125 éve hunyt el Tiszay Dezső, a Pécsi Nemzeti Színház második igazgatója

125 éve hunyt el Tiszay Dezső, a Pécsi Nemzeti Színház második igazgatója

Tiszay Dezső 1854. április 27-én született Szegeden, Gelberger Dávid néven, izraelita vallású családban, Friedmann Mária és a városban zálogháztulajdonosként működő Gelberger Fülöp gyermekeként. 1876-ban belügyminiszteri engedéllyel két testvérével együtt, vezetéknevüket Gyulaira változtatták. A Tiszay Dezső feltehetőleg művésznév, de ezt megerősítő forrás nem áll rendelkezésünkre. Az első házasságáról készült anyakönyvi bejegyzésben viszont a Gyulai Dávid mellett már a Dezső keresztnév is szerepel. Szülei kereskedőnek szánták, de gyermekkorától kezdve a művészetek világa felé húzta a szíve, és 21 éves korában, 1875-ben a budapesti Népszínházhoz került kóristának, majd ugyanitt operett buffo (komikus szerepkörben alkalmazott énekes) és szalonkomikus (könnyed vígjátékban humoros karakter) szerepkörben is játszani kezdett. 1879-ben feleségül vette Turner Ilka színésznőt, a ceremóniára a bécsi belvárosi főtemplomban került sor. A házasság azonban nem tartott sokáig, két év után elváltak.

A kezdeti fővárosi éveket követően vidékre ment játszani, Debrecen, majd Kassa lett az otthona. Itt 1888-ban át is vette a színház vezetését, igazgatói minőségében vett részt az 1888. évi színészkongresszuson is, mely a színi kerületi rendszer kérdésével foglalkozott. Ez alapján az ország színházait kategorizálták, és az adott város társulatának eszerint kellett ellátni egy, kettő vagy akár több település kultúraközvetítő feladatát. (A pécsi kerülethez tartozott Szekszárd, Mohács, Nagykanizsa és Kaposvár is). A gyakorlatban nehezen lehetett volna kivitelezni, hogy folyamatosan műsorral lássák el mindegyik települést, ezért a kongresszuson Tiszay a kerületi rendszer ellen szólalt fel, és nem támogatta ennek fenntartását. Az elképzelés gyakorlati megvalósulása nem is következett be, és csak a századfordulót követően indultak el törekvések a kerületi rendszer tényleges alkalmazására.

Tiszay 1893-ban a Debreceni Színház igazgatója lett. Miskolcon is megfordult, 1899-ben pedig beadta pályázatát a Pécsi Nemzeti Színház vezetésére, és még ebben az évben megköttetett a szerződés Tiszay és a város között:

Tiszay Dezső szerződése a Pécsi Nemzeti Színház bérletére (részlet)

Pécsi működése alatt játszott és rendezett is, emellett intézte a színház ügyes-bajos dolgait. 1899-ben a Színügyi Bizottság által kiírt pályázatot megnyerte, ezzel elkezdődött a tiszavirágéletű pécsi működése. Pécsre érkezéséről a Pécsi Figyelő így írt:

Pécsi Figyelő, 1899. február 10.

Felesége, Tiszay Dezsőné Ellinger Ilona és a tehetséges, a kassai időkből megismert Nádassy József is vele érkezett a városba. Nádassy szintén igazgató lett pár évvel később. (Az ő életéről és működéséről bővebb leírást itt találhat az olvasó.)

Ebben az időszakban bevált rendszer volt, hogy a vidéki színházak országszerte nyári játszóhelyekre költöztek, vagyis az évad végét követően a társulat egy másik városban rendezkedett be, ahol a következő évad kezdetéig szórakoztatta a helyi közönséget. Erre egyrészről azért volt szükség, mert a színészek csak az adott évadra szerződtek le, ami október 1-jétől virágvasárnapig tartott, így a nyári időszakban nem kaptak fizetést sem, másrészről így azoknak is lehetőségük volt megtekinteni az előadásokat, akik nem a központi helyen (jelen esetben Pécsett) éltek, vagy év közben nem tudtak eljutni a városba.

Tiszay tervei között szerepelt egy nyári játszóhely létrehozása is, amivel azt szerette volna elérni, hogy a társulat az évad végét követően is Pécs városában tudjon maradni, illetve a pécsi közönségnek nyáron se kelljen lemondania kedvelt és népszerű időtöltéséről. Ez a terve azonban nem valósulhatott meg, mert hirtelen jött halála miatt lekerült a napirendről ez a kérdés.

Hogyan is nézett ki a Tiszay-évad a pécsi színházban? Az igényesség mellett a szórakoztatás maradt a fő vezérelv, a zenés színdarabok tették ki a műsor legnagyobb részét, emiatt az énekkart is bővítették, a hangszeres feladatokat pedig az 52. gyalogezred zenekara látta el. Olyan operák kerültek bemutatásra, mint például a Carmen vagy a Rigoletto, a francia operettet lassan felváltotta az angol, például a Gésák, a New York szépe. A magyar szerzőktől pedig általában népszínműveket játszottak, több Szigligeti Ede és Géczy István darab került a repertoárba, például A cigány, A csikós vagy Az ördög mátkája.

Sok vendégművész is megfordult a pécsi színpadon, Mezey Péter színészi pályájának 40. évi jubileuma alkalmából került színre az első Molière mű a Pécsi Nemzeti Színházban, a Képzelt beteg. Az évadban az egyik legtöbbet játszott előadás Az aranykakas című énekes bohózat volt, amelyben Blaha Lujza ünnepelt színésznő is vendégszerepelt, akinek a városba érkezése a Pécsi Napló hasábjai szerint valóságos ünnepnap volt: „Három nap óta lázban ég a város színházba járó közönsége, valósággal szerencsétlennek érzi magát az olyan ember, ki nem tudott jegyhez jutni […][Blaha Lujza] fogadtatására óriási közönség vonult le ma este az állomásra…”

Tiszay fontosnak tartotta a fiatalok megszólítását, ezért ifjúsági előadásokat is tartott a színházban, általában vasárnap délután és este tűzték műsorra ezeket, melyek között olyan irodalmi művek szerepeltek, mint Katona Józseftől a Bánk bán, vagy Jókai Mór Aranyembere.

Bár a színház nem jutott nagy bevételekhez Tiszay évadában, a közönség és a sajtó a társulatot és a repertoárt is méltatta. A színház népszerűségét megtartva és minél szélesebb körnek biztosítva a színházba járás lehetőségét, az igazgató hetente két előadásra 30%-al csökkentett, a vasárnap délutáni előadásokra pedig 50%-al csökkentett helyárakat határozott meg.

Tiszay Dezső az országos szakmai munkában is aktívan részt vett, az Országos Színészegyesület alelnöki pozícióját kapta meg, és e szervezet követeként indult útnak 1900-ban Párizs felé, a nemzetközi színészegyesületi találkozóra. A luzerni vasútállomáson azonban szívrohamot kapott és elhunyt. Hirtelen bekövetkezett halála a pécsieket is megrázta, a Pécsi Napló hasábjain így emlékeztek meg róla: „Tiszai Dezső a magyar színészetnek dísze, büszkesége volt; úgy is mint művész, úgy is mint színigazgató; de meg mint ember is dicsérettel, példás tökéletességgel töltötte be helyét. Amerre járt, ahol csak megfordult, neve felejthetetlen a közönség előtt. Szerették, tisztelték, becsülték mindenütt, mert nemcsak jeles művész, de kedves, kellemes, kiválóan megnyerő modorú ember volt az elhunyt színigazgató, kinek halála nagy veszteség ránk pécsiekre, de veszteség egyáltalán a magyar színészetre.”

Pécsi Napló, 1900. július 24.

Érdekes, hogy Tiszay Dezső halálát július 3-ára datálják, de halálhíre csak a hónap végén került nyilvánosságra. Magyarázatként az szolgálhat, hogy a haláleset Svájcban történt, és mivel Tiszay egyedül utazott, így a személyazonosítás és az értesítendő rokon felderítése is időbe telt. A színházigazgató hirtelen halála kétségek közé sodorta pécsi társulatát is, de konszenzusos döntés alapján a következő évadban Tiszay özvegyét, Ellinger Ilonát bízták meg a színház vezetésével, aki azóta is az egyetlen nő, aki a Pécsi Nemzet Színház élére került.

Tiszay Dezső ambiciózusságának köszönhetően a vidéki színházi élet meghatározó alakja lett, ezt az is bizonyítja, hogy többek között Debrecenben, Kassán és Pécsett is beülhetett az igazgatói székbe. Az igazgatása alatt zajló színházi évadokat úgy állította össze, hogy megőrizte a szórakoztató műfajokat, de mellette az igényességről sem mondott le. Mindemellett pedig az újításra való törekvés is megjelent munkásságában, gondoljunk csak az ifjúsági előadások repertoárba való beemelésére. Pécsi tevékenységét felesége, Tiszay Dezsőné Ellinger Ilona folytatta, majd tanítványa, Nádassy József vette át a stafétát, így, ha fizikai értelemben nem is volt már jelen Tiszay, szellemisége tovább élt utódai munkásságában.

Tiszay Dezső aláírása

Somogyi Bianka

levéltáros

Szakirodalom

Futaky Hajna: A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma I. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 27/1., Budapest, 1992)

A Pallas nagy lexikona, 16. kötet: Téba-Zsuzsok (1897)

Források

Izraelita Hitközség Anyakönyve, Szeged, 1844-1895, https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QSQ-G9G9-QSK?cat=257906&i=47&lang=en (utolsó letöltés: 2025. június 13.)

Izraelita Hitközség Házassági anyakönyve, Bécs, 1876-1881, https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9BKB-KLK?view=index&cc=2028320&lang=en&groupId=M9L6-X6G (utolsó letöltés: 2025. június 13.)

IV.1406.o. Pécs Város Tanácsának iratai. Különkezelt iratok (különügyek) (1872-1934) 12398/1899

IV.1406.a. Pécs Város Tanácsának iratai. Tanácsülési jegyzőkönyvek és határozatok jegyzőkönyve (1874-1929) 91/1899, 159/1900

Sajtó

Fővárosi Lapok 1879. augusztus (176-200. szám)

Szeged és Vidéke, 1903. március 3.

A Hon, 1880. augusztus 11.

Szegedi Napló, 1896. november 17.

Budapesti Közlöny, 1876. október 4.

Pécsi Figyelő, 1899. február 10.

Pécsi Közlöny, 1899. szeptember 3.

Pécsi Napló, 1899. január 17.

Pécsi Napló, 1900. április 5. 3.

Pécsi Napló, 1900. július 24. 1.

Képek forrásai

1. kép: Déri Múzeum, Irodalmi Gyűjtemény D.X. 74.90.6.4.

2. kép: IV.1406.o. Pécs Város Tanácsának iratai. Különkezelt iratok (különügyek) (1872-1934) 91/1899

3. kép: Pécsi Figyelő, 1899. február 10. 6.

4. kép: Pécsi Napló, 1900. július 24. 1.

5. kép: Déri Múzeum, Irodalmi Gyűjtemény D.X. 74.90.6.4.