mint Ladics László és Konrád Andor üzenetváltásai. A két, Andorral egyidős fiú nem kisebb dologról, mint „birodalomépítésről” álmodozott, amit hivatalos okmányba is foglaltak: „Szerződés, melynek értelmében Némethország hajlandó Naimanntiát a Fasortól a Bajza utcáig terjedő békés együttműködésről biztosítani. Némethország Naimanntia területi integritását és minden Naimanntia felesleges tagjai (fül, kéz, fej, stb.) elhárítására irányuló akciót a legélesebben elítél. Naimanntia pedig elismeri Némethország korlátlan intézkedési jogát a kalapra vonatkozólag, és annak jövendő törvényalkotására nem kíván nyomást gyakorolni.” Némethország ura a későbbi joghallgató, a tragikusan fiatalon elhunyt Németh Zoltán (1903–1922), a Naimanntia feletti rendelkezési jog gyakorlója az a Neumann János (1903–1957) nevű fiú volt, akit a számítógép atyjaként ismer az egész világ…