Takács Ferenc élete és politikai pályája (1893-1956) - könyvbemutató az Emlékpontban

A Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád-Csanád Vármegyei Levéltárának két munkatársa, Zeman Ferenc és Presztóczki Zoltán a helytörténet régi adósságát törlesztette azzal, hogy feldolgozta és publikálta az első hódmezővásárhelyi miniszter, a szociáldemokrata Takács Ferenc életútját és politikai pályafutását önálló kötet formájában. A könyv, amely az Emlékpont könyvek című sorozat 19. köteteként jelent meg, képekkel, dokumentumokkal gazdagon illusztrálva mutatja be Takács Ferencet a szélesebb közönség számára.

A kötet bemutatójára 2024. február 26-án, hétfőn délután 5 órai kezdettel került sor az Emlékpontban. A szerzőkkel Miklós Péter történész, címzetes egyetemi tanár, a sorozat szerkesztője beszélgetett.

Jobbról balra: Miklós Péter, Zeman Ferenc és Presztóczki Zoltán a könyvbemutatón, 2024. febr. 26.
(Tornyai János Múzeum, Könyvtár és Művelődési Központ – Emlékpont)

Presztóczki Zoltán főlevéltáros, a Hódmezővásárhelyi Levéltár osztályvezetője elöljáróban kijelentette, hogy szerzőtársához képest neki bizonyos szempontból könnyebb dolga volt, mert az irathagyaték jelentős részét Takács Ferenc özvegye, Balla Erzsébet 1987-ben levéltárunknak adományozta, így a kötethez rendelkezésre állt a megfelelő alap. Utána Takács Ferencet mutatta be, hangsúlyt helyezve a társadalmi háttérre, ahonnan jött, illetve a munkásmozgalomra, amely sógora, Borsi János révén életének alakulását nagymértékben befolyásolta.

Takács Ferenc egyfajta „self made man”-nek is tekinthető. Eredeti szakmája szerint kőművesmester, aki a különböző megbízásokon túl családja és saját részére két lakóházat is felépített a két háború közötti időszakban. Munkája mellett önmagát folyamatosan képezte, a munkásmozgalom klasszikusainak többsége mellett a mezőgazdasággal, iparral, társadalomtudománnyal kapcsolatos, ismeretekből is igyekezett tájékozott és naprakész lenni. Ez a fajta tájékozottsága, ami politikustársainak többségét egyáltalán nem jellemezte, arra is ösztönözte, hogy a birtokos parasztság és a munkásságon kívüli többi társadalmi rétegek problémáira is keressen megoldást.

Takács Ferenc és a helyi szociáldemokrata pártszervezet 1935. évi sikeréhez az 1922-től tartó folyamatos és szisztematikus pártépítő munka alapvetően hozzájárult. Az sem mellékes, hogy a helyi meghatározó szociáldemokrata politikusok között működött az a fajta összhang, ami a törvényhatósági bizottságban és a város különböző pontjain tartott gyűléseken is népszerűvé tették Takácsot, Posztós Sándort, Papp Lajost és más baloldali politikusokat.

Miklós Péter megemlítette Takács Ferencről, hogy kulturális kapcsolatrendszere egyik szálaként József Attilával is barátságot alakított ki. (József Attila és Szántó Judit 1935. évi gratuláló levelét, melyet Takács Ferencné levéltárunk őrizetére bízott, kötetünk 58. oldalán közöljük.)

Zeman Ferenc a politikus 1944. október 8-át követő életútjáról beszélt. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány első iparügyi minisztereként gyorsan belefáradt a kommunistákkal való küzdelmekbe, és sokszor hiába küzdött a szovjetek számára megállapított jóvátétel túlzásokba eső teljesítése ellen. A Tildy-kormányban már a számára testhez állóbb földművelésügyi államtitkári pozíciót kapta meg, és érdemei voltak például a lúdvári öntözőmű és a Sió-csatorna átadásánál.

A könyvbemutató hallgatóságának egy része
(Tornyai János Múzeum, Könyvtár és Közművelődési Központ - Emlékpont)

Takács Ferenc ellen a politikai leszámolás a Szociáldemokrata Párt felszámolásával vette kezdetét. Mint a „munkásegység” ellenzőjét, előbb felmentették államtitkári pozíciójából, majd képviselői mandátumát is elvették. Miután továbbra sem fogadta el a Szociáldemokrata Párt beolvasztását, még az egyesülés előtt – Kéthly Annával, Szeder Ferenccel, Tolnai Józseffel, Takács Józseffel és másokkal együtt – kizárták az SZDP-ből, munkásárulónak bélyegezve. 1950-ben – számos egykori párttársához hasonlóan – koncepciós vádak alapján bebörtönözték, és ő csak 1955 őszén szabadult. A börtönben elszenvedett kínzások miatt szabadulásakor már életveszélyben volt, és néhány hónappal később, 1956. május 13-án halt meg.

Takács Ferencet a kommunista időszakban igyekeztek feledésbe taszítani, de ez özvegyének, Balla Erzsébetnek az állhatatosságán és igazságkereső magatartásán meghiúsult. Takács Ferenc mind a mai napig az országos, valamint a hódmezővásárhelyi kollektív emlékezet része, amely Balla Erzsébeten túl Horváth Juliannának (1957–2023), Kőszegfalvi Ferencnek, Makó Imrének és Marjanucz Lászlónak is köszönhető.

A bemutatót követően a szerzők dedikálták az érdeklődők által birtokba vett köteteket.

Képek: Elek András
Szöveg: Presztóczki Zoltán