Honvédkórház – Tüdőkórház – Emlékfal. Az egykori szolnoki Honvédkórház tervei

Október hónap dokumentuma
2021.10.01.
Szolnokon a Városmajor úton áll egy emlékfal, rajta emléktábla a következő felirattal: „EZEN A HELYEN ÁLLT EGYKOR A „SZOLNOKI TÜDŐKÓRHÁZ”. A GLOCK IMRE BUDAPESTI ÉPÍTŐMESTER ÁLTAL TERVEZETT ÉPÜLET 1941-TŐL A HÁBORÚ VÉGÉIG HONVÉD KÓRHÁZKÉNT, MAJD 1948-2007 KÖZÖTT ÁLLAMI TÜDŐKÓRHÁZKÉNT MŰKÖDÖTT. EZ A FAL A SOKAK SZÁMÁRA EMLÉKEZETES, AZ INTÉZMÉNYBE ÉS PARKJÁBA VEZETŐ KAPU EGY MEGŐRZÖTT DARABJA. E TÁBLÁT AZ EGYKOR ITT SZOLGÁLÓ ORVOSOK ÉS SZAKSZEMÉLYZET EMLÉKÉRE ÉS TISZTELETÉRE HELYEZTE EL SZOLNOK VÁROS ÖNKORMÁNYZATA ÉS A SCHEFTSIK-TELEPI LOKÁLPATRIÓTÁK 2020-BAN.

Amikor az 1970-es években bekerültem Szolnokra, még javában gyógyító tevékenységet végeztek az intézmény falai között. Egy nagyon szép park vette körül az épületet fákkal, növényekkel. Legalább egy évtizede már a Tallin városrészen élünk, így naponta sétáltam el az egykori kórház szürke épülettömbje mellett, amely az utóbbi években inkább emlékeztetett egy kísértetházra, mint kórházépületre. Azután lebontották az egykori épületet és napjainkban csak az emlékfal (a bejárati kapu maradványa) mesél némán a járókelőknek arról, hogy itt egykor kórházépület volt.

A Honvédkórház eredeti tervei azonban megtalálhatók levéltárunkban így érdemes néhány percet szentelni a kórház rövid történetének. Az ugyanis kevésbé ismert, hogy már 1927-ben felmerült, hogy a megye közkórháza, mint a korabeli jegyzőkönyv megfogalmazta: „…szük voltánál és tulzsufoltságánál fogva a közegészségügyi követelményeknek már nem felel meg s így az új vármegyei közkórház megépítése ugy közegészségügyi szempontból, mint a város szociális igényei szempontjából elkerülhetetlenül szükséges…”[1]

A helyzet megoldására 1927. július 21-én dr. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter fogadta a vármegye küldöttségét. A tárgyalás után még ebben a hónapban 26-án a miniszter az államtitkárokkal Szolnokra jött és a helyszínen tájékozódott a kórház állapotáról. Az új gyógyító intézmény elhelyezésére legalkalmasabbnak a Zagyva folyó bal partján elhelyezkedő terület mutatkozott. Ezt a földterületet Szolnok város polgármestere a kórházépítés céljára fel is ajánlotta.[2]

A város képviselőtestülete 16084/1927 sz. határozatával kimondta, hogy „… a vármegyei közkórház létesítése céljából a város tulajdonát képező ugynevezett Scheftsik-féle ingatlanokból 20 kishold területet, holdját 1200 négyszögölével számítva a vármegye közönsége javára ingyenesen átenged…”[3]

Az új megyei kórház építésére tervpályázatot írtak ki, a díjnyertes pályamunkát Gerlóczi Gedeon építész nyerte. Igen ám, de itt is problémát jelentett az építéshez szükséges pénz előteremtése. Ugyanis az új kórház létesítéséhez szükség volt 4,5 millió Pengőre. A törvényhatóság azonban csak 800 000 Pengő készpénzzel és a telekkel rendelkezett. Az új kórház építésére egy bizottságot hoztak létre, de az egész építési ügy csigatempóval haladt. A kórház vezetői 1935-ben a legmagasabb szinten próbáltak támogatókat szerezni. Meghívták Horthy Miklós kormányzót, a feleségét, valamint Kozma Miklós belügyminisztert és dr. Johann Béla egészségügyi államtitkárt egy látogatásra. Időközben ugyanis annyit változott a helyzet, hogy dr. Tóth Tamás polgármester a bábaképző melletti telket a kórházépítés céljára átadta. A Scheftsik telepen kijelölt helyről pedig megállapították, hogy kórház építésére nem alkalmas. Az új kórház építésének terve azonban nem valósult meg, helyette a meglévő kórház bővítésére került sor.

A Scheftsik féle ingatlanoknak ezután nem volt nagy szerepe, mígnem elkövetkezett a II. világháború időszaka. A Városmajor úton felépült egy tüzérlaktanya és felmerült egy 200 ágyas helyőrségi kórház terve. 1939. március 28-án jegyzőkönyvben rögzítették a honvédségi kórház elhelyezésének lehetőségeit. Ezek szerint hét lehetséges helyszínt vizsgáltak meg, melyekről részletesen kifejtették véleményüket a honvédelmi minisztérium és a város jelenlévő képviselői. Elsőként merült fel a Scheftsik-féle ingatlan, az Országos Légvédelmi Parancsnokság képviselője azonban a következő véleményt terjesztette elő: „…ez a terület az összes javasolt területek közül kórház építésére a legalkalmatlanabb mert a laktanyák tő-szomszédságában magas bombázás és szórás területben a Zagyva és közuti hidak védelmére felállítandó gépágyuk tüzelő állás körletében fekszik…” A tárgyalás végén azonban kompromisszumos megállapodás született, a Scheftsik-féle ingatlant találták kórházépítés céljára megfelelőnek. Az indoklás most már a hely előnyeit ecsetelte: „…A terület első osztályu műut mentén, közművekkel, villany, csatornázás, ellátott területen fekszik…”

A kórház tervezésére Glock Imre budapesti építőmestert kérték fel. Ő volt egyébként a Kútvölgyi úti Kórház kivitelezője is. Szolnokra háromemeletes épületet tervezett a helyszínrajz tanúsága szerint; későbbi fejlesztésként az épület tükörképeként a bejárattól jobbra is meg akartak valósítani egy létesítményt. Ez azonban csak elképzelés maradt. 1941 szeptemberében a kórház megkapta a használatbavételi engedélyét. A levéltárunkban őrzött tervek közül az épület helyszínrajzát valamint a keleti és a nyugati homlokzatok tervrajzait mutatjuk be.[4]

A szolnoki Honvéd Kórház helyszínrajza

 

A szolnoki Honvéd Kórház keleti homlokzata

 

A szolnoki Honvéd Kórház nyugati homlokzata

(A tervdokumentációk lelőhelye: MNL JNSzML V. 474. Szolnok város polgármesterének ir. 8817/1941)

 

Az épület háború utáni története már közismert. A megyében is magas volt a tüdőgümőkórban megbetegedettek száma. Ezt a betegséget „morbus hungaricusnak” (magyar betegségnek) is nevezték. A nem túl hízelgő jelzőt azért akasztották rá, mert hazánkban a 20. század elején a halálokok egynegyedéért a TBC volt a felelős. A betegség legyőzésére alakították ki a megye első gyógyintézetét a katonai kórházban, amely hivatalosan a Szolnok Megyei Tüdőbeteg-gyógyintézet elnevezést kapta. Nem hivatalosan pedig ez volt a Tüdőkórház. A megnyitó napját, 1948. augusztus 28-át még emlékezetesebbé tette, hogy azon megjelent Darvas József író, akkori építési- és közmunkaügyi miniszter. A kórház két Pulmonológiai és egy Sebészeti Osztállyal, 150 ággyal és nyolc orvossal kezdte meg működését. Az intézet parkja – ahol a gyógyulni vágyók kellemes környezetben és tiszta levegőn sétálhattak – ritka növényfajtákkal is rendelkezett. A kert tervezője Dr. Ormos Imre egyetemi tanár volt. Az intézet kapacitása később bővült; a rendelkezésre álló ágyak száma 1965-ben már 395 volt. 1977. január 1-től megszűnt az újszászi Tüdőgyógyintézet, így az ide járó betegeket is át kellett vennie az akkori Tüdőkórháznak. 1982-től a Tüdőkórházat a Megyei Hetényi Géza Kórházba integrálták és ettől kezdve a Hetényi Géza Kórház II. számú Kórházaként működött. 2004-ben a Tüdőkórház átköltözött a Hetényi Géza Kórházba.[5] A Városmajor úton lévő épületből fokozatosan kiköltöztették a betegellátást, 2007-re pedig elhagyottá vált a terület. Ma már csak egy Emlékfal tudatja az utókorral, hogy itt egykor egészségügyi intézmény állt.

Fotó: Mészárosné Csók Zsuzsanna

 

Összeállította: Szikszai Mihály főlevéltáros



[1] MNL JNSzML V. 474. Szolnok város polgármesterének ir. 3880/1943

[2] Zádorné Zsoldos Mária: Jász-Nagykun-Szolnok megye egészségügyi szervezetének, helyzetének fő vonásai 1876-1976. Szolnok, 1997, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 2. 63-64. p.(Továbbiakban: Zádorné Zsoldos Mária)

[3] MNL JNSzML V. 474. Szolnok város polgármesterének ir. 3880/1943

[4] MNL JNSzML V. 474. Szolnok város polgármesterének ir. 8817/1941

[5] Zádorné Zsoldos Mária 112-118. p.

 

Utolsó frissítés:

2021.11.08.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges