Dr. Kruzslicz István Gábor emlékére

2026. augusztus 28-án szomorú hírről értesültünk: 81 éves korában váratlanul elhunyt a Hódmezővásárhelyi Levéltár korábbi igazgatója. dr. Kruzslicz István Gábor. Aki közelebbről ismerte Istvánt, tudta róla, hogy tehetséges képzőművészként több kiállításon vett részt munkáival. Azt nem gondoltuk, nem gondolhattuk, hogy utolsó kiállítása éppen egykori munkahelyén, a Bajcsy-Zsilinszky utcai archívumban került megrendezésre 2026. április 29-én.

Kruzslicz István Hódmezővásárhelyen született, Kruzslicz Péter és Szombati Julianna gyermekeként. A Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett 1962-ben, majd a József Attila Tudományegyetemen tanult, ahol orosz-történelem szakos középiskolai tanárként érdemelte ki diplomáját. 1979 és 1981 között a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán rajztanári képesítést is szerzett. Doktori értekezését Szegeden védte meg 1982-ben.

Első munkahelye a Németh László Városi Könyvtár volt, ahol rövid ideig könyvtárosként dolgozott. 1969 és 1979 között a Szántó Kovács János Kollégium nevelőtanára, ill. a Frankel Leó Közgazdasági és Egészségügyi Szakközépiskola óraadó tanára. Az 1979/80-as tanévben a Bethlen Gábor Gimnázium tanára.

Az 1980-as esztendő fordulópontot jelentett István életében, mert ekkor került át – Blazovich Lászlóval közel egy időben – a levéltár kötelékébe. Először (1986-ig) Szegeden, a Csongrád Megyei Levéltár központi archívumában dolgozott, majd Herczeg Mihály vásárhelyi levéltárvezető nyugdíjba vonulása után kinevezték a Hódmezővásárhelyi Levéltár igazgatójává. Ekkor vette kézbe a Hódmezővásárhely története című újabb monográfia szerkesztésének ügyét. Helytörténeti munkája során két egyenrangú szerkesztőtársa Kovács István és Szigeti János (1939–2019). Ők hárman később együtt szerkesztették és adták közre a Vásárhelyi Téka sorozat 17 kötetét, vagy éppen a Szeremlei Társaság évkönyveit.

A rendszerváltozást követő években, munkatársaival együtt sikerrel oldotta meg a levéltárra háruló feladatokat. Az archívum 1992-ben átköltözött a városházáról a Bajcsy-Zsilinszky utca 25. szám alá, ahol az iratok számára is biztonságos raktár létesült. A levéltári munka színvonalát fenntartotta azáltal, hogy folytatódott a városban található szervektől a maradandó értékű iratok átvétele: az önkormányzat és intézményei mellett a rendőrség, a tűzoltóság, a kórház, az iskolák, a vállalatok, a szövetkezetek, vagy éppen egyes jelesebb személyek iratai kerültek az archívumba. Ennek nyomán jelentős fondszerkesztési tevékenység is kialakult: a raktárban katonás rendben és könnyen áttekinthető módon elhelyezett iratanyaghoz folyamatosan készültek a segédletek, Herczeg Mihály, Makó Imre, Kruzslicz István és utóbb Varsányi Attila rendezéseivel összhangban. A szervellenőrzés is mintaszerűen folyt Kruzslicz István két évtizedes, 2006 végéig tartó igazgatósága alatt. E munkák jelentős részét – Komoly Pál nyomán – Makó Imre végezte, míg az ügyfél- és kutatószolgálat feladatait Kmetykóné Baráth Ildikó látta, illetve látja el.

A Hódmezővásárhelyi Levéltár átadása 1992-ben. Beszédet mond Blazovich László megyei levéltár-igazgató, középen Kálmán Attila művelődésügyi államtitkár, jobbról Kruzslicz István Gábor vásárhelyi levéltár-igazgató (HL Fényképek gyűjteménye, Laurencz Dénes felvétele)

Ugyancsak neki köszönhető, hogy a Hódmezővásárhelyi Levéltár 1997 óta rendelkezik könyvkötőműhellyel, amelyben a könyvkötő kollégák mind a mai napig elvégzik a megyei levéltári hálózat által Vásárhelyre küldött levéltári kötetek újra kötését, esetenként restaurálását, melynek eredményeként a megújult könyveket ismét sokáig lehet használni.

Számos kiállítást is szervezett a levéltárban, illetve a társintézményekkel (könyvtár, múzeum) együttműködve. A levéltárban 2018-ig volt látható a Vásárhely a századfordulón című kiállítás, amelyet több mint negyedszázad alatt rengetegen láttak és fejezték ki elismerésüket az archívum dolgozói felé. A Szeremlei Sámuel Emlékkiállítás, amelyet szintén Kruzslicz István hozott létre, ma is megtekinthető. Ugyancsak neki köszönhető, hogy a rendszerváltozás idején Kaáli Nagy György, a hajdani köztársasági mozgalom vezetőjének fia a Hódmezővásárhelyi Levéltárnak adományozta édesapja hagyatékát, amelyből a levéltár-igazgató és munkatársai létrehozták a Dr. Nagy György Emlékszobát, amelyet 2018-ban, technikai okok miatt átalakítottak. Több neves politikus (Göncz Árpád, Szabad György, Für Lajos) is megtekintette az archívumot, amely elnyerte tetszésüket. 

Kruzslicz István 1991-ben tíz helytörténész alkotótársával (akik közül ma már csak Kovács István, Makó Imre és Szenti Tibor van közöttünk) közösen létrehozta a Szeremlei Társaságot, amelynek titkári feladatait egészen 2004-ig ellátta, emellett 1996-tól nyolc éven át társszerkesztője a helytörténeti tanulmányokat tartalmazó Szeremlei-évkönyveknek. A névadó, Szeremlei Sámuel református lelkész, történetíró emlékezetének ápolása mellett sikeresen összefogta a város múltjával kapcsolatos lokális kutatásokat, amit a nagyszámú értékes kiadvány is igazol. Társaságunk taglétszáma napjainkban négyszer annyi, mint az alapításkor, és tagjaink között nemcsak vásárhelyi lakosok találhatók, hanem az ország más településein élő, ám a városhoz több szállal kötődő alkotók is csatlakoztak hozzánk.

Kruzslicz István Gábor kiemelkedő levéltárosi és helytörténészi munkáját elismerte a város, amelyért sokszor éjt nappallá téve dolgozott. 1992-ben, több helytörténész alkotótársával Pro Urbe-díjat kapott, két évtizeddel később pedig Signum Orbis Honorantis kitüntetésben részesült. Nyolcvanadik születésnapjához kapcsolódóan a Csongrád Megyei Levéltár munkatársai és egykori gimnáziumi osztálytársai felköszöntötték, illetve ez alkalommal átvehette az Oltvai Ferenc-díjat.
 

Kruzslicz István Gábor átveszi az Oltvai Ferenc-díjat Biernacki Karoltól,
a Csongrád Megyei Levéltár igazgatójától és Varsányi Attila igazgatóhelyettestől

Helytörténeti munkássága rendkívül jelentős: mintegy 200 publikációja (könyv, könyvrészlet, tanulmány, cikk) jelent meg. Nemcsak Hódmezővásárhelyről publikált, hanem a megye más településeinek történetéhez is írt fejezeteket, pl. Algyő, Csongrád, Makó, Mártély. Sokoldalúságát jellemzi, hogy az általa jegyzett kiadványok többségében a képanyagot is maga szerkesztette. Ezen kívül számtalan kiadványt nézett át szakmai szemmel, valamint észrevételeivel, javaslataival segítette a hozzá forduló szakdolgozókat, vagy doktori értekezést készítőket.

Összefoglalva teljes joggal megállapítható, hogy Kruzslicz István Gábor maradandó nyomot hagyott maga után helytörténészként, levéltárosként, illetve képzőművészként egyaránt. Szerénységével, segítőkészségével számos barátot szerzett nemcsak Hódmezővásárhelyen, hanem országszerte. Ezek a barátságok általában életre szóltak. Kovács Istvánnal, Domokos Tamással és Samu Jánossal már gimnáziumi éveik alatt baráti kapcsolat alakult ki, ami később jól működő helytörténészi tevékenységet eredményezett: évtizedeken át segítették egymás kutatásait. Levéltárosként magasra tette a mércét, és nekünk, a fiatalabb generációk tagjainak az a dolgunk, hogy tartsuk azt a színvonalat, amit Kruzslicz István Gábor kijelölt számunkra.

A családi értesítés alapján dr. Kruzslicz István Gábortól 2026. szeptember 10-én, csütörtökön 14 óra 30-tól vehetnek búcsút családtagjai barátai, egykori kollégái és tisztelői a Katolikus temetőben.

Presztóczki Zoltán