A Szent György-rend alapítólevele

 A magyarországi Szent György-társaságot az Anjou-házbeli I. Károly magyar király alapította 1326. április 24.,  Szent György napja előtt, amikor a rend statútumainak fennmaradt példánya kelt. A rend alapítása a királyi uralom megszilárdítását követő események sorába illeszkedett. Károly 1318-ban kötött házasságot Luxemburgi Beatrixszal és ezekre az évekre tehető a királyi udvar első lovagi tornáinak megszervezése. Talán az sem véletlen, hogy 1326-ból maradt fenn az első címeradományozás is. A Szent György nevét viselő lovagok testvéri egyesülete Boleszló esztergomi érsek, valamint a győri, nyitrai, pécsi, boszniai, váci, egri és veszprémi püspökök, továbbá a pannonhalmi apát és más egyházi vezetők beleegyezésével az esztergomi káptalan tanúsága mellett megalkotta a társulat alapszabályait, majd I. Károly király jelenlétében és akaratából kiegészítő cikkelyeket fűztek hozzá. Az oklevélnek ezt a két jól elkülönülő részét más-más kéz írta. Nem tudjuk, hogy az alapítás mennyivel előzhette meg az oklevél születését, de az bizonyos, hogy az alapítólevéllel megszületett Európa legkorábbi világi – tehát nem egyházi jellegű – lovagrendje. Az oklevélen függő, pajzs formájú pecsét a lándzsáját a sárkány torkába döfő, lovas védőszentet ábrázolja, párhuzamait lényegében a kor lovaspecsétjei jelentik. Hiányosan fennmaradt körirata: ... MILITVM ...T.GEORGIE ...  

A rendalapítás a dinasztikus propaganda céljait szolgálta. A tagok az országot fenyegető hitetlen pogányokkal szembeállított keresztény lovag erényeit gyakorolták: a király őrzésére, a lovagtársak segítésére, a kölcsönös szeretetre esküdtek fel, szigorú vallási előírások keretében. Az ötven felesküdött tag évente háromszor köteles volt összegyűlni, és udvari tartózkodásaik idején együtt kellett étkezniük. Leírt viseletük – csuklyás, térdig érő, fekete köpeny, a mellrészen jelmondattal – inkább egyházi hatásra utal még, mintsem világi lovagrendre. A minták között szerepük lehetett az egyházi lovagrendi szervezeteknek, például a johannitáknak, ahogy a vallásos társaságok, fraternitások hatása is nyilvánvaló. A szabályzat jó néhány cikkelyének mintája itáliai városi szabályzatokkal mutat hasonlóságot. A rend működéséről az alapítólevélen kívül nem maradt forrás, így az feltehetően rövid életű volt. Ez azonban a tipikus európai gyakorlathoz áll közel, a lovagrendek többsége a 14–16. században rendkívül rövid ideig működött, amelynek oka az alapítások politikai jellegében kereshető.  

Európa más részein röviddel később hasonló intézmények alapítására került sor. 1330-ban XI. Alfonz, Kasztília és León királya életre hívta a Pólyarendet, amelyet a ma is létező angliai Térdszalagrend követett. A 14. században az osztrák hercegek és a Luxemburg-ház uralkodói sem maradtak ki a rendalapításokból. IV. Károly császár a Csat társaságát, fia, Vencel cseh király pedig a Kendőrendet alapította.

Az oklevél a Mikolai család levéltárából került a Magyar Nemzeti Múzeum Törzsanyagába, majd a Magyar Országos Levéltárba. Az 1326. évi alapítólevél hasonmása, eredeti latin szövege és magyar fordítása megjelent az Archív Kiadó gondozásában 2008-ban (Magyar Történelmi Archívum).