Szélrózsák és északjelek régi térképeken

A régi térképeken, így a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzött 18-19. századi térképeken - a maiakkal ellentétben - nem volt lefektetve egyértelműen, hogy az északi irány a térképlap tetején található, a déli pedig a térképlap alján. Mivel a térképszerkesztésnél korábban nem e szerint a szabály szerint dolgoztak, minden térképen meg kellett adni az égtájakat. Ezért vagy a keretmezőbe írták be az égtájak nevét, vagy szélrózsát (irányrózsát), később pedig északjelet rajzoltak a térképmezőbe.

Szélrózsa Ernest Wenzel Durchlasser és Friedrich Conrad Renner rézmetszetű Száva-térképének kéziratos másolatáról, 1739 körül. MNL OL S 12 Div XI No 120/6	Szélrózsa Rajsinger Ignác térképéről, 1797. MNL OL S 49 No 1	Északjel egy 18. századi Hanság-térképről. MNL OL S16 No 87

Iránytű egy 1767. évi térképről. MNL OL S 12 Div V No 23/1	Északjel Fogt Antal térképén, 1810. MNL OL S 16 No 32	Szélrózsa Ignaz Liebhard de Lichtenau térképén, 1823. MNL OL S 12 Div VIII No 499

A szélrózsák elnevezése még az ókori időkből ered, amikor a görögök és a rómaiak az égtájak és a szélirányok (az az irány, amerről a szél fúj) között nem tettek különbséget. A „rózsa" elnevezés pedig a jel gazdagon díszített, színezett alakjára utal, amely virágra emlékeztet.

Európában a 13. században terjedt el az iránytű használata. Ennek skálája még nem fokbeosztással, hanem szélrózsa-beosztással volt ellátva, a szélrózsát az iránytű lapjára festették rá. A hajózás élénkülésével a 14. században Itáliában és Katalóniában új típusú, tengeri térképek, ún. portolánok jelentek meg. Az első szélrózsarajz Abraham Cresques 1375-ben készült katalán portolán világatlaszában található.

Szélrózsa egy római szőlőhegyeket   ábrázoló térképről, 1782. MNL OL T 16 No 10/1	Szélrózsa Hury József  térképéről, 1784. MNL OL S 11 No 1735/1	Szélrózsa Sax János Zakariás térképéről, 1780-as évek. MNL OL S 1 No 49/2

Attól függően, hogy a négy fő-, négy mellék- és nyolc másodrendű világtáj közül melyeket jelöli szélrózsa, megkülönböztetünk 4-, 8- és 16-ágú szélrózsákat, de az utóbbi szögeinek felezésével 32-ágú szélrózsákat is szerkesztettek. Előfordulnak 12- és 24-ágú szélrózsák is, ami azzal magyarázható, hogy az ókori görögök 12, a rómaiak 24 szélirányt különböztettek meg. Az egyes szélirányokat különböző színekkel jelölték. A 18-19. században jellemzően az égtájak neveit vagy azok rövidítéseit írták a szélrózsák peremére, de előfordulnak még a szélirányok neveinek rövidítései is. Például egy római szőlőhegyet ábrázoló 18. századi térképen található szélrózsa rövidítéseinek feloldása: T = Tramontana (észak), L = Levante (kelet), M = Mezzogiorno (dél) és P = Ponente (nyugat).

Az északi irányt általában nyílvesszőhegy jelöli - ilyenkor a vesszőtestre helyezik a szélrózsát -, de nagyon sokféle ötletes megoldással is találkozhatunk, például tulipánnal Hury József 1784. évi térképén emberalakkal Sax János Zakariásnak az 1780-as években készített térképén, vagy nyolcágú csillaggal Coroni Sámuel 1768 körül rajzolt térképén. A déli oldalon a nyílvessző tollai, de gyakran félhold szerepel. Duplarte Antal 1780. évi térképén az északot tulipán, a déli irányt a Nap, a keletet hatágú (hajnal)csillag és a nyugatot kettős kereszt mutatja. A szélrózsákon sokszor nem csak a földrajzi (csillagászati) északi irányt adták meg, hanem a mágneses északi irányt is, mint ahogy Coroni Sámuel kamarai mérnök Budakeszi és Buda közötti határt szemléltető térképén tette ezt a 18. század második felében.

Szélrózsa Coroni Sámuel térképéről, 1768 körül. MNL OL S 11 No 235	Szélrózsa Duplatre Antal térképéről, 1780. MNL OL S 12 Div XVI No 14	Szélrózsa Römisch Ferenc térképéről, 1791. MNL OL S 11 No 152/a

Szélrózsa Vertics József térképéről, 1801. MNL OL S 82 No 113	Szélrózsa Csapó Benjámin térképéről, 18. század vége. MNL OL S 12 Div XIII No 286	Szélrózsa a budavári klarissza rendház tervrajzáról, 18. sz. MNL OL T 32 No 76/1

A szélrózsa közepén olykor arc, látkép, címer jelenik meg. Römisch Ferenc kamarai mérnöknek a regéci kamarai uradalmat ábrázoló, 1791. évi térképén  a magyar országcímer látható a szélrózsa közepén. Vertics József uradalmi és megyei mérnök a Károlyi család ősi nemzetségi, egyben bárói címerét helyezte a szélrózsa közepébe egy 1801. évi térképén, mely Károlyiné Harruckern Jozefa Csongrád, Békés és Csanád megyei birtokait mutatja. Chiapó Benjámin 1797-ben a Gaja-patak szabályozását ábrázoló térképén a szélrózsa közepébe arcot rajzolt. A budavári klarissza rendház tervrajzán a szélrózsát tájkép díszíti, Kray Pál Késmárk (ma Kežmarok, Szlovákia) környékének 1765. évi térképén a szélrózsa közepét látképpel díszítette. Nagy József szélrózsájának közepén virág látható.

Sok térképen a 18-19. században nem szélrózsát, hanem északjelet használtak. Ez legtöbbször nyílvessző alakú. Borsitzky Pál 1780-ban felnyilazott íjat - amelyben kozmikus szimbólumként az íj íve a Nap égi útját jelöli - rajzolt Szatmár megye térképére. Itt a nyílhegy mutatja az északi irányt, a húr rögzítési pontjai a kelet és a nyugati irányt. A nyílvesszőt olykor szalaggal, termékeny, zöldellő ággal díszítették, vagy a vesszőtestre helyezték a térkép címét, a léptéket, de akár magát a térképet is. Gyakori északjel még a mágnestű, de akár az iránytű is.

Szélrózsa Kray Pál térképéről, 1765. MNL OL S 11 No 15a/1	Szélrózsa Nagy József térképéről, 1781. MNL OL S 83 No 100/3	Északjel Borsitzky Pál térképén, 1780. MNL OL S 82 No 203

Északjel Jakubicska Ferenc térképéről, 1781. MNL OL S11 No 27	Északjel Coroni Sámuel térképéről, 1780 körül. MNL OL S11 No 359	Északjel Szalay Pál térképéről, 1771. MNL OL S 11 No 588/2

A Máramaros megyei Kőrösmező (ma Ясіня, Ukrajna) erdőit bemutató térképre 1781-ben Jakubicska Ferenc északjelként lándzsát rajzolt, amelyet egy trombitáló angyal tart. Coroni Sámuel 1780 körül készült Arad vármegyei kamarai erdők térképén üstökössel jelölte az északi irányt. Szalay Pál pálos szerzetes 1771-ben készített térképet Máriavölgyről (ma Marianka, Szlovákia). Ezen az északjel a búcsújáró hely kegyszobrát ábrázolja, amelyet a 18. század első felében csillagba foglaltak. A 19. században azonban egyre inkább az egyszerű, díszítés nélküli északjelek használata terjedt el.

Az alkalmazott sokszínű szimbólumoknak (számok, színek, formák, alakzatok, képszerű jelek stb.) köszönhetően a szélrózsák és az északjelek - gyakorlati és díszítő funkciójukon túl - a térképet készítő mérnök, térképész személyiségéről is sokat elárulnak.

A dokumentumok szkennelését az Arcanum Adatbázis Kft. és Czikkelyné Nagy Erika végezte, a képszerkesztés Székesi Lilla és Török Enikő munkája.

Irodalom: Wallis, Helen M. - Robinson, Arthur H.: Cartographical Innovations. An Inventional Handbook of Mapping Terms to 1900. Tring, 1987.