A keddi Levéltári Délutánon Csutiné Schleer Erzsébet építész, műemlékvédelmi szakmérnök Ybl Miklósra (1814–1891) vonatkozó tíz éves kutatásának eredményeit mutatta be a résztvevők számára, különös tekintettel a mester székesfehérvári tevékenységére. Ybl a historizmus európai jelentőségű képviselőjének számít, hazánk egyik leghíresebb építésze. Fő művei közé sorolandó a Magyar Állami Operaház, a Fővámház (ma a Budapesti Corvinus Egyetem főépülete), a Várkert Bazár, a Szent István-bazilika és a fóti Szeplőtelen fogantatás templom.

A Szent István Bazilika Budapest legnagyobb, rangban az esztergomi bazilika után Magyarország második legnagyobb temploma, a pesti városkép meghatározó épülete. Itt őrzik az ország legnagyobb becsben tartott ereklyéjét, Szent István mumifikálódott jobb kezét, a Szent Jobbot.

Ybl Miklós (1814-1891) tevékenységét, alkotásait, életművét sokan és sokféleképpen értelmezték, magyarázták. Tehetségét, munkaerejét elismerték itthon és külföldön egyaránt. Az 1953-ban alapított Ybl Miklós-díj már hangsúlyozta a „mester" építészetben betöltött szerepét.

Gyermekkoráról sajnos semmit sem tudunk. 1825-től Bécsben tanult a Polytechnikai Intézetben, ahol rajzból és elemi mennyiségtanból kitűnő volt. 1831-ben tanulmányait kitűnő eredménnyel fejezte be, és Prága városáról „igen jól és tisztán rajzolt térképet" készített.