Ady Endre már nagyváradi tartózkodása (1900–1903) alatt megismerhette a szabadkőműves eszméket, ott működött ugyanis a László Király Páholy. Célkitűzéseiket a László Király Páholy könyvtára című sorozatban tették közzé, lehetséges, hogy ezek a kiadványok Adyhoz is eljutottak. Adynak a Szabadságban és a Nagyváradi Naplóban megjelent publicisztikájában felismerhetők azok az eszmék, amelyeket az említett kiadványok is megfogalmaztak. Az új páholyház felavatása kapcsán pedig a Nagyváradi Napló 1902.

Gróf Esterházy Miklós (1582–1645) nádor gyalogos muskétásokból szervezte meg az első Esterházy testőrgárdát. A család levéltárában található, erre vonatkozó forrás szerint a gránátos-muskétás testőrök a lakompaki kastélyban 1631. szeptember 1-jén tettek esküt. Feladataikat, kötelességeiket már ekkor részletesen szabályozták, ruházatukról azonban nem tesznek említést az egykorú források.

A Könyves Kálmán király által kiadott, 1109-ben kelt oklevél a Magyar Országos Levéltár legrégibb eredetiben fönnmaradt oklevele és egyben jogi írásbeliségünk legrégibb emléke.

Természetesen szükségünk van hősökre, akikre fel lehet nézni, jó érzés olyan emberekről hallani, akik az elbizakodott, gazdag emberek ellen, a szegényekért küzdöttek. A betyárok esetében azonban, ha a korabeli tanúvallomásokat részletesebben megismerjük, jóval árnyaltabb kép bontakozik ki előttünk.

A hajdan elhangzott káromkodásoknak csupán kis töredéke ismerhető meg, hiszen ezek jellegükből adódóan a legritkább esetben öltöttek írott formát. Általában akkor jegyezték fel őket, amikor valamilyen különleges körülmény okot adott rá. Ez általában bűnügy volt, amikor a nyelvi agresszió fizikaiba csapott át, így a következmények miatt perre, kihallgatásra került sor. Ilyeneket nagyszámban őriznek a levéltárak, s bennük az érintetten kívül általában több tanút szólaltatnak meg.

A magyarországi boszorkányüldözés írott forrásainak segítségével nem csupán a kora újkori magyar társadalom hiedelemrendszerébe pillanthatunk be, így az iratokat a néprajzkutatók mellett több tudományág képviselői, például nyelvészek, művelődéstörténészek, vallás- és jogtörténészek, kultúrantropológusok is haszonnal forgatják.

Mivel egy tervet sem találtak, amely változtatás nélkül a kivitel alapjául szolgálhatna, a kitűzött négy egyenlő, 5-5000 forintos díjat a viszonylag legjobb terveknek ítélték. A pályatervek bírálatánál a funkcionális elemzés játszott fontos szerepet, az országház stílusának kérdése nem merült fel. A legtöbb szavazatot az Alkotmány I., a Patres conscripti, Alkotmány II. és a Scti Stephani regis jeligéjű tervek kapták.