Könyvbemutató levéltárunkban: Pesty Frigyes kéziratos helynévtára 1864 - Nógrád vármegye
Pesty Frigyes történész-akadémikus az 1860-as évek elején kezdett hozzá a helynevek összegyűjtéséhez. Felismerte, hogy ezzel jelentősen hozzájárulhat a magyarság múltjának megismeréséhez. Gyűjtőmunkája, a Nógrád vármegyei kötet a közelmúltban jelent meg, amelynek első bemutatóját a napokban tartották az MNL Nógrád Vármegyei Levéltár salgótarjáni központjában.
A megjelenteket Gusztiné Dr. Toronyi Judit igazgató köszöntötte, aki örömét fejezte ki, hogy az intézmény helyet adhatott a Magyar Nemzeti Helynévtár Program keretében kiadásra került Pesty Frigyes 1864–1866-ban összegyűjtött helynévtárának eddig még kiadatlan, Nógrád vármegyei kötetének bemutatójának.
Köszöntőjében elmondta, hogy a most megjelent kiadvány jelentőségét emeli, hogy 1864 óta nem született egyetlen olyan mű sem, amely a történelmi Magyarország egész területéről egyetlen időmetszetből Pesty gyűjtését akár csak megközelítő bőséggel tett volna közzé helynévi adatokat. Ezért nagy köszönet illeti a közreadókat és azokat az intézményeket – Magyar Tudományos Akadémiát és a Debreceni Egyetemet –, amelyek felkarolták, támogatták és koordinálták a kötet megjelenését.
Prof. Dr. Hoffmann István egyetemi tanár, a Magyar Nemzeti Helynévtár Program vezetője köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a helynevek a magyar nyelv múzeumát képezik, amelyek nélkül nem tudnánk kommunikálni se. Az összegyűjtésüknél mindig nagy jelentősége van annak, hogy a településen élők emlékezetében milyen nevek élnek. Jelenleg is zajlik az egyetemeken a helynévgyűjtés, amelyben elsődleges szempont, hogy a korabeli iratok mellett az ott élők tudásában meglévő helynevek is összegyűjtésre kerüljenek. A településeket meglátogató egyetemisták az ott élő idősebb generáció emlékezetében még meglévő helyneveket is rögzítik, ezzel is gazdagítva a meglévő tudásanyagot. Örömét fejezte ki a most megjelent Nógrád vármegyei kötet kapcsán, és köszönetet mondott a közreadók áldozatos munkájáért.
Skuczi Nándor a Nógrád Vármegyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke köszöntőjében a kötet megjelenését a Nógrád vármegyei identitás megőrzésének és erősítésének egyik jelentős eredményének nevezte. Kiemelte annak fontosságát, hogy a fiatal generációk magukénak érezzék városukat, vármegyéjüket, ne költözzenek el innen, hanem itt találják meg boldogulásukat. Köszönetet mondott a Nógrád vármegye kutatásához hiánypótló könyv megjelenéséért a kötetet közreadóknak és a kiadást támogató intézményeknek.
A köszöntők után a kötetet közreadók, Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem docense, Dr. Angyal László a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem adjunktusa, Galcsik Zsolt a MNL Nógrád Vármegyei Levéltárának levéltárosa tartottak ismertetőt a könyv létrejöttéről és annak értékes tartalmáról.
Elmondták, hogy Pesty Frigyes történész a Magyar Tudományos Akadémia tagja az 1860-as évek elején elhatározta, hogy kísérletet tesz „a haza helyneveinek gyűjtésére és összeírására". A temesvári születésű tudós felismerte, hogy a topográfiai megnevezések sokféle tanulsággal szolgálnak egy-egy nép nyelvének, történetének alakulásáról, és úgy gondolta, hogy a helynevek összegyűjtése és magyarázata révén jelentősen hozzájárulhat a magyarság múltjának megismeréséhez. A kezdeményezéshez a Magyar Királyi Helytartótanács és az Erdélyi Főkormányszék támogatását is megnyerte, és a Magyar Tudományos Akadémia és az Erdélyi Múzeum-Egyesület felkarolta az elgondolást.
A hivatalok vállalták az ország közigazgatási apparátusának felhasználását a gyűjtés megszervezéséhez. Pesty Frigyes útmutatót és kérdőívet szerkesztett, amely négy nyelven készült el: magyar, német, román és szlovák nyelven. Az utasítást a helytartótanács és a főkormányszék minden településnek megküldte, hogy segítsék a munkát. Főleg a helybeli jegyzők, körjegyzők teljesítették a feladatot, de néhol tanítók, egyházi tisztségviselők is részt vettek a munkában. A felterjesztéseket általában a helyi önkormányzatok vezetői – bírók, esküdtek – hitelesítették. A munkát egyesek nagyon lelkiismeretesen elvégezték, mások viszont nem tekintették igazán szívügyüknek. Annak ellenére nincsenek meg a jelentések 35 községből, hogy ezek a települések is megkapták a főszolgabírói hivatalos utasításokat. A feladatot valószínűleg nem hajtották végre, vagy az ívek elvesztek. Ennek kiderítése még további levéltári kutatást igényel.
Összefoglalva a kötet jelentőségét elmondható, hogy az történettudományi, helytörténeti, szociológiai, néprajzi, szociolingvisztikai, nyelvtörténeti és nyelvjárás-történeti területeken egyaránt kivételes forrásértékkel rendelkezik. Kiadása igazán hiánypótló vállalás volt.
Új hozzászólás