A kutatócsoport vezetője, az Országos Levéltár főlevéltárosa, C. Tóth Norbert és Németh Péter régész, a nyíregyházi Jósa András Múzeum nyugalmazott igazgatója közös kötete egy középkori Szabolcs megyei várjobbágy rokonság küzdelmét mutatja be jogai és birtokai megőrzéséért.
Az itt eltöltött idő során lehetőségem nyílt megismerni a Technisches Zentrumban dolgozó restaurátorok munkáját, a műhelyek berendezéseit, és különleges technikákat, melyeket a kezelések során alkalmaznak. Emellett több az intézményhez tartozó városban található szervezeti egységhez is ellátogathattam.
Technisches Zentrum, Münster-Coerde
A levéltári tudományos folyóirat gondolata
Köszöntőt mond:
Prof. Dr. Lee Haesung, a CEESOK elnöke
S.E. Dr. Hong Kyudok, a Koreai Köztársaság magyarországi nagykövete
Dr. habil. Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója
valamint
Dr. Kim Se-il Kim Se-il, a Chung-Ang Egyetem Külföldi Tanulmányok Intézetének igazgatója
Az Országos Levéltár egykori vezetője, Pauler Gyula 1841. május 11-én született Zágrábban. Iskoláit a piaristáknál végezte Pesten, jogot hallgatott, egyetemi évei alatt kezdett el történeti kérdésekkel foglalkozni. 1870-től lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, majd Horváth Mihály – a korszak egyik legnagyobb hatású történésze – ajánlására nevezték ki 1874. október 14-én országos levéltárnoknak.
Intézményünk ezúttal is várta a továbbra is nagy népszerűségnek örvendő raktársétákkal a látogatókat, amelyek során kollégáink tematikus válogatásban mutattak be iratokat a kora újkortól egészen a huszadik század első feléig. Szintén népszerűek voltak vezetett épületsétáink, amelyek ezúttal az levéltári palota elől indultak.
Az Magyar Nemzeti Levéltár jogelődje, a Magyar Országos Levéltár az 1723. évi XLV. törvénnyel létrehozott, ténylegesen gróf Batthyány Lajos nádor által 1756-ban felállított Archivum Regni alapjain, annak lényeges átszervezésével, 1874-ben jött létre, más országos kormányszervek levéltárainak beolvasztásával. Az intézmény a Helytartótanács, majd a Belügyminisztérium épületében működött, méltatlan körülmények között, ezért már 1868-tól kezdve folyamatosan napirenden volt az önálló levéltári épület kérdése.
Az együttműködési szerződés aláírása előtti megbeszélésen Szabó Csaba és Rózsa Dávid elsődleges célként a szakmai tevékenységek összehangolását, a tapasztalatok cseréjét és a tudományos kutatások összehangolását jelölték meg, különös tekintettel a hungarikakutatásra.
