Erdély-térkép, amely „a kormányra nézve valóságos kincset képezett”

Szerző: Török Enikő
2022.10.03.
1875. szeptember 15-én az uralkodó harmadosztályú Vaskorona-rendet adományozott Mersich András felmérési igazgatónak „hű és buzgó szolgálatai elismeréséül”. A kitüntetést Trzinszky Gyula (1829–1886) osztálytanácsos, a Pénzügyminisztériumban a felmérési ügyosztály vezetője kezdeményezte, méltatva az igazgató 48 éves kataszteri tevékenységét. A Mersich nevéhez fűződő Erdély-térképet ő nevezte „valóságos kincs”-nek.

Magyarországon 1850-ben vezették be a földadót. Az adó alapjául szolgáló földterület nagyságát, művelési ágát és tulajdonosát a kataszteri felmérés munkálatai során határozták meg. A műszaki felmérés időigényes volta miatt előbb ideiglenes földadót állapítottak meg. Ehhez egy gyorsan elkészíthető, de nem részletes, vagyis nem telkenkénti (ún. dűlőnkénti, konkretuális) felmérés készült. A munkálatokat a bécsi kataszteri főigazgatóság irányította a kerületi, illetve tartományi adóbizottmányokon keresztül.

Erdély az 1850-es években önálló koronatartományként különálló adótartomány volt. Az ideiglenes földadó megállapításához kapcsolódó műszaki, felmérési munkálatokat a főmérnök, Mersich András (1811–1878) irányította. Az 1850. július 24-én kelt hivatali utasítás (az Amtsinstruktion für Obergeometer) szerint a főmérnöknek a konkretuális felmérés végeztével egy tartománytérképet (Übersichtskarte) kellett összeállítania a rá bízott területről, mégpedig a mérnökök által készített úgy nevezett településkrokik (vagyis kataszteri térképvázlatok) alapján. Mivel Erdélyben a településekről nem álltak rendelkezésre korábbi, pontos (például úrbéri) térképek, ott minden egyes települést fel kellett mérni, ezért egy évtizedbe telt a tartománytérkép megszerkesztése. Ehhez először megrajzolták az 1:7200 méretarányú településtérképeket, ezek alapján a településkrokikat, végül az országtérképet.
Gergely Sándor (Csíkszentsimon, 1830 – Kolozsvár, 1880. október 6.) mérnök már 1852-től dolgozott az erdélyi felmérésnél, majd 1855 október végén hozzáfogott az Erdély-térkép szerkesztéséhez. 1856-ban a szintén erdélyi származású Lázár Farkast is – aki 1851-ben került a felméréshez – Gergely mellé rendelték, hogy gyorsabban haladjanak a munkával.
Mersich 1857-ben a bécsi kataszteri főigazgatóságnak elküldött két elkészült szelvényt. Ezek alapján a főigazgatóság azt kérte, hogy erősebb színeket használjanak a művelési ágak jelölésére, különben elhalványulnak és nehezen értelmezhetőek lesznek. Fontosnak tartotta azt is, hogy az országutakat is erősebben húzzák ki, hogy egyértelműen elkülönüljenek az alsóbbrendű utaktól. Továbbá azt javasolta, hogy azt a névalakot használják a községeknél, amelyiket általában azon a vidéken használnak és amit a közigazgatási szervek településjegyzékében felvettek. Ezt a névalakot nagyobb betűkkel tüntessék fel a térképen, a többi névváltozatot pedig kisebb betűkkel. A főigazgatóság kiemelte, hogy fordítsanak nagy gondot a tartományhatárok ábrázolására, különösen Bukovina, valamint a kassai és a nagyváradi adókerület határaira. Felhívta továbbá az adóbizottmány figyelmét, hogy a térképen a települések nevét az adott vidéken túlsúlyban levő nemzetiség nyelvén kell feltüntetni, és az adóközségek névjegyzékét is csatolni kell a térképhez, amelyben az összes névváltozatot szerepeltetik.
Az erdélyi adóbizottmány 1858-ban és 1859-ben további két-két elkészült szelvényt küldött Bécsbe, 1860-ban pedig a korábban felmentett Franz Fischer (Oploty, 1820. január 9. – ?) csehországi származású mérnököt – aki 1851-től dolgozott Erdélyben – bízták meg a térkép befejezésével egy havi fizetés ellenében.
A 24 szelvényes, 1:144 000 méretarányú, kéziratos térkép 1861-re készült el, amelyet Mersich 1861. február 1-jén ellenőrzött. Ez az 1859. évi közigazgatási beosztást tükrözi, mutatja ezt a térkép elnevezése is: Administrativ Karte des Grossfürstenthums Siebenbürgen nach der neuesten Landeseintheilung 1859. A 6. szelvényen a címfeliraton kívül jelmagyarázat és a közigazgatási beosztást tartalmazó táblázat található. A térkép annyira jól sikerült, hogy a Generalquartiermeisterstab októberben kérte a főigazgatóságot, hogy a térképből egy példányt adjanak át a Militärgeographisches Institutnak, és engedélyezzék fényképészeti eljárással történő sokszorosítását, mivel katonai célokra remekül tudják majd használni. A főigazgatóság engedélyezte a sokszorosítást és öt, esetleg hat példányt kért a sokszorosított térképből, amely azonban kereskedelmi forgalomba nem került.
A térkép négy példányát ismerjük. Két kéziratos példányt őriz az Országos Széchényi Könyvtár Térképtára, amelyek közül az egyiken (TK 1 131) a térképtükör nagyobb méretű (kb. 52,5x42 cm), továbbá piros színnel ellenőrzések és javítások láthatók rajta, az utóbbiak elsősorban a településneveket érintik. A másik példány (TK 1 175) szelvényei kisebbek (kb. 51x41 cm). A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára és a Hadtörténeti Térképtár fényképészeti eljárással sokszorosított változatot őriz, az utóbbi példányán a vonalakat, megírásokat kézzel megerősítették és színezték a művelési ágakat.

 

Jelzet: MNL OL, Térképtár, Nyomtatott térképek (S 75), No. 82.

 

Mersichet 1870-ban magyarországi felmérési igazgatóvá nevezték ki az 1856-ban elkezdett részletes felméréshez. Működése idején (1870–1878) jelent meg az 1861. évi Erdély-térkép magyar nyelvű változata: Erdély részletes térképe, az ideiglenes földadó összetes felmérései alapján. A térképet Kerkápoly Károly pénzügyminiszter megbízásából az Államnyomda adta ki az 1870-es évek elején. A szín- és jelmagyarázat, a közigazgatási és statisztikai kimutatást tartalmazó táblázat és a törvényszéki beosztás kétnyelvű, az információk német nyelven is olvashatók rajta. A táblázatban az 1870. évi lélekszámadatokat tüntették fel, tehát a nyomtatásra 1870-ben vagy az után néhány évvel kerülhetett sor. A térkép értékét az adja, hogy Erdély településeinek 1:7200 méretarányú felmérése nyomán készült, és a települések határaikkal szerepelnek rajta.

Jelzet: MNL OL, Térképtár, Kormányhatósági fondokból kiemelt térképek, Kereskedelmi minisztériumi térképek (S 74), U-29.

 

A tanulmányhoz szükséges kutatás a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásával az NKFI Alapból (K 132723) valósult meg. A bécsi kutatásaimat a Klebelsberg Kuno-ösztöndíj (2015, 2017), a bécsi Collegium Hungaricum kutatói ösztöndíj (2019) és a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (2021) támogatásával végeztem.

Irodalom:

Jankó Annamária: A katonai és a kataszteri felmérések kölcsönhatása (1763–1940). Catastrum, 6. (2019) 1:11.
Török Enikő: Mersich András. Catastrum, 9. (2022) 3:9-28.
Török Enikő: A Temesi Bánság és Erdély tartománytérképei a dűlőnkénti felmérés alapján. Catastrum, 3. (2016) 3:37–40.

 

Utolsó frissítés:

2022.10.17.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges