Múltidézők a hódmezővásárhelyi levéltárban - második alkalommal

A november 5-én tartott rendezvény folytatásaként december 3-án ismét sor került a Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület Múltidézők Klubja tagjainak találkozójára a Hódmezővásárhelyi Levéltárban. A jelenlévők egy része az első alkalommal nem tudott eljönni, így ők a decemberi találkozón osztották meg emlékeiket a többiekkel. Juhász Nagy Bálintné, valamint Presztóczki Zoltán levéltárvezető köszöntője után a vendégek kaptak szót. Ezúttal is három generáció képviselői látogattak hozzánk: a legfiatalabb múltidéző 28, míg a legidősebb 90 éves volt. Ami közös bennük, hogy valamennyien szeretnének többet tudni személyes történeteiken keresztül Hódmezővásárhely múltjáról.

Juhász Nagy Bálintné köszönti a megjelenteket

Presztóczki Zoltán bemutatja levéltárunknak a téma szempontjából érdekes iratait

Az első ízben megjelent vendégek bemutatkozása során Berta Rózsa elmondta, hogy nagyapja számított a kommunizmus károsultjának, mivel kuláklistára helyezték, és gyermekei hátrányokat szenvedtek továbbtanulásuk során. Nagy Mária kopáncsi születésű, és testvére, Nagy Sándor volt a Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaság igazgatója 1971. évi haláláig. Nagy Mária nyugdíjazásáig a Marx tsz-ben dolgozott, többek között Csáki Kálmánnal, a Gazdasági Egyesület későbbi alapító elnökével együtt. A levéltár részére három, második világháború előtti iskolai ellenőrző könyvet adott át.

A 78 éves Berényi Géza sokáig tanító volt külterületen. Első állomásán, Felsőkopáncson 1969 és 1974 között szolgált. Több ötletet adott, hogyan lehet megőrizni a külterülettel kapcsolatos emlékeket. Elkészült Gubicza Teréziával (Kökénydomb) az interjú, melynek másolatát kész a levéltárnak adni, és a hölgy is eljönne a levéltárba, amennyiben egészsége engedi. Berényi Géza Hogyan született a kopáncsi tanyavilág? című dolgozatát (Szenti Tibor és mások nyomán készítette) szívesen előadná egy alkalommal, amelyhez 1965-ben készült felvételeket is felhasználna.

Molnár Ernő nyugalmazott tanító sokáig Sóshalmon szolgált. Mentora Győri János, a külterületi iskolák igazgatója volt. Dédapja Gregus Mátéhoz hasonlóan újító szellemű gazda volt, Sóshalmon gyümölcsöst telepített. Nagyapját szántás közben érte a halál. Molnár Ernő korábban maga is gazdálkodott a családi birtokon, de gazdaságát már négy éve felszámolta.

A fiatalabb generációt képviselő Nagy György nagyapja – aki tsz-fogatosként dolgozott a Kádár-rendszerben – történetei révén szerzett ismereteket a régmúltról, a magángazdaságok felszámolásáról, illetve a téeszesítésről. Újabban a vele együtt érkező Mocsári István is számos élményét megosztotta vele.

A 90 éves Mocsári István élettörténete rendkívül érdekes. Szüleit, akiknek összesen 26 kat. hold földje volt, kuláklistára helyezték, annak ellenére, hogy földjüket maguk művelték, legfeljebb egy bérlő segítségét vették igénybe. A tsz-be 1956-ig nem léphettek be, mert kulákként szerepeltek. a forradalom után már ez az akadály elhárult. Mocsári István katonai szolgálatát a forradalom idején Kiskunmajsán és Vásárhelyen töltötte, de az ő egységének bevetésére nem került sor. Hazatérése után megnősült és családot alapított. A tsz-ben hosszú évek folyamatos, kitartó munkájával sikerült azt elérnie, hogy megfelelő anyagi biztonságban legyen családjával együtt. Eleinte egy munkaegység 12 forint volt, és sokáig egy hónap alatt 600 forintot keresett. Több munkakört is betöltött nyugdíjazásáig: autórakodó, állatgondozó, a legtovább, 12 évig a darálót kezelte. Itt a darálás mellett a zsákok bevarrását neki és ezzel megbízott munkatársainak kellett végezni. Ez a feladat a gépesítéssel egyszerűbbé vált. Nyugdíjazása után a sógorával dolgozott együtt, amíg bírta. Dinnyét is termesztettek, valamint 12 soros vetőgéppel vetettek.

A 90 éves Mocsári István életének főbb eseményeiről mesél

Rakonczai Tibor a tájháznál dolgozik gondnokként. Régiségeket gyűjt, továbbá épületfestéssel is foglalkozik. Sérelmezte, hogy az utóbbi években, főként a 47-es út szélesítése miatt több épületet, például a csárdát is elbontottak Kopáncson.

Nagyné Sajti Erzsébet elmesélte, hogy nagyapja mellett annak két fivérét is besorozták katonának az első világháború idején. A frontról azonban csak a nagyapja tért vissza. Az ő emlékei szerint a tsz-ben sokáig 10-20 fillért fizettek egy munkaegységért. Odahaza gyermekként ő maga is segített a szüleinek, akik azért nem engedték, hogy a tsz-ben dolgozzanak, mert ők ott „semmi pénzt” keresnek.

Égető István már az előző alkalommal is jelen volt, és a két alkalom közötti időben a levéltár részére értékes helytörténeti iratokat adományozott. Kifejtette, hogy fontos beszélni arról, hogy született a kopáncsi tanyavilág, a Világjárók Klubja rendezvényén. Fontos megemlékezni olyan kopáncsiakról is, akik annak idején jellegzetes személyek voltak, pl. Benkő Antal.

A múltidéző délelőtt résztvevői

P. Tóth Mihály régi vásárhelyi családból származik. Maga is kedveli és gyűjti a régiségeket. A rendszerváltáskor visszaszerezték a régi, artézi kutas tanyájukat, előtte azonban az akkori tsz-elnök nehézséget okozott neki azzal, hogy szétverette a vízművet. Megemlítette továbbá, hogy 120 évvel ezelőtt 8 kávéház volt Vásárhelyen, tele emberekkel. Ennek kapcsán kérdezi, hogy hol az úri Magyarország.

Juhász Nagy Bálintné egy szolgálati közleményt is megosztott a hallgatósággal. Tolnai János mártélyi helytörténeti-néprajzi gyűjteményét (Tolnai Értéktár) vasárnap meg lehet tekinteni.

Hősné Nagy Sára Kopáncson született. Édesapja „keménynyakú” Nagy Palkó (1906–1985), Szenti Tibor Parasztvallomások c. könyvének adatközlője. Három féltestvére van, akik közül kettő az apai, egy az anyai részről. Édesapját annak idején kisemmizték az örökségből, de ennek ellenére talpra tudott állni: 1941-ben és 1955-ben is épített tanyát. Nagy Sára sokat segített apjának az otthoni munkákban. A családban fontos tényező volt az állatok szeretete: lovaik hozzájuk nőttek, és amikor a tsz elvette tőlük, majd nem sokkal később kényszervágásra vitték az egyik lovat, szó szerint megsiratták.

Múltidézés kötetlenül

A találkozó a tagok beszélgetésével, valamint emlékeik megosztásával kötetlen formában folytatódott tovább. A következő múltidézésre terveink szerint 2026. január 7-én fog sor kerülni a Hódmezővásárhelyi Levéltárban.

Képek: Komlósi Anna

Szöveg: Presztóczki Zoltán