Egy magyar mágnás tervei a visszatért Erdéllyel

Említett forrásunk érdekességét az aktualitáson túl az is adhatja, hogy Goldberger Leó Textilipari Egyesületben elmondott beszéde jellemző módon illusztrálja a nagyiparos vállalkozó gondolkodásmódját. Ennek megértéséhez röviden vázolnunk kell a részvénytársaság vezetőjének életútját. A reformkorban az üzem egyre nagyobb tekintélyre tett szert, részt vett a magyar ipar pártolására szervezett kiállításokon, a gyárat meglátogatta Széchenyi István, áruiból vásárolt Kossuth Lajos. 1867-ben Ferenc József Sámuel özvegyének, Goldberger Erzsébetnek és 16 gyermekének „budai” előnévvel nemességet adományozott. Folyamatos fejlesztéssel sikerült a társaságot belföldön és Európa-szerte ismert gyárrá tenni, amikor a család ötödik generációját képviselő dr. Buday-Goldberger Leó, a másodszülött fiú 1900-ban tisztviselőként belépett az akkor még közkereseti társaságba. A Budapesten és Lipcsében jogot tanuló, eredetileg ügyvédnek készülő ifjú lett az, aki négy évtizedes munkássága alatt hatalmas nagyipari vállalattá növelte a textilgyárat.

A Goldberger-pavilon a Budapesti Nemzetközi Vásáron az 1930-as években

Már 1905-ben a Hazai Bank bevonásával részvénytársasággá alakította a céget, és állami támogatás elnyerésével, külföldi hitelek felvételével folyamatos gyárrekonstrukciót és gépparkfelújítást hajtott végre. Ügyes pénzügyi politikával, svájci és angol tőke segítségével létrehozta az első magyar textilkombinátot.

A textilgyártás ismereteit empirikus alapon szerző, a világ könnyűipari újdonságaiban és innovációiban tájékozott vállalkozó felismerte, hogy a hazai ipari üzemek állandó nyersanyag, fonal- és pamutszövet-hiánnyal küzdenek, holott ezen nyersanyagok hazai olcsó munkaerővel előállíthatók.

A kelenföldi gyár

Termékeit az egész világ ismerte, hiszen a második világháború kitörésekor exportpiaca közé tartozott Európa, Ázsia nyugati fele, Afrika, az amerikai kontinens és Ausztrália. A műselyem-fonalakból vegyészeivel kikísérleteztette a „Parisett” fonalat, és a „Rollphoto” eljárással az addig nehézkes nyomóhengergyártást sokszorosára gyorsította. A „Parisett-család” tagjai, a „Gold” előtagjelzéssel kibocsátott Goldviktória, Goldani, Goldstar, Goldlyon, Goldmatt stb. kelmék népszerűek és keresettek voltak. Diadalt arattak a Budapesti Nemzetközi Vásárokon, elnyerték az antwerpeni, a brüsszeli és a párizsi világkiállítások aranyérmeit. 1940. októberében negyvenéves munkásságát méltató életrajzában idézik: „Nincs az a modern eljárás, szabadalom, amelyet ki ne próbálna, amellyel ne kísérletezne.”

A második világháború alatt a gyár jelentős károkat szenvedett, elsősorban az exportpiacok elvesztése miatt, de bombatámadások érték a kelenföldi üzemet is. Goldberger Leót koncentrációs táborba hurcolták, ahol az amerikai csapatok által történt felszabadítás másnapján meghalt. Goldberger az uralkodó osztályhoz tartozott, a nagytőke kimagasló vezetője volt, aki a liberális-konzervatív nagytőkés-nagybirtokos felső körökkel jó kapcsolatot tartott fenn. Közismert volt Horthy kormányzóhoz és családjához fűződő szívélyes viszonya. Goldberger 1932 óta a felsőházban mint kormányzó által kinevezett tag vett részt, ahol főként gazdasági kérdésekben, majd később a zsidótörvények ügyében szólalt fel. A Magyar Textilgyárosok Országos Egyesületének elnöke, a GYOSZ-nak, a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak, a Magyar Kereskedelmi Testületnek igazgatósági tagja, az Első Magyar Általános Biztosító, a Magyar-Francia Biztosító választmányi tagja, az Ipari Munkaszervező Intézet igazgatósági tagja volt. Érthető hát, hogy 1940-ben érdeklődéssel fordult az újdonsült területszerzésekkel megnyílt gazdasági lehetőségek felé, ezek kiaknázása élénken foglalkoztatta.   dr. Buday-Goldberger Leó

A berendezkedő magyar kormányzat magyar tőkés beruházók bevonásával, erdélyi kis- és középvállalkozók támogatásával rögtön hozzákezdett a magyar ipar fejlesztéséhez, de fogalmazhatunk úgy is, hogy rögtön magához ragadta a termelés irányítását. „Visszakerültek városok… Egyesek talán nehéz körülmények között kerültek vissza. Egyeseknek megjavultak, másoknak megrosszabbodtak a körülményeik. A mi feladatunk gondoskodni arról, hogy senki se érezze ezt, hanem megfelelő gazdasági és kulturális politikával ugyanúgy felvirágoztassuk ezeket a városokat, mint ahogyan a trianoni békeparancs után sokkal nehezebb körülmények között fel tudtunk virágoztatni határszéli városokat” – mondja 1940. szeptember 3-án elhangzott képviselőházi beszédében Teleki Pál.

 Az óbudai gyártelep

A magyar nagytőke készülődését jól jelzi Goldberger Leó iparmágnás beszéde a Textilipari Egyesület ülésén 1940. szeptember 18-án. Goldberger a korban elfogadott, a nemzeti romantika eszköztárát felvonultató, patetikus stílusban kezdi beszédét. (A kereskedőből lett felsőházi tag más írásaiban és beszédeiben is hasonlóképpen fogalmaz.) Beszédéből kiderül, valóban elismerte Horthy Miklós kormányzó és Teleki Pál miniszterelnök teljesítményét, s a szöveg rávilágít a közvéleményben tapasztalható euforikus érzésekre.
A látszat Horthyt és Telekit igazolta. Goldberger Leó a beszéd egyik fogalmazványában – amely szintén ránk maradt – megemlíti, hogy a „szentisváni Magyarország a legcsodásabb egysége volt a termelésnek, az iparnak, a kereskedelemnek, az életnek egysége és az egymásrautaltságnak egysége. Az itt élő népek megtalálták a föld mélyében mindazt, amire szükségük volt. Az ipar megtalálta a nyersanyagot. A kereskedelem a kereskedés tárgyait… Ideális őstermelő, ipari és kereskedelmi egység volt ez az ezeresztendős ország…” A nagyiparos lehetőségek sorát látta a történelmi eseményekben. Hiszen rendkívül fontos nyersanyagbázis állt rendelkezésére a visszacsatolt területeken, a kereskedelem pedig intenzívebbé válhatott a már magyar területeken lévő városokkal. Kassa, Rozsnyó, Eperjes vagy Nagyvárad nagy textilipari múlttal rendelkezett, ezekre a magyarországiak alapozhattak. A visszatérő országrészek új piacokat is jelentettek, valamint bővében állt rendelkezésre szakképzett és olcsó munkaerő, a forrásban Goldberger e szempontokat ki is emeli.

Goldberger Leó beszéde a Textilipari Közgyűlésen, 1940 szeptember 18.
Gazdasági Levéltár – Goldberger Sám. F. és Fiai Rt. – Buday Goldberger Leó iratai (Z 675) –  73. tétel

Kevesen tudják, hogy Magyarországon a két világháború között a textilipar az egyik legnagyobb iparág volt az élelmiszeripar és a vegyipar mellett. A beszédben is szerepel, hogy 75000 munkást és 8000 tisztviselőt foglalkoztatott. A világháború óta állandóan fejlődött, termelési értéke 1938-ban 406 millió pengő volt.

A magyar vállalatok a Felvidéken a cseh ipar, Erdélyben a román ipar helyébe léptek. Mindkét helyen a Goldberger-cég képviselői kiépítették a bizományosi hálózatot, és segítséget nyújtottak az egykor virágzó, de a cseh gyárak konkurrenciája miatt elsorvasztott lenszövő és kékfestő műhelyek felélesztéséhez. A textilgyárak együttesen tervezték 1940-ben Erdély textiliparának kiépítését új vállalatokkal, sok ezer orsóval és sok száz szövőszékkel. 1941 májusában négy textilgyár: a Goldberger Rt., a Kammer Testvérek Rt., a Textilipari Rt., valamint a Magyar Pamutipar Rt. Marosvásárhelyen 1,2 millió alaptőkével, 230 munkással egy textilgyár alapításáról tárgyalt. A vállalatok apportként a gépi berendezéseket tervezték bevinni az új üzembe. A telket is kijelölték az építkezésekhez.
Egy másik forrásunk, mely kiegészíti a beszédet, s melyet szintén mellékeltünk, már a kivitelezés mikéntjéről és a megvalósítás körülményeiről beszél. Az 1940 decemberében, Varga József iparügyi miniszternek megküldött levél a kormánnyal való megállapodást kívánja előmozdítani.

Egy olyan forrásunk is fennmaradt, amely a szállítási körülményeket, a víz- és energiaigényeket, a szennyvízelvezetés lehetőségeket és a munkásviszonyokat elemzi, ennek alapján pedig a marosvásárhelyi színhelyet találja legmegfelelőbbnek.
Bár esetünkben a tervek nem öltöttek testet egy működő gyárüzemben, a dokumentumok a nagyiparos tervein, gondolkodásmódján túl a pénzügyi és a politikai elit szoros kapcsolatairól is árulkodik.

 Fotó: Czikkelyné Nagy Erika