Ma egy köztiszteletben álló apácáról, Erdélyi Margit nővérről (másként Erdélyi M Eustella, vagy Erdélyi Eustella), a Ferenc József Nőnevelő Intézet egykori tanáráról és az intézet főnöknőjéről készültünk ismertetővel. (Az apácák gyakran nem használtak pontot a rövidített nevük után.)

Erdélyi Margit édesapja Erdélyi Imre főgimnáziumi tanár, édesanyja Novák Malvina (házasságkötés: 1876) volt, a család Szatmárnémetiben élt. Margit születésének pontos dátuma jelenleg nem ismert, feltehetően 1893-ban vagy 1894-ben történt.

Erdélyi Margit dr. Kepes János székesfehérvári királyi közjegyző irataiban is feltűnik (1931-ben egy úgynevezett generális meghatalmazást adott édesapjának, hogy Margit édesanyja néhai Erdélyi Imréné Novák Malvina hagyatéka ügyében eljárjon). A közjegyzői okirat alapján tudható, hogy a család a Szatmárnémeti, Majláth utca 2. szám alatt bírt ingatlant. Vélhetően ez volt a családi otthon már Margit születésének idejében is. Bár az okirat a „székesfehérvári Ferenc-József Nőnevelő főnöknőjére” mint székesfehérvári lakosra hivatkozik, Margit számos helyen megfordult és megtelepedett élete folyamán, de gyermekévei szülővárosához köthetőek. Margit mind az alapfokú, mind a pedagógia tanulmányait helyben kezdte meg.

Feltehetően az édesapjának, Erdélyi Imrének szakmai tevékenysége inspirálhatta Margitot a pályaválasztásban és hivatásának életen át való gyakorlásában. 1904-ből rendelkezünk adattal az édesapa oktatói eredményeiről: a „[…] főgimnázium tanára e hó 10-én töltötte be 30 éves szolgálatát, melyből egy fél évet töltött el Magyarbánhegyesen, 21 évet Szatmáron, mint elemiskolai tanító s a többit ugyanitt tornatanári minőségben. Erdélyi Imre ezalatt szaktudásával, emberszerető bánásmódjával nemcsak a tanügynek tett igen hasznos szolgálatot, hanem a társadalom terén is közszeretetet vívott ki magának. Hivatásos működése mellett a helyi lapoknál és a fővárosi lapoknak is avatottan dolgozott.” A házaspár hat gyermeke (Margit, Imre, Béla, Géza, Rezső, Olga) közül Margit választott egyedül egyházi oktatói pályát (fivére Béla világi tanári pályára ment).

1908-ban már feltűnik a fiatal lány neve a helyi sajtóban, közszerepléséről a szatmári református tanitóképző és felsőbb leányiskola hangversenye kapcsán került szó: „[…]tanárikara és ifjúsága f. hó 12-én konczerttel egybekötött tánczmulatságot rendez a Pannónia helyiségeiben. A mulatság műsora, mely iránt már óriási érdeklődés mutatkozik, a következő: 1. A hírnök. Élőkép. Szereplők; Baumann Apolónia, Mauritz Margit, Huszár Ilona, Székely Piroska, Fogarassy Margit, Erdélyi Margit, […] 2. Tündérmese, Tréfás bohózat táncczal.” Nem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy a hangversenyen fellépő Erdélyi Margit a későbbi intézeti főnöknő volt, ugyanis élt helyben egy névrokon pályatársa is (a hölgy felnőttként zenetanárként működött). Margit 1910-es évekbeli névváltoztatása könnyíti meg a két tanárnő későbbi életrajzi adatainak elkülönítését, ugyanis az irgalmasrend tagjaként Margit elkezdte az Erdélyi Eustella, illetve Erdélyi M Eustella nevet használni.

1911-ben Margit édesanyja elhunyt, ami megrendítette a családot (feltehetően Margit pályaválasztására is befolyást gyakorolt). A hölgy haláláról fellelhető a gyászjelentés, továbbá a Szamos című helyi újság is beszámolt a tragédiáról: „Súlyos csapás érte Erdélyi Imrét, a kir. kath. főgimn. köztiszteletben álló tanárát. Felesége, szül. Novák Malvina hosszas betegeskedés után tegnap elhunyt. A megboldogult 60 éves volt és 35 évig élte férjével a legboldogabb családi életet. […] A megboldogult uriasszonyban férje egy példás hitvest, hat gyermeke egy forrón szerető minta-anyát vesztett el. Azon ritka asszonyok közül való volt, akiknek egész világuk a családi tűzhely, minden szeretetük annak tagjai között oszlik meg és minden boldogságuk onnan ered ki. […] Erdélyi Imre a maga, gyermekei és rokonai nevében is mély fájdalommal, de Isten akaratán megnyugodva jelenti, hogy szeretett jó felesége Erdélyi Imréné szül. Novák Malvina, a leggondosabb édes anya, nagyanya, testvér és rokon, áldásos életének 60-ik évében, miután négy évig tartott, nagy türelemmel és Istenbe vetett bizodalommal viselt betegsége folyamán a szentségekben buzgón és ájtatosan többször részesült, f. hó 22 én délután fél 3 órakor az Urban csendesen elhunyt. Megboldogult drága halottunkat f. hó 24-én, pénteken délután 3 órakor temetjük a Majláth utca 2. sz. házból, lelke üdvösségéért pedig a szentmise-áldozatot f. hó 25-én délelőtt 10 órakor mutatjuk be a székesegyházban.”

A tragédia nem törte meg Margitot, nem adta fel tanulmányait és beiratkozott a Szatmári Irgalmas Nővérek Társulatának helyi tanítóképzőjébe. A Páli (Paulai) Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek Társulata az első magyar alapítású női szerzetes közösség, amelyet Hám János szatmári püspök alapított Szatmárnémetiben (az itt épült ún. anyaházat Hild József tervezte). 1842. augusztus 29-én érkezett Strasser Xavéria nővér öt társával a rendházba, első munkakörük a katona-leányok tanítása volt, de hamar feltűntek a nővérek a kórházi betegágyak mellett és a szegényházban is. A rendnek egész hálózata jött létre, 1866-tól már különféle iskolatípusokat működtettek óvodától a tanítóképzőig, emellett lányok részére árvaházakat és internátusokat tartottak fent. Trianon után a szerzetesi közösség megmaradt, viszont három új tartományt kellett létesíteni: Romániában Szatmáron, Csehszlovákiában Rozsnyón, míg Magyarországon Esztergomban alakult tartományi központ. A magyarországi rendtartományban 32 helyszínen több mint 600 nővér teljesített szolgálatot: tanított, betegeket ápolt, időseket gondozott és saját maga fenntartására tanítóképzőt, ápolónőképzőt, gazdaságot, mosodát, varrodát, konyhát és lelki központot működtetett 1945-ig (a rend 1990-ben szerveződött újjá Magyarországon).

Margit 18 esztendős volt a rendbe való belépésekor, ami magas életkornak számított a kolostori élet választásához. 1912 júliusában tett képesítő vizsgát a Szatmári Irgalmas Nővérek zárdájában (1878-ban alapította Dr. Samassa József egri érsek) és oklevelet nyert. Végzettsége kapcsán nem egyértelműek az információk, ugyanis a sikeres vizsgáról szóló beszámolója szerint a zárda óvónőképzőjében óvónői oklevelet nyert, 1915-ben viszont már tanítónőként működött. Tehát 1915-ig vélhetően külön tanítói tanulmányokat folytatott, mivel a később keletkezett iratok már magyar-német nyelv, történelem és földrajz szakos okleveles polgári iskolai tanárként hivatkoznak rá (a rendnek volt tanító- és óvonőképzője is a zárdában), vagy pedig az óvónői képesítés elírás volt.

Erdélyi M Eustellaként először Gyulafehérváron (1858-ban nyílt) „találkozunk vele” az irgalmas nővérek oktatói közt az 1912/1913-as tanévben. Az intézmény egyszerre volt internátus, elemi- és polgáriiskola, de betegápolói teendőket is elláttak a nővérek. Ebből az időszakból Margit Eustella tevékenységéről további részletek jelenleg nem ismertek.

1915-ben már a szatmáriak vezetése alatt álló Esztergom-Vizi Városi Érseki Nőnevelő-Intézetben teljesített szolgálatot. Erdélyi M Eustella irgalmas nővér, az I/A osztály osztályfőnöke volt és magyar nyelvtant, szépírást, illetve földrajzot tanított saját diákjainak. Emellett az I/B osztályban hittanelemzést oktatott, továbbá felügyelő tanár lett a „belnövendékeknél”.

1918-ban újabb tragédia érte az Erdélyi családot, Margit testvére elhunyt: „Egy szép reményekkel indult, törekvő, megelégedett pályát, ősz apának szerető szivével, testvérek rajongásával körülölelt fiatal életet tört ketté rideg csontkezével a könyörtelen halál. Igazi, nagy részvéttel értesülünk róla, hogy Erdélyi Béla, a szatmári kir. kath. főgimnázium fiatal tanára péntekre virradó éjjel fél 2 órakor hat és fél hónapig tartott súlyos betegség után 36 éves korában elhunyt. A fiatalon elhalt tanár fia Erdélyi Imrének, a kath. főgimnázium régi, érdemes és népszerű tanárának, aki hét évig volt Déván tanár. Innen egy évvel ezelőtt helyezték át Szatmárra, ahol azonban meg sem kezdhette működését, mert be kellett vonulnia katonának. A katonai orvosi vizsgálat során megállapították, hogy tüdőcsúcshurutja van s ennek gyógykezelésére 4 havi szabadságot kapott. Aznap, amikor a szabadsága letelt, lázas beteg lett, mellhártyagyulladást kapott. […] Aggódó édesapja egy hónap előtt hazavitette lakására, de sem az orvosi tudomány, sem a szerető apa, sem rajongó nővérének odaadó gondos, szeretettől teljes ápolása nem tudták megmenteni.”

Margit 1928-ban került az irgalmasok fehérvári nőnevelőjébe, ekkor már jellemzően Eustellaként szerepel a forrásokban (kivéve a közjegyzői iratokat). A „nőnevelde” főnöknőjét, Stupiczky M Raineriát (1919–1928) váltotta intézményvezetői pozíciójában. Eustella 1934-ig látta el a főnöknői teendőket. Ebben az időszakban az irgalmas nővérek nem csak a megyeszékhelyen tartottak fent rendházat, hanem Alcsúton (Markovits M Gizella főnöknő vezette), Velencén (vezető: Pászthy Hildelitha), Fehérvárcsurgón (főnöknő: Barca Adelinda), Martonvásáron (Markovits Gizella) működtek, továbbá a fehérvári kórháznál is jelen voltak az apácák Schächter M Sérafia főnöknő vezénylete mellett.

Az Eustella nővér által irányított fehérvári nőnevelő a város nagy múlttal bíró intézménye volt, jelenleg a levéltár egyik szárnya is itt található. (A Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Vármegyei Levéltára a mai Szent István tér 2. és 3. számú épületében található, két szakaszban költözött be ide az intézmény.1975-ben és 1979-ben vette birtokába az ingatlant, előtte a levéltár a megyeházán működött.) A leánynevelés Székesfehérváron a 19. században két intézmény között oszlott meg középfokon: a Ferenc József Nőnevelő Intézet és a városi Árpádházi Szent Margit Leánygimnázium közt. Királyhegyi Farkas Ferenc nagyprépost alapította meg a nőnevelő intézetét, ahol a „Hit és erkölcs tudományát, a Női kiműveltségre szükséges tudományokat, kézimunkát, a gazdasági, házi- rendtartási ösmereteket, társalkodási szabályokat” tanulhattak a lányok. Az intézet alapkövét maga Ferenc József tette le 1857-ben, mivel Farkas Ferenc az ő nevét választotta megnyitandó intézetének. Az uralkodó ellen 1853-ban elkövetett Libényi János-féle (csákvári születésű mesterlegény sikertelen merénylet ösztökélte a nagyprépostot erre a kiengesztelő gesztusra. Farkas Ferenc „leghűbb jobbágyi hálából […] Isten dicsőségére, a boldogságos szűzanya és minden szentek tiszteletére, a római katholikus hit virágzására, szülővárosom díszére, javára” alapította meg intézményét. 32 ezer forintot és saját házát ajánlotta fel alapítólevelében a halála után felállítandó nőnevelő intézetnek (Ehhez az alaphoz járult hozzá a város, azonban a megyés püspök 1862-ben visszafizette a város 5000 forint építkezési hozzájárulását és lemondott az évi 400 forintnyi szubvencióról is, hogy egyházi alapítású intézmény maradhasson a nőnevelő.). Az alapítólevél 4. pontja kimondta, hogy az intézetben csak apácák taníthatnak, 1864. október 9-én meg is érkezett az egyházi tanerő a Szatmári Irgalmas Nővérek rendjéből. Az apácák fegyelemmel és ügybuzgalommal fogtak a tanításhoz. Kezdetben 6 osztályos elemi iskolája és internátusa volt a nőnevelőnek. 1893-ban az V. és VI. osztályok elhagyásával polgári leányiskolával bővült. 1921-ben három évfolyamos nőipariskolával, 1930-ban tanítónőképzővel gyarapodott az intézet (az államosításig népes elemi iskolát is fenntartottak), ezenkívül gyakorló és „externát" iskolát is működtettek. Az internátusában 70 férőhely volt, a bentlakó lányok szobái a Székesfehérvári Püspöki Könyvtár őrizetében található tervrajz alapján az emeleten helyezkedtek el (ma dolgozói iroda és közösségi terek vannak itt). A tanári szobák a mai igazgatói irodák és a titkárság helyén voltak Az emeleten mosdó és latrina szolgálta a higiéniát. Az épület kápolnája máig megtekinthető, jelenleg kiállítótérként szolgál, bútorzata nem maradt fent, karzatát elbontották (1945 után az épületrészt étkezőként hasznosították, Vígh Ferenc egyházi tárgyú freskóit pedig lemeszelték). Az udvar Eustella idejében parkszerű kialakítású volt pihenő padokkal, fasorral és szobrok díszítették (Szűzanya, illetve a jó és rossz gyermek szobra, továbbá volt még egy szoborral ellátott szentély is a fasorban), amelyek emlékét fényképek és képeslapok őrzik. Az intézet négy tagozata (elemi, polgári, tanítónőképző, nőipariskola) egységes irányítás alatt a katolicizmus „aeterne pedagógiájának elveivel majd kilenc évtizeden át nevelte és oktatta a társadalom majd minden rétegének, de különösen az egyszerű polgároknak, dolgozóknak leányait valláserkölcsi és hazafias szellemben, hasznosítva a laikus pedagógia nagy eredményeit is.”

Eustella titulusát tekintve intézeti főnöknő és helyettes igazgató volt, de oktatói tevékenységet is folytatott Fehérváron. Ebben az időszakban már gazdaságtant is tanított. Eustella 1934-ben hagyta el Fehérvárt és visszatért Esztergomba, helyét Bolgárfalvi M Alerina (1934–1936) vette át.

Bár 1934-ben került másodszor az esztergomi Érseki Nőnevelő Intézetbe, neve már 1932-ben szerepel a helyi rendi lányiskola tantestületében (vélhetően ekkor még csak óraadóként volt jelen): „A tanártestületnek új, szeretetünkbe zárt tagjai: Erdélyi M. Eustella, Máté M. Xavéria irg. nőv., polg. isk. tanárok és Szölgyémy József hitoktató.” Az irgalmas nővér Esztergomban ún. rendes tanárként magyart és németet oktatott, emellett felügyelt az iskolaépület tisztaságára.

Szintén 1934-től jelen volt oktatóként a jászberényi Érseki Nőnevelő Intézetben is: „A Rendi Elöljáróság Orosz M Gonságát más munkakörbe helyezte, helyét Erdélyi M Eustella szerzetes-tanárnővel töltötte be.” 1935-ben már az intézet élén állt, vezető tisztségét 1938-ig töltötte be Jászberényben. Arról nem maradt fent információ, hogy Eustella hogyan tudta megosztani az idejét az esztergomi és a jászberényi oktatásiintézmény között.

A tanárnő esztergomi tevékenységéről visszaemlékezés is fennmaradt, amelyet Fábián János a Mindszenty bíboros szolgálatában című művében örökített meg (a kötetből tudjuk, hogy Eustella ismeretségben állt a bíborossal): „[…]Egy nagyon kiváló apácafőnöknő, az Erdélyi Eustella – ki valamikor a szatmári irgalmasnővéreknek volt a főnöknője Székesfehérváron – került ide a prímási konyha élére. Ő egy szatmári gimnáziumi igazgatónak volt a lánya, aki csak 18 éves korában lépett be a kolostorba. Éppen ezért odahaza — a régi magyar úri családok szokása szerint — az édesanyja jól megtanította főzni, amit aztán nem felejtett el a zárdai évek alatt sem, úgyhogy ami kosztot kaptunk, az nagyon jó, de szerény volt. Pl. hús talán egy héten egyszer vagy kétszer volt az asztalnál. Nem azért mintha nem lett volna mód húst vásárolni, hanem mert azt tartotta a bíboros úr, hogy amíg az én híveim nagyon ritkán jutnak csak húshoz, talán egy hónapban egyszer vagy kétszer, addig az én asztalomnál sem tobzódhatunk a húsételekkel.” 1938-ban Eustella nővér az esztergomi tanári könyvtár bővítésében is részt vett és Babits Mihály „Amor Sanctus” című munkáját ajándékozta az iskolának.

1939-ben Margit Eustella ismét megvált az esztergomi intézménytől: „Erdélyi M Eustella nővér, magyar-német tanár, aki a múlt évben jött vissza közénk, harmadízben hagyta itt intézetünket. Áldozatos lélekkel, készséges munkakedvvel, példás odaadással dolgozott iskolánkban. Engedelmeskedett a Rendi Elöljáróság kívánságának, amely őt Lévára helyezte és az ottani intézetünk vezetésével megbízta.” A lévai Római Katolikus Nőnevelő Intézet elemi, polgári leányiskolájának nem csupán igazgatója volt, hanem ő szerkesztette az iskola értesítőit is.

Jászberényi oktatói tevékenységét viszont még tovább folytatta a lévai tevékenysége mellett, viszont vezetői posztot már nem látott el 1939-től kezdődően. Egészen 1942-ben jelen volt a jászberényi érseki nőnevelő életében. Tanított tárgyainak sora itt tovább bővült háztartási ismeretekkel és osztályfőnöki pozíciót is vállalt.

1941-ben Rozsnyóra vezényelte át a rend a római katolikus polgári fiú- és leányiskolába. Az eseményről az alábbi megjegyzést találjuk az iskola értesítőjében: „a lévai Rendház főnöknőjét helyezte iskolánkhoz r. tanáriminőségben (de rendházfőnöknőként). Állását szeptember hó 1-én foglalta el.” A nővér elsősorban tanított (magyar, német, történelem, földrajz, majd 1943-tól honvédelmi ismereteket is), egyben az 54 fős IV. osztály osztályfőnöke volt (leányiskolai részleg). Az intézmény internátusa modernnek számított: a „[…]növendékek életmódja egészséges, táplálékuk elégséges, jóízű, otthonuk napfényes, ahol jól érezték magukat. Ezt vidámságuk is elárulta. Szentmisét az intézet kápolnájában naponkint hallgattak, amikor szentáldozáshoz is járultak, sőt napközben többször is felkeresték a szentségi Jézust. A nevelés munkáját tanítónővérek végzik, név szerint Erdélyi M Eustella és Kälmann M Oktavia ig. nővérek, akik állandó, gondos felügyeletet gyakorolnak a növendékek felett. Betegség esetén az intézet betegszobájában egy betegápolónővér végzi az internátus orvosának, dr. Maximov Demeternek előírása szerint a betegek ápolását. Rozsnyó egészséges vidéke főleg testileg gyenge gyermekek megerősödésére alkalmas. […] Férőhely: 44, amelyből minden hely be volt töltve. […] A napsugaras nappali 60 m2 területű, a hálószoba területe 60 ma, 43 m2, 27'5, 26*5 m2, a betegszobáké 20, 13*5, a fürdőszobáké 16*5 és 6 m2. Az intézet internátusába a Rendház főnöknője [Eustella] veszi fel a növendékeket.”

Margit Eustella előadásokat is tartott az intézményben (Az akarat nevelése, 1941; A korszerű német nyelvtanítás, 1942; Az osztályfőnök nevelő munkája, 1943), 1942-ben pedig tanulmányt írt IV. Béláról és koráról (A Nemzet áldozata), ami az iskolai értesítőben jelent meg. 1944-ben Erdélyi M Eustella már nem szerepel az intézmény tisztikarában. Ebből az időből nem maradt fenn dokumentum, amely a sorsáról tudósít. Azt tudjuk, hogy közvetlen kolléganője és rendtársa 1944. áprilisában elhunyt („Korláth M. Lyra a rozsnyói Paulai Szent Vincéről nevezett irgalmas nővérek otthonában 75 éves korában elhunyt. Nagy részvét mellett temették el.”), ebből kifolyólag az elhunyt feladatait is el kellett látnia, ha még az intézetnél volt ekkor. Amennyiben megélte a második világháború befejezését, úgy feltehetően elszenvedte a rend államosítással járó tragédiáit is, hiszen ezt a szerzetesi közösséget is felszámolták. A nővéreket kilakoltatták rendházaikból, sokan börtönbe kerültek, másokat pedig kitelepítettek távoli vidékekre, főként mezőgazdasági munkára kötelezték őket. Az egyházi ingatlanokat államosították, több helyen a kápolnát és a templomot sem tartották tiszteletben és többnyire raktárnak használták. A "szétszóratás éveiben” az irgalmas nővérek világi munkahelyeken dolgoztak és ott próbálták megőrizni a hivatástudatukat, illetve a rendi szellemet, amit máig így fejeznek ki: ALÁZATOSSÁG, EGYSZERŰSÉG, SZERETET.

További képek

Felhasznált irodalom:

• A Paulai Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek vezetése alatt álló lévai róm. kat. nőnevelő intézet elemi, polgári leányiskolájának és 2 éves női kereskedelmi szaktanfolyamának évkönyve az ... évről. Az elemi iskola fennállásának ... éve, a polgári iskola fennállásának éve, a kétéves női kereskedelmi szaktanfolyam fennállásának éve-1940/41. 61 46. 2. 1941. Szerk. Erdélyi M Eustella
• A szatmári irgalmas nővérek vezetése alatt álló Esztergom-vízivárosi érseki nőnevelő-intézet értesítője az 1939-40. iskolai évről (1940)
• Az irgalmas-nénék congregatiojának megalakulása és működése a jelenben, 1912
• Érseki Nőnevelő Intézet, Jászberény, 1934–1942
• Fábián János: Mindszenty bíboros szolgálatában (2.)
• Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája
• Gráberné Bősze Klára - Léces Károly: A magyarországi iskolai értesítők bibliográfiája 1850/51 - 1948/49. 11. kötet (Lajosmizse-Mitrovica). A magyar neveléstörténet forrásai XVIII.LIPPA, LIPOVA
• Gulyás Antal: A tanítóképzés története Székesfehérváron - Fejér Megyei Levéltár Közleményei 21. (Székesfehérvár, 1997)
• Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)1908-12-10 / 40. szám (50. szám)
• Iskolai értesítők, Székesfehérvár - Katolikus líceum
• Jel, 1989 (1. évfolyam, 1-6. szám)1989-09-01 / 3-4. szám
• Katolikus líceum, Székesfehérvár, 1942
• katolikus.hu
• Kéri Katalin: Leánynevelés és női művelődés az újkori Magyarországon (nemzetközi kitekintéssel és nőtörténeti alapozással)
• Leánynevelde és Tanodák, Esztergom 1932
• Leánynevelde és Tanodák, Esztergom, 1935
• Leánynevelde és Tanodák, Esztergom, 1938
• Magyarország tiszti cím- és névtára - 35. évfolyam, 1916.
• Magyarország tiszti cím- és névtára - 37. évfolyam, 1918.
• Magyarország tiszti cím- és névtára - 39. évfolyam, 1928.
• Magyarország tiszti cím- és névtára - 40. évfolyam, 1929.
• Magyarország tiszti cím- és névtára - 41. évfolyam, 1931.
• Magyarország tiszti cím- és névtára - 51. évfolyam, 1944
• Római katolikus polgári fiú- és leányiskola, Rozsnyó, 1941
• Római katolikus polgári fiú- és leányiskola, Rozsnyó, 1942
• Római katolikus polgári fiú- és leányiskola, Rozsnyó, 1943
• Szamos, 1904-12-15 / 100. szám
• Szamos, 1911-11-23 / 268–270. szám
• Szamos, 1912-07-10 / 153. szám
• Szamos, 1914-02-15 / 37. szám
• Szamos,1918-06-29 / 153. szám
• Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története (Székesfehérvár, 2006)
• Székes-Fejérvári Naptár, 1929
• Székes-Fejérvári Naptár, 1930
• Székes-Fejérvári Naptár, 1934
• Uj Lap, 1944-04-14 / 83. szám