A hónap dokumentuma, egy 1900. szeptemberében kiadott megyei alispáni hirdetmény, amit a szüretre időzítve minden nagy pincében, kereskedésben, borkimérésben jól látható helyen kellett kifüggeszteni.

A 19. század utolsó évtizedeiben az európai és a magyar borászatnak két óriási problémával kellett megküzdenie. Az egyik az Amerikából behurcolt, s járványként emlegetett filoxéra vész, majd rögtön a nyomában érkező ismert szőlőbetegségek elterjedése, a másik pedig, részben a fellépő borhiány következtében elterjedtté váló borhamisítás, a mesterséges anyagokkal, szerekkel készített borok megjelenése volt. 

A világ szőlőállományát megtizedelő filoxérát szívós munkával és komoly összefogással a 20. század fordulójára sikerült megfékezni. A hamisítást, „borcsinálást” csupán a szigorú törvények és szankciók bevezetésével lehetett ideig óráig visszavetni, s a közelmúltig élő problémaként jelent meg a borászat, borkereskedelem mindennapjaiban. 

Az európai bortörvények szigorítása, a már tarthatatlan hamisítási botrányok miatt, 1893-ban Magyarországon is ellentmondást nem tűrő bortörvény lépett életbe, amely minden eddiginél részletesebb, szigorúbb és mérvadó szakmai szabályozást adott a tisztességes borászok kezébe. Ennek a törvénynek a változásait, végrehajtását, végigkövetve tárul szemünk elé az a küzdelem, amelyet a hatóságok, a közigazgatás, a borász és szőlész szakma vívott a tisztességtelen szereplőkkel szemben. A rendelkezés megyei szintű végrehajtása, a törvény által létrehozott borvizsgáló bizottságok megalakulása, a borellenőrzések szakszerű véghezvitele, a büntetések és a szankciók rendszere biztosította, hogy bár megszüntetni nem volt képes, de jelentősen visszaszorította a 

mesterséges borok előállítását, így Győr vármegyében is komoly erőket mozgatott meg a szakszerű és törvényes borkészítés, borkereskedelem fejlődése érdekében.

 

A dokumentum jelzete: MNL GYMSM Győri Levéltára Alispáni Iratok  XIII/903 6481