2021 május

131 éves a Háromtölgy kápolna

Háromtölgy kápolna a 20. század elején, Forrás: Zempléni Képeslapmúzeum gyűjteménye

Magyaróvár város határában a marktaui erdő közelében, a feketeerdei út jobb oldalán, az egyik bekötőút mentén az erdősávban található a Háromtölgy kápolna.

Az eredeti kápolna létesítésének időszakát, már a 19. század végén sem tudták felderíteni. A szájhagyomány szerint, réges-régen egy pásztorfiú menekült a farkasok elől a tölgyfára, és a megmenekülése után az élő fába faragta Szűz Mária képét a kisded Jézussal, amelyhez elkezdtek zarándokolni a Magyaróvár közelében élők. Nem volt nap, hogy magyaróváriak, mosoniak, feketeerdeiek és halásziak ne jártak volna imádkozni az árnyas tölgyfaligetben meghúzódó kápolnához és kútjához, de a környékbeli körmenetek imádságos helyszíne is volt.

Mikola (született Bikkessy) Berta 1889-ben, a már a szülei által is tulajdonolt és gondozott 800 n öl területen fekvő „Három tölgyfa” imahelyiséget és ivókutat - amelyet nemcsak vallásos céllal, hanem kikapcsolódásként is felkerestek az emberek - elajándékozta a magyaróvári római katolikus egyháznak. A jogügyletet Zalka János győri püspök is ellátta kézjegyével. Az adományozás során Mikola Berta kikötötte, hogy a hely továbbra is imahelyként funkcionáljon, a hatalmas fákat tartsák meg, gondozzák és elöregedésüket követően pótolják. Kérte továbbá, hogy minden évben, október 18-án misével emlékezzen meg a plébánia a családjáról.

Az alapítványi oklevelet Magyaróvár városának adták át megőrzésre.

 HU MNL GyMSM Győri Levéltára V. B. 1802. a. Magyaróvár nagyközség főjegyzőjének közigazgatási iratai, 1889. évi iratok, szám nélkül

Steiner Márton magyaróvári apát-plébános karolta fel a régi kápolna helyreállítási tervét és munkafolyamatait. A lakosságot 1889 szeptemberében közadakozásra szólította fel, a támogatásokat személyesen nála, a plébánián és a város öt gyűjtőhelyén lehetett megtenni: Czéh Lajos könyvnyomdája, Guggenberger Adolf kereskedése, Puchtinger József kereskedése, Őshegyi József felelős szerkesztő a Mosonymegyei Lapoknál, és Merényi Kálmán társszerkesztő a Mosonymegyei Lapoknál.[1]

A felajánlásokat a Mosonymegyei Lapok szerkesztőségében összesítették, majd átadták Steiner apát úrnak. Kezdetben egyformán gyűltek az adományok, mind a szerkesztőség mind az apát úr felé, majd egyre inkább a plébánoshoz és az utódjához érkeztek a támogatások.

A hozzájárulásokat a Mosonymegyei Lapok szerkesztősége nyitotta meg 3 forinttal, majd a kétfős szerkesztőségi gárda Őshegyi főszerkesztő és Merényi társszerkesztő következtek 1-1 forinttal. Az egy évig tartó időszak alatt rengeteg adomány érkezett a hétköznapi emberek 5-10 krajcárjától a legnagyobb 200 forintos tételig, amelyet gróf Batthyány József (volt Moson megyei főispán) és neje Kornis grófnő tettek meg. Támogatásuk kimagasló volt, az összes többi tehetős polgár és vállalat, például a főhercegi uradalom is csak 5-10 forintokat juttattak. A legtöbb adományozó természetesen magyaróvári volt, olyan családok sarjai, akiknek neveit  ma már csak a temetői sírfeliratokon olvashatjuk: Cselley, Gladitsch, Modrovich, Őshegyi, Puchtinger, Czéh, Mieszl, Nozdroviczky, Sőtér, Serényi, Wagenhuber, Schweinitz, Kerényi, Mamuliti, Ungar, Mentzel, Vrasda, Wabrosch, Hegyi, Eberhard, Eble, Schweiffer, Schlaffer, Schabatka, Lepossa, Hardy, Szalay, Simon, Fülessy, Hegedüs, Manninger, Kerschbaumayern, Nedeczky.

A környező településekről is érkeztek adományok, illetve a tágabb Moson megyei részekről, de még távolabbról is családi kötődések révén. Moson, Püski, Halászi, Magyarkimle, Kálnok, Feketeerdő, Kiliti, Levél helységekből, és az akkor még Pozsony megyei Sérfenyő szigetekről. A mára már az ausztriai Burgenland tartományba tartozó Miklósfalu (Nickelsdorf), Szentandrás (Sankt Andrä) községekből, valamint Eperjes, Bécs és Pozsony városokba szakadt magyaróváriak is támogatták Steiner Márton elképzelését.

A plébános, nemcsak a munkálatokat szervezte, hanem személyesen is, több alkalommal adakozott. A környék egyházi vezetői közül Szentjánosról Braun Adolf plébános, Szentpéterről Bejczy Károly plébános, a Sopron megyei Boz községből (Fertőboz) Manninger Mihály későbbi magyaróvári plébános felajánlásai érkeztek meg. Dr. Zalka János győri püspök és Kerner János óvári aggházi lelkészek is a nemes ügy mellé álltak. Kisebb-nagyobb helybeli vallásos társaságok, a magyaróvári Kegyesrendiek, az Irgalmas nővérek, a sérfenyői Rózsafüzér-társulat, a kiliti Mária-társulat is csatlakoztak a támogatói körhöz. Kiemelkedő adományozó volt 25 forinttal a Mosonvármegyei Takarékpénztár. Az uradalom, a vállalatok vezetői magánemberként tették meg felajánlásaikat, több tisztviselő, ügyvéd, akadémiai igazgató, tanár, járásbírósági elnök támogatta a kezdeményezést, akár többször is. Voltak akik nem vállalták nevüket, és jeligét használtak: „Amit a jobb tesz, ne tudja a bal”.

Steiner Mártont 1890 elején áthelyezték a győri székeskáptalan pápai főespereskanonokjának, a további adománygyűjtést Weber Antal helyettes-lelkész folytatta és társasági rendezvények megtartásával gyarapította a támogatások összegét.

1890. február 8-án a 15 fős rendező-bizottság táncestélyt tartott a magyaróvári ifjúság részére, a Háromtölgy építésére fordítandó bevétellel. A bált a városháza nagytermében tartották meg győri zenekarral, személyenként 1 forint, családi belépő 2 forint és karzatjegy 60 krajcáros áron. A nemes célra, a rendezvény tiszta jövedelmeként 40 forint 72 krajcár gyűlt össze.

Április 20-án a Magyaróvári Férfidalárda szervezett színházi estet a „Háromtölgy” javára, a városháza nagytermében. Két vígjátékot, magyar és német nyelvűt mutattak be, székenként 1 forint, állójegy 60 krajcár és a karzat 50 krajcáros jegyárakkal. Az est hajnalig tartó bállal végződött és olyan jól sikerült, hogy a 122 forint 72 krajcáros tiszta nyereségért Weber plébánoshelyettes nyílt levélben mondott köszönetet a helyi szereplőknek és a Férfidalárdának.

Áprilisban a környezet rendezéséhez, fenyőtelepítéshez a főhercegi uradalom igazgatója Rohrer Ferenc ajánlott fel fákat, amelyeket Sőtér Ágost és felesége ültettek el. A közhasznú, önzetlen felajánlásért Schlaffer Ferenc magyaróvári városbíró mondott szintén nyilvános köszönetet.

Mosonymegyei Lapok, 1890. május 18.

Május 15-én áldozócsütörtök ünnepén, reggel 7 óra körül, körmenet indult a templomtól a Mária kápolna avatására. A feldíszített épületnél, a környékbeli településekről is rengetegen megjelentek. A felavatást és a megszentelést a kápolnaépíttető Steiner Márton, már győri apát-kanonokként végezte. Ezt követték a német és magyar nyelvű misék, amelyeket Weber Antal és Erényi Károly káplán tartottak. A körmenet a Hildegardeum érintésével tért vissza a plébánia-templomba, ahol hálaadó istentisztelettel fejeződött be az ünnepély. Délután pedig estig tartó világi ünnepség zajlott a „Három tölgy” alatt, vidám zenével és mulatozással.

Háromtölgy kápolna jelenleg, 2020-ban

Dr. Zalka János győri megyés püspök Moson megyei látogatása alkalmával, május 31-én a Három tölgy kápolnát is megszemlélte és 10 forintot, valamint egy oltár ereklyét adományozott a kápolna javára. Szükség is volt erre, mert a felavatással nem szűnt meg az adománygyűjtés, még körülbelül 200 forint hiányzott. Év végére ez a hiány lecsökkent 70 forintra. Ekkor már a kápolna mellett található díszkút helyreállításához vártak adományokat, és e célra 27 forintot König Károly templomgondnoknak adtak át. A hiányzó összeg a kápolna perselypénzéből gyűlt össze a következő év szeptemberéig, 143 forint 73 krajcár.

Az összes adomány 949 forint 89 krajcárt tett ki, amelyhez 946 forint 30 krajcár kiadás párosult, amely magában foglalta az építés, a berendezés és az ünnepélyes megáldás költségeit. A fennmaradó 3 forint 59 krajcárt és a kápolna elárusított kapukulcsaiért kapott összeget, továbbá a későbbi perselypénzeket, összesen 44 forintt 83 krajcárt a helyi Mosonvármegyei Takarékpénztárban helyezték el a kápolna „fenntartási alapba”, a kútjavítási pénzt kíséretében.

A kápolna belső ingóságait nagyrészt Steiner Márton szerezte be, de ékes gyertyatartókat és lámpákat ajándékozott Prix ékszerész Bécsből. A kápolna tervét a főhercegi uradalom műépítésze Jummerspach Frigyes készítette és az építkezés felügyeletét is ő látta el, teljesen ingyen. Az építőmester neve, aki 601 forint 72 krajcárért felépítette a kápolnát, nem ismert, de legnagyobb valószínűséggel az akkoriban legjobban foglalkoztatott magyaróvári Rokobauer József lehetett. Steiner távozását követően további érdemeket szereztek Weber segédlelkész és König templomgondnok, akik a félbeszakadt munkát befejezték. Továbbá a Mosonymegyei Lapok szerkesztőit szükséges megemlíteni, akik az adománygyűjtést szervezték és két éven keresztül napirenden tartották a kápolna ügyét.

A kápolna közelében 1920-ban Grossenbrunner Rezső soproni származású, volt mosoni magántisztviselő ki megjárta Amerikát, hazatérve állított hálaadó kőkeresztet, mely ma is látható.

A kápolna 1929-ben kapott harangot König Fanni gyűjtése eredményeként, amelyet a budapesti Schlezák cég készített. A harangavatással egybekötött búcsúra május 9-én került sor, áldozócsütörtök napján. A délelőtt 10 órai ünnepi misére még autóbuszt is indítottak a városból, délután 3 órától pedig litánia volt, amelyre sokan kizarándokoltak.

A kápolna oly közkedvelt volt búcsúkor, hogy a századfordulón még italmérési engedélyt (bor, sör és pálinka) is adtak, az oda sátorral kitelepülő vendéglősöknek.

1928-ban a majoroki városrész szélső, az akadémiai major előtt a kápolna felé vezető utat nevezték el a kápolnáról, amely ma is viseli ezt a megnevezést.

HU MNL GyMSM GyL Magyaróvár nagyközség kataszteri birtokvázlata 1904.

            Az 1950-es években megszűntek a "háromtölgyi" búcsújárások, még az odavezető utat is beszántották. A kápolna régóta csak a feketeerdei műút felől közelíthető meg. A három tölgyből egy már évtizedekkel ezelőtt kiszáradt, kettő még él. Mindkét fa szépen zölddel, bár törzsük nagymértékben korhadt és állapotuk rosszabbodik. A 130 éve ültetett fenyőfákból egy sem maradt, helyettük termetes gesztenyefák adják az árnyat és a hűvöst, már kút sincsen.

A Háromtölgy Mosonmagyaróvár városának helyi jelentőségű természetvédelmi területe. A kápolna műemléki védettség alatt áll és a település egyik jelentős értéke; a kőkereszt pedig helyi védelem alatt álló közterületi műalkotás.

Fotók: Beregszászi Balázs

Magyarországon 2010-ben került először megrendezésre az Év Fája című verseny, amely a fák természeti és kulturális kapcsolatának a bemutatásáról szól. Ezen a magyaróvári három tölgy is szerepelt Beregszászi Balázs levéltári munkatárs kezdeményezésére.

A leírást és a fák bemutatását tartalmazó beszámolót az alábbi linken tekinthetik meg az érdeklődők:

https://evfaja.okotars.hu/fa/2010/mosonmagyarovar

 Beregszászi Balázs