A jelenből visszanézve az 1980-as évek utolsó éveit a rendszerváltás időszakának nevezzük, pedig a valódi, mélyre ható változások csak szűk egy-két évnyi időre korlátozódtak. A rendszerváltozás (rendszerváltás) természetesen ennél egy hosszabb folyamat volt, amely az egyre elterjedtebb nézetek szerint még ma sem ért véget.
A rendszerváltás vihara azonban nemcsak a gyártörténetírás fénykorát zárta le, hanem a legtöbb vállalatot, sőt gyakran azok irattárait is elsodorta, pedig ezekben az irattárakban kellett volna megőrizni a vállalatok legfontosabb (levéltárosi szakszóval: maradandó értékű) dokumentumait, hogy a jövőben - többek között - gazdaságtörténeti kutatásokat is folytathassanak bennük.
A „jó állás" időben történő megszerzésének vágya minden korban örök. Ezt a jelenséget mutatja egy 1961-ből származó rövid újságcikk, amely stílszerűen egy egyetemi diáklapban jelent meg. (Az „Egyetemi lapok" című kiadvány 1959 és 1989 között jelent meg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen.)
A levéltári iratok gazdasági jelentőségét az ötvenes években ismerték fel, és a kor nagyméretű iparfejlesztési politikájának támogatására szorgalmazni kezdték a már levéltárba került iratok gazdasági felhasználását. Ezekben az években a nehézipar fejlesztéséhez új nyersanyagbázisok megismerését tűzték ki célul, és a nyersanyagokban szegény ország meglévő ásványkincs-lelőhelyei feltárásának és kiaknázásának lehetőségeiben a levéltári iratok is segítséget nyújtottak.
A korabeli levéltárosok munkája nagyon sokban hasonlított a maiakéra: különféle jogbiztosító iratokat kellett előkeresniük, és másolatban rendelkezésre bocsátaniuk a kérelmezők számára.A levéltárakhoz benyújtott igények többsége akkoriban is a korábbi anyagi juttatások, illetve a szolgálati idő kimutatására vonatkozó iratok pótlására irányult.