2015 október

145 éve született a szegények orvosa, dr. Batthyány-Strattmann László

Jelen dokumentum a Moson megyei, Kiliti település római katolikus születési anyakönyvi bejegyzéseit tartalmazza. Az 1870/31. sorszám alatt olvashatjuk a Batthyány László világra jöttéről szóló beírást. Később hercegi rangot örökölt, illetve felvette a Strattmann vezetéknevet. Személyében tisztelhetjük a szegények orvosát, a kiváló szemsebészt. Az utókor azzal is tisztelgett emléke előtt, hogy létrehozták a Batthyány-Strattmann László-díjat, azok részére, akik szakmai vagy közszolgálati munkájukkal hozzájárultak az egészségügyi, a szociális, valamint a családvédelmi ellátás fejlesztéséhez. Tevékenységének és munkásságának mégis legnagyobb elismerése 2003-ban történt, amikor II. János Pál pápa boldoggá avatta.

Dr. Batthyány-Strattmann László rövid életrajza

A szegények orvosaként ismert és 2003-ban boldoggá avatott dr. Batthyány-Strattmann László 150 évvel ezelőtt, 1870. október 28-án látta meg a napvilágot Dunakilitin.

Egy olyan család sarjaként született, amelyet a magyar történelem egyik meghatározó famíliájaként ismerünk.

Szülei, Batthyány József és Batthyány Lujza 1861-ben Mariazellben megkötött házasságuk után kerültek Dunakilitire. Frigyükből egy tucatnál is több gyermek született, amelyből hat meghalt. Batthyány László utolsó előtti utódként jött a világra.

Gyermekkora viszontagságosan alakult, hiszen édesapja elhagyta a családot, pár évvel később áttért az evangélikus hitre és feleségül vette anyja volt társalkodónőjét, Kornis Antóniát. Ezen lépésével kegyvesztett lett az udvarnál, a volt neje iránti rokonszenv viszont megerősödött. Pár évvel később Lujza megbetegedett, kórházba került Bécsben majd otthonában hunyt el 1882-ben.

Batthyány László ekkor 12 éves volt, és gyámnak az anyai nagypapát nevezték ki, akitől apja sikeresen elperelte a gyermekeket. Neveléséről, a Bécshez közeli Kalksburg jezsuita iskolában gondoskodtak. Így emlékezett meg róla az egyik tanára: „Nem volt mintagyerek…Orvosi hajlamai is korán megnyilvánultak…Kiválóan értett különféle italok kotyvasztásához, amelyek következtében a paciensek ugyan nem gyógyultak meg, viszont a betegszobába kerültek valami rettegett dolgozatírás idején.” Csínytevései tovább folytatódtak a kalocsai magyar nyelvű gimnáziumban is 1885-től. Érettségi vizsgát az ungvári katolikus főgimnáziumban tett, érdeklődési köre kiterjedt a kémia, a biológia, a fizika, és a filozófia tudományára. Kevesen tudják róla, hogy zeneszerető ember volt, maga is játszott zongorán, hegedűn, fuvolán.

Orvosi tanulmányait 1896-ban kezdte el Bécsben, egyből a második évfolyamon, tekintettel kémiai és filozófiai előtanulmányaira. Négy évvel később már végzett doktor, ifjú férj, édesapa és a köpcsényi magánkórház megalapítója. A több mint húsz ággyal működő gyógyító ház, korának egyik legjobban felszerelt gyógyintézete volt. A doktor érdeklődése egyre inkább a szemműtétekre orientálódott, de sikeres pályafutását folyamatosan beárnyékolták azok a kritikai megjegyzések, amelyeket a szakmabeliek „féltékenysége” generált. Kitartása, valamint szakmai alázata segítségével sikerült felülkerekednie ezen rosszindulatú megjegyzések felett, és 1912-ben az uralkodói támogatást is megkapta: a közegészségügy és a közjótékonyság terén szerzett érdemeinek elismeréséül a Szent István-rend kiskeresztjével tüntették ki. Három év múlva a MTA igazgató tagjai közé választotta, majd tiszteletbeli tagjukká delegálták.

Nagy fordulatot jelentett életében az 1915-ös esztendő. Ekkor örökölte meg Batthyány-Strattmann Ödön halálát követően a hercegi rangot, a Strattmann nevet és a körmendi várat. Az első világháború után a köpcsényi kórházat átadta az osztrák államnak, és új gyógyintézetét Körmenden rendezte be kimondottan a szembetegek számára. Otthona nemcsak az elesettek előtt állt nyitva, hanem barátait is szívesen látta. Többek között vendégei sorában találhatjuk meg Lónyay Elemért és nejét, Stefániát.

Betegségének előjelei már 1926-ban jelentkeztek, általános gyengeségre, rossz közérzetre panaszkodott. Egy bécsi szanatóriumban töltötte életének utolsó évét, és 1931. január 22-én békében, családja körében örökre megpihent. Földi maradványait Németújváron temették el a Batthyány család kriptájában.

Emléke tovább él a Batthyány-Strattmann László-díjjal, amelyet olyan személyek kaphatnak meg, akik az egészségügy szolgálatában állnak. Boldoggá avatása is megtörtént 2003. március 23-án.