III. Preventív egészségügyi intézkedések

A koleraveszély megjelenésekor, 1831 júliusában lezárták a galíciai határt. A betegség azonban átterjedt magyar területekre, köszönhetően az aktív kereskedelmi kapcsolatoknak. Annak ellenére, hogy a fenyegetettség hírére az észak-keleti vármegyék és városok azonnal bezárkóztak, a kór gyorsan megjelent a Dunántúlon is.

Győr vármegyében az egészségügyi választmány tagjai kezdetben – a pestisjárványok idején is alkalmazott – preventív intézkedések bevezetéséről határoztak: lezárták a szárazföldi, illetve a vízi közlekedési utakat. A kordont az Öreg-Duna mentén húzták meg és kezdetben két helyen engedélyezték az átkelést: a gönyűi, valamint a medvei révnél. A Duna mentének még szigorúbb védelmét a nádor 1831. július közepén rendelte el, amikor a kolera elérte Turóc vármegyét. Ekkor Győr vármegyébe a folyó egész szakaszára kivezényelték a katonaságot, sőt később Dunai Biztost neveztek ki Kelemen János személyében.

A vízi közlekedés korlátozásával egyidejűleg, a megyén keresztül vezető országutak végeinek védelméről is gondoskodtak. A két legjelentősebb útszakaszra, a gönyűi, valamint az öttevényi végekre úgynevezett felvigyázókat küldtek, akik jelentéseikben folyamatosan tájékoztatták a megyei egészségügyi választmányt az átutazó személyekről, a veszélyes helyekről érkező árukról.

A járvány közeledtével egyre szigorúbban korlátozták a Győr vármegyei szárazföldi közlekedést. Járásonként kijelölték azokat az utakat, amelyeken keresztül ­ellenőrzött keretek között ­engedélyezték a megyébe történő belépést. Néhány utat árkolással elszeparáltak, sőt a megyén belüli elzárkózásra is voltak példák (Bőny, Tét).