A mohácsi tragédiához vezető út a követi jelentések tükrében

Lakatos Bálint, a téma szakavatott ismerője a Magyar Királyság 1521 és 1526 közötti külpolitikájának történetét foglalta össze előadásában. Részletesen ismertette a kor diplomáciai erőviszonyait, a Habsburg-Valois ellentéteket, ami a konfliktus középpontjába Itáliát helyezte. Ezek az ellentétek hatással voltak a Magyar Királyság sorsára, mivel a török veszélyt a nyugati hatalmak periférikus kérdésként kezelték.
 

Fotó: Lantos Zsuzsanna (OL)

Diplomáciai háttér

Az előadó elsődlegesen azoknak a követeknek a diplomáciai levelezését és tevékenységét ismertette, akik 1521 nyara és 1526 eleje között tartózkodtak II. Lajos magyar és cseh király udvarában Habsburg V. Károly választott német-római császár, valamint öccse, I. Ferdinánd osztrák főherceg megbízásából. A fennmaradt jelentés- és levelezésfolyam annak az érdeklődésnek köszönhetően keletkezett, amellyel a Habsburg-fivérek fordultak sógoruk udvara és kormányzata felé 1521 tavaszától, húguk, Habsburg Mária férjhezmenetelétől kezdve. A királyné, illetve a fiatal királyi pár politikai helyzetének megszilárdítása Nándorfehérvár 1521. augusztusi eleste után is prioritás volt. Az erősödő oszmán katonai fenyegetés elleni védekezés, a birodalmi és cseh segítségnyújtás kérdése egyaránt indokolta, hogy a császár és a főherceg ebben az időszakban folyamatosan, egészen 1525 nyaráig követtel képviseltesse magát II. Lajos udvarában. A dinasztikus érdekek megfelelő képviselete két egymást váltó közös császári és főhercegi diplomatára hárult. A leendő királynét 1521 nyarán az olasz Andrea dal Burgo gróf kísérte Budára, aki a királyi pár csehországi tartózkodása során, majd a Magyar Királyságba való visszatérésüket követően egészen az 1523. októberi bécsújhelyi királytalálkozó végéig folyamatosan a környezetükben tevékenykedett mint bizalmas tanácsadó. Őt 1523 novemberétől egészen 1525. június derekáig az osztrák Johann Schneitpeck báró követte, aki a politikailag egyre önállóbb Mária királynét időnként még fivérei érdekeivel szemben is támogatta, majd 1525 nyarán a hatvani országgyűlést megelőző feszült belpolitikai helyzetben kényszerült távozni Magyarországról.
 

Esélytelen helyzet

Az oszmán hódítás következtében 1541 utánra a középkori magyar királyi levéltár anyaga teljesen elpusztult. A két, hosszabb ideig a magyar–cseh udvarban állomásozó Habsburg-követ, illetve a rövid időre küldött „eseti” követek tevékenységének dokumentumai (az előadó összesen 188 követi jelentést dolgozott fel) ezért kivételes betekintést engednek a magyar–cseh királyi udvar életébe. Forrásértékük az 1526. évi mohácsi csatavesztést megelőző években keletkezett többi külföldi – velencei, lengyel, szentszéki – diplomáciai irategyütteshez, jelentéssorozathoz mérhető.

Összegzésként megállapítható, hogy a Magyar Királyság elitje ugyan tisztában volt a török veszély komolyságával, de az 1521 és 1526 között eltelt öt év diplomáciája sikertelen volt. A kudarc okai között az érdekcsoportok belső harca, a nemzetközi viszonyok változása egyaránt megtalálható. A nyugati hatalmak a törökök minden fenyegetése ellenére nem érezték sürgetőnek a magyar és cseh király megsegítését. A segítségnyújtás azonban nem volt reális, Magyarország nem volt érdekes, mivel az erőforrások Itáliában csoportosultak. Az oszmánokkal, a kor szuperhatalmával szemben azonban senkinek se lett volna esélye, gazdag birodalom, fejlett hadsereggel, miközben a nyugat lehetőségei sokkal korlátozottabbak voltak. A törökellenes harc szlogenje ugyanakkor jó tapasz volt más célok elfedésére, az ötéves vergődés időhúzásnak tűnik, de valójában Magyarország perifériára kerülésének a „nyitányát” jelentette.

A követi jelentések nyomtatott formában is megjelentek: Habsburg-diplomaták Magyarországon (1521–1526) Andrea dal Burgo, Johann Schneitpeck, Sigmund von Herberstein és társaik diplomáciai levelezése II. Lajos magyar és cseh király udvarából. MAGYAR TÖRTÉNELMI EMLÉKEK OKMÁNYTÁRAK I. kötet Feltárta és közreadja: Lakatos Bálint HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet Budapest, 2024.

Következő előadónk G. Etényi Nóra történész, egyetemi docens lesz, aki a második mohácsi csatáról fog előadást tartani.