130 éves a szolnoki villanyvilágítás
Az első rendszeres utcai világítást 1558-ban Párizsban vezették be, ahol olajlámpákkal hatoltak át az éjszaka sötétjén. Hazánkban csak jóval később, 1777. november 9-én jelent meg Budán az első utcai lámpa, ami egy primitív olajmécses volt. Újabb 13 évbe telt, hogy 1790. január elsején Pesten is elinduljon az olajlámpás közvilágítás. Szolnokon a 19. század utolsó harmadában vezették be a közvilágítást. A város képviselő-tesülete 1878-ban döntött a várhíd, a személypályaudvar és a Nagytemplom környéke, továbbá a Magyar és a Német (jelenleg Táncsics Mihály) utcák éjjeli kivilágításáról, melyet 52 olajlámpa kihelyezésével biztosítottak. Más városokban ettől eltérő technológiát alkalmaztak: petróleummal működő lámpatestekkel és gázlámpákkal világították be a köztereket.
A mai Magyarországon elsőként, 1888-ban Mátészalkán gyulladt ki az elektromos közvilágítás és az első villamosított lakóház is itt volt. Az újítás Schwartz Mór nevéhez fűződik, aki testvérével, Jakabbal mezőgazdasági gyártelepet létesített Mátészalkán gőzmalommal, szesz- és likőrgyárral. A cégtulajdonos az 1880-as párizsi világkiállításon ismerkedett meg az áramfejlesztő dinamó működési elvével, melyet 1882-től már a saját gyártelepén alkalmazott villamos áram fejlesztésére. Később az áramot faoszlopokon lakhelyéig, a Kossuth utca 16. számig vezettette, egyúttal az utcákon is lámpaoszlopokat szereltetett fel.
Szolnokon először a Nemzeti Szállóban alkalmaztak elektromos világítást, melynek 1895. évi megnyitásáról a Jászság című újság februári száma számolt be: „A Tisza melletti megyei székvárosnak egyik legnagyobb látványosságát képezi a Fodor féle Nemzeti Szálloda, az ő tündérmesébe való berendezésével. Ha a kapu bejáratánál este a villamos ívlámpák kigyúlnak, megvilágítják fényükkel az egész Szapáry utcát, és most télen... a köznép naiv egyedeit csalják oda, kik százával állnak kordont a nagy hidegben és nem restellik órákig bámulni az intenzív és mégis szolid fénynek e két kifogyhatatlan forrását...” A Nemzeti Szállónak saját áramfejlesztő telepe volt, a szálló bejáratánál elhelyezett lámpák pedig az egész Szapáry utcát megvilágították. Többek között ez is ösztönzőleg hatott a városi villanytelep létesítésére. A város képviselő-testülete 1895-ben megbízta a Scheftsik-malom tulajdonosát Szolnok villamosításával, 300 lóerős gépegységgel és 2000/105 Voltos transzformátorokkal.
Határozat Szolnok képviselő-testületi jegyzőkönyvében a város villanyvilágítása tárgyában ifj. Scheftsik Istvánnal kötendő szerződésről
HU-MNL-JNSZVL-V.472. 1256/1895.
Scheftsik István Tisza-parti ipartelepének gőzkazánjai 1896-tól szolgáltattak villamos energiát a város számára. A közvilágítás főpróbája 1896. május 2-án kiválóan sikerült, május 14-én pedig a milleniumi ünnepség keretében csodálhatta meg a nagyérdemű közönség a villanyfényben úszó utcákat. Kludik Gyula, Szolnok város polgármestere így írt erről Bagossi Károly vármegyei alispánhoz szóló, 1896. október 31-én kelt beszámoló levelében: „Megemlitem végül, hogy az ünnepségek kimagasló napján, május hó 14-én midőn a vármegye közönsége is együtt ünnepelt a székhely közönségével, az ünnepély fényének emelése czéljából Szolnok város új rendszerű közvilágítása a villany világítás is üzembe hozatott. Ugyan e napon a vármegye közönsége a megye székhely közönségével együtt, a Fodor féle termekben ünnepi vacsorát s a zászlódíszbe öltözött megyeszékhely az ünnep estéjén fényes kivilágítást rendezett.”
Szolnok város polgármesterének beszámolója a milleniumi ünnepség helyi eseményeiről
HU-MNL-JNSZVL-IV.407. 30890/1896.
A villanytelepet a telekkel együtt 1906-ban megvásárolta a város, melyhez kölcsönt vett fel. 1908-ban azonban új villanytelep építése vált szükségessé, melyet a Zagyva felett a Tisza-parton, a mai vízmű területén létesített a település, és üzemeltetésére létrehozta a Szolnok Város Iparvállalatai Rt.-t. Az Iparvállalatok jóval nagyobb teljesítményű gépei nagymérvű bővítést tettek lehetővé. A fogyasztók számának megugrásával azonban egy idő után ez a telep is kinőtte a kereteit. 1928-ban a város szerződést kötött a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-vel Szolnok és környéke energiaellátásának biztosítására. Ettől kezdve a város villamosenergia-szolgáltatása az északi iparvidékhez kapcsolódott. A városi tanács 1927. december 23-ai közgyűlési határozata értelmében a villanyiroda épületének lebontását követően a telket a luteránus egyházközségnek adományozta, hogy azon a wittenbergi vártemplom kisebbített és leegyszerűsített másolatát építhessék meg.
A Salgótarján-Szolnok távvezeték transzformátorháza 1935-ben
Fortepan / Lissák Tivadar
Összeállította: Szabóné Maslowski Madlen levéltáros
Borítókép: A Nemzeti Szálloda 1914-ben. Fortepan / Urbánné dr. Lux Judit / Lux Gyula
Levéltári források:
HU-MNL-JNSZVL-V.472. 1256/1895.
HU-MNL-JNSZVL-IV.407. 30890/1896.
HU-MNL-JNSZVL-V.472. 24.750/1927. 511–513.
Felhasznált irodalom:
https://lampahulladek.blog.hu/2019/07/03/a_hazai_kozvilagitas_tortenete
Cseh Géza: Szolnok város utcanevei. Helytörténeti adattár. Szolnok, 1993
https://www.villanylap.hu/hirek/3767-127-eve-gyult-ki-a-kozvilagitas-elso-fenye-magyarorszagon
Jászság 1895. február
Szabó István – Szabó László: Szolnok. In: Adatok Szolnok megye történetéből II. Szolnok, 1989
100 éve szolgál az áram. Új Néplap 1996. május 14. 3.
A tiszántúli áramszolgáltatás története, 1888–1996. Szerk.: Nagy Géza. Debrecen, 1997.
Új hozzászólás