Kossuth Windisch-Grätz ágyában

Szerző: Németh György
2015.01.13.
1849 áprilisának első hetében kezdődött az a hadművelet, amelyet ma már a "dicsőséges tavaszi hadjáratként" emlegetünk. Az eseménysort az ekkor a fősereg mellett tartózkodó Kossuth Lajos leveleinek segítségével idézzük fel.

1849 márciusának utolsó napjaiban Kossuth Lajos és a magyar fősereg vezérkara Egerben találkozott. Megvitatták az ellentámadás  tervét, melynek pontos részleteit Klapka György dolgozta ki. Vetter Antal megbetegedése idejére ideiglenes jelleggel Görgei Artúr lett a fővezér. A hadműveletek megindulásakor nagyjából 45-50 ezer honvéd állt szemben 55-60 ezer császári katonával. Az ellenséges főparancsnok, Windisch-Grätz tehát számbeli fölényben volt ugyan, de ez a fölény mit sem ért, hiszen csapatait – mivel nem tudta pontosan, milyen irányból várható a magyar támadás – viszonylag nagy területen szórta szét, így azok mozgatása, összpontosítása nehézkesebbé vált. Klapka tervének megfelelően a magyar fősereg Gáspár András vezette legerősebb (VII.) hadtestének az a szerep jutott, hogy Hatvan térségében magára vonja a császáriak figyelmét és hitesse el velük: a magyar főerőkkel állnak szemben. Ezalatt a másik három hadtest – a Klapka vezette I., az Aulich vezette II. és a Damjanich -féle III. – Windisch-Grätz csapatait délről megkerülve, a visszavonulási útvonalukat elzárva, elvágja azokat a fővárostól.



Görgei a táborba hívja Kossuthot, Gyöngyös 1849. április 2.
 H 2 – 1848/1849-i minisztériumi levéltár – Miniszterelnökség, Országos Honvédelmi Bizottmány, Kormányzó-elnökség – Általános iratok – 1849:4255


A támadás április 2-án sikeresen indult, a honvédek elfoglalták Hatvant anélkül, hogy az ellenség számára világossá vált volna, hol tartózkodik a magyar főerő. Kossuth mindeközben Egerben várta a harctérről érkező híreket. Görgei, aki a hadműveletek megindulása előtt még a biztonságosabb Tiszafüredre való visszatérést javasolta neki, most, miközben a honvédek már Hatvanért küzdöttek, mégis a táborba kérette, hogy jelenlétével növelje a katonák lelkesedését.
Kossuth Gyöngyösön átutazva másnap, április 3-án Jászberénybe érkezett, innen írt levelében számolt be az Országos Honvédelmi Bizottmánynak az előző napi eseményekről, egyúttal tudósított arról is, hogy a hatvani csatát sikeresen vezénylő Gáspár Andrásnak tábornoki címet adományozott. A fővezérrel kapcsolatban a következőket írta: "Görgei a legtisztább indulatú hazafi, kiben a Haza tökéletesen bízhatik.Ki nemcsak nem irigyli senkinek a dicsőségét, hanem örömest nyújt a dicsőségre másnak alkalmat."

Kossuth levele a Honvédelmi Bizottmányhoz a hatvani csatáról, Jászberény 1849. április 3.
 H 2 – 1848/1849-i minisztériumi levéltár – Miniszterelnökség, Országos Honvédelmi Bizottmány, Kormányzó-elnökség – Általános iratok – 1849:5268

Április 4-én a déli megkerülést végző magyar hadtestekre hárult nagyobb feladat. A Klapka vezette I. hadtest teljes nyugalomban kezdte meg a bevonulást Tápióbicskére, mivel úgy értesültek, hogy azt a császáriak már elhagyták. A valóság azonban más volt, Jellačić utóvédje gyilkos puskatüzzel fogadta a honvédeket, aminek fejvesztett menekülés lett az eredménye. Az jelentős emberveszteségen túl ellenséges kézre került egy teljes magyar lovasüteg.
A helyzetet megmentendő, Klapka a lovasságát küldte előre. Ekkor játszódott le a csata egyik emblematikus jelenete, melyet Kossuth is megemlít a Honvédelmi Bizottmánynak másnap írt levelében és amely emellett  egyrészt Than Mór festményéről, másrészt Jókai Mór A kőszívű ember fiai című művéből is ismert. A regény egyik csúcspontja Richárd és Palvicz Ottó összecsapása, melynek során mindketten megsebesülnek és a vértestiszt később bele is hal súlyos fejsebébe. A párviadal résztvevői a valóságban Sebő Alajos, a Császár huszárezred alezredese és báró Hermann Riedesel von Eisenach őrnagy voltak. A győztesen megvívott párviadal ellenére a lovassági támadás sem hozta meg a várt fordulatot. Végül a legendás 3. és 9. honvédzászlóalj – Than Mór által szintén festményen megörökített rohamának eredményeként az ellenség visszavonult ésTápióbicske magyar kézre került.

Kossuth levele a Honvédelmi Bizottmányhoz a tápióbicskei csatáról, Jászberény 1849. április 5.
 H 2 – 1848/1849-i minisztériumi levéltár – Miniszterelnökség, Országos Honvédelmi Bizottmány, Kormányzó-elnökség – Általános iratok – 1849:5339

A tavaszi hadjárat első szakaszát lezáró döntő ütközetre 1849. április 6-án Isaszeg mellett került sor. A községet keletről, délkeletről övező Királyerdő falu felé eső szélét dél körül érték el Klapka és Damjainich csapatai. A 28. honvédzászlóalj betört Isaszegre is, de az ott lévő ellenséges túlerő kivetette onnan. Görgei délután 3 órakor érkezett a csatatérre és személyes fellépésével megakadályozta, hogy Klapka a muníció hiányára hivatkozva megkezdje a visszavonulást. Időközben Aulich hadteste is megérkezett, így az este 7-kor meginduló támadás eredményeként a honvédek, elfoglalva az égő falut, az ellenséget visszavonulásra késztették.
Az isaszegi ütközetről szóló levelét, benne egy kedélyes sorral, Kossuth április 7-én Gödöllőről küldte el Debrecenbe a Honvédelmi Bizottmányhoz: "Késő éjjel van, s én fáradtan, de nyugodt kebellel azon nyoszolyába hajtom álomra fejemet, melyből ma reggel riadva szökött ki Windisch-Grätz, futásba keresve menedéket az igazságos Istennek hadseregünk vitézségében nyilatkozó bosszúja elől."

 



Kossuth levele a Honvédelmi Bizottmányhoz az isaszegi csatáról, Gödöllő 1849. április 7.

 H 2 – 1848/1849-i minisztériumi levéltár – Miniszterelnökség, Országos Honvédelmi Bizottmány, Kormányzó-elnökség – Általános iratok – 1849:5408

Szerző: Németh György

Utolsó frissítés:

2015.08.11.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges