„– A nemjóját, sógorasszony – mondta elismerő csodálattal –, itt aztán szép beobachtungstelle avagy megfigyelőállás volna.
– Miszerint kilátó – tettem hozzá.
– Lófarát! A kilátó az civileknek van, a megfigyelőállás, miszerint beobachtungstelle meg a katonaságnak, a katonaságnak, ami hadban áll, és figyeli az ellenség hadmozdulatait!”[1]
Az iroda és raktárépület régi neoncsöveit korszerű led-es világításra cserélték, mely nemcsak energiatakarékosabb, de az iratok védelmét is szolgálja. A felújítás részeként a kutatóterem régi, rácsos ablakait is hőszigetelő ablakokra cserélték, akárcsak az udvari bejárat ajtaját, ezzel is barátságosabb környezetet teremtve az ide látogatóknak. A külső csapadékvízelvezetést és az iratok raktárok közötti mozgatását a megsüllyedt betonlapok cseréje, és a lépcsők rámpákkal kiegészítése segítik.
Amikor az 1970-es években bekerültem Szolnokra, még javában gyógyító tevékenységet végeztek az intézmény falai között. Egy nagyon szép park vette körül az épületet fákkal, növényekkel. Legalább egy évtizede már a Tallin városrészen élünk, így naponta sétáltam el az egykori kórház szürke épülettömbje mellett, amely az utóbbi években inkább emlékeztetett egy kísértetházra, mint kórházépületre.
