A Szabadság híd tervrajzai
A Fővám tér és a Sáros-fürdő, illetve az Eskü tér és a Rudas-fürdő között az 1893:XIV. törvénycikk rendelte el egy-egy közúti híd építését. A Kereskedelemügyi Minisztérium által kiírt és elbírált nemzetközi tervpályázatot − amelyen összesen 74 pályamű vett részt − végül Chatry S. és Fia építési vállalkozó nyerte meg. A kivitelezési munkálatok 1894 folyamán indultak meg Feketeházy János építész II. díjas terve alapján. A mintegy két évig tartó építkezés alapozási és egyéb munkáit Gaertner és Zsigmondy építő vállalkozók, mai szóval élve a „fővállalkozók" végezték el. A mellékelt képeken látható kapuzatok építészeti megoldásai Nagy Virgil műegyetemi tanár tervei alapján készültek.
Budapest legkisebb hídjának átadására 1896. október 4-én, a Millennium évében került sor: Az utolsó szegecset jelképesen maga a névadó uralkodó, I. Ferenc József illesztette be a hídba. A 333 méter hosszú, húsz méter széles új híd rendkívül modernnek számított, hiszen két év múlva már villamosvágányok vezettek át rajta, és nem csak gáz-, de elektromos világítással is ellátták.
Budapest 1944−45. évi ostroma idején e híd is a hadműveletek áldozata lett. Tekintettel arra, hogy a híd állapota nem volt helyrehozhatatlan és csak a középső részét kellett újraépíteni, ez volt az első híd, amit a háború után helyreállítottak. A rekonstruált hidat már Szabadság hídnak nevezték el. A híd egyébként Budapest több más jelentős műemlékével együtt 1987 óta a Világörökség részét képezi.
A híd építésének és avatásának meglehetősen gazdag, 9 csomónyi terjedelmű dokumentációs és tervanyaga a Kereskedelemügyi Minisztérium Út- és középítészeti szakosztály állagban (törzsszám: K 227) található.
„A fővámtéri Dunahíd ünnepélyes megnyitása alkalmával a bal parti pillérkapuzat toronygombjának aljában elhelyezendő okmány szövege. MI ELSŐ FERENCZ JÓZSEF isten kegyelméből ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya. A magyar állam ezeréves fennállásának magasztos emlékét ünnepeljük szeretett magyar nemzetünkkel együtt, a midőn Budapest székesfővárosunknak a Duna folyam által szétválasztott két felét a Szent Gellérthegy déli aljánál összekapcsoló, s Nevünket viselendő e szép és hatalmas művet, melynek építését az 1893. évi XIV. törvényczikk alapján 1894. év szeptember havában megkezdetvén, a vasszerkezet utolsó szögecsének Általunk most történt elhelyezésével teljes befejezést nyert, rendeltetésének átadjuk. Az ezeréves múlt történetéből merített bizalommal a jövő iránt, vallásos áhítattal fordulunk az Isteni Gondviseléshez, vegye továbbra is oltalmába Házunkat és hű magyar nemzetünket s óvja minden viszontagságtól e művet, hogy a hozzá fűződő remények megvalósulván, örvendetesen fejlődő székesfővárosunk további haladásának és felvirágzásának biztos eszközévé váljon. Kelt Budapest székesfővárosunkban, ezernyolcszázkilencvenhatodik évi október hó negyedik napján." |
Új hozzászólás