A hónap dokumentuma 2026. július

Hanuszik Lászlónak, az Országos Levéltár megbízott festőjének kérelme Somogy vármegye alispánjához díszpolgári oklevelek készítése tárgyában

Budapest, 1926. július

1926. július 16-án egy kérelem érkezett Somogy Vármegye Alispáni Hivatalához. A beadványt Hanuszik László budapesti festőművész jegyezte. Hanuszik – aki az Országos Levéltár heraldikai festőjeként hivatkozott önmagára – minden szerénységet nélkülöző levelében pergamenre festett díszpolgári oklevelek készítésére ajánlkozott. A kérelmet Tallián Andor alispán – a hasonló tartalmú megkeresések esetén általánosan alkalmazott eljárást követve –1926. július 20-án minden további intézkedést mellőzve irattárba helyeztette.

A kérelmező titulusa felkeltette figyelmemet.

Hanuszik László (1888–1975)

(Ország-Világ 1926. január 3. 8.)

Hanuszik László grafikus, költő, író, festőművész életútját újságcikkre támaszkodva sikerült feltárni. Egy római katolikus kántortanító fiaként 1888. január 7-én született Nógrád vármegyében, a Losonchoz közeli Miksi[1] községben. Középiskolai tanulmányait Miskolcon végezte, azonban végbizonyítványt nem szerzett; előbb a katolikus gimnáziumból, majd az állami felső kereskedelmi iskolából maradt ki. Iskolai tanulmányai mellett és után rajzolni tanult, saját szavai szerint két hetet a modern magyar festőművészet bölcsőjében, a nagybányai szabadiskolán is eltöltött.[2] 1908-ban már biztosan a fővárosban élt és színházi díszletfestőként dolgozott.[3] 1909-ben jelentek meg első versei a Néptanítók Lapjában.[4] A költeményeket szülei lakóhelye után vett álnéven, Harsányi Lászlóként jegyezte.[5] 1911-ben megnősült, majd a következő esztendőben leánygyermeke született.[6]

1913 májusában anyagi problémái feletti elkeseredésében, revolverrel mellbe lőtte magát, azonban az öngyilkossági kísérletet szerencsésen túlélte.[7] Ekkor már egyébként az Athenaeum Irodalmi és Nyomda Rt. könyvillusztrátora és az Ország-Világ című képes hetilap grafikusa (rajzolóművésze) volt. Az első világháború idején az említett folyóirat rajzai mellett, verseit és novelláit is közölni kezdte.

A háborút követő gazdasági válság új utakra terelte; nemesi címereket és családfákat festett, díszdoktori és díszpolgári oklevelek készített, festményeket restaurált.

Az újságok hasábjain már 1921-től az Országos Levéltár heraldikai festőjeként, rajzolójaként szerepelt.[8] A tisztán látás végett megjegyzendő, a grafikus nem volt a levéltár tisztviselője, alkalmazottja. A titulus mindössze azt jelentette, hogy Hanuszik valamikor felajánlotta szolgálatait az Országos Levéltárnak (és/vagy a fenntartó belügyminisztériumnak), ahol a beadványát kedvezően bírálták el, tehát azon válogatott képzőművészek közé sorolták, akikkel az intézmény különféle feladatok végrehajtására megbízási szerződéseket köthetett.

Az 1920-as évek elején jövedelmének egy részét folyamatosan a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem I. Számú Anatómiai Intézete biztosította, ahol holttesteket, emberi testrészeket és szerveket rajzolt. Hanuszik bonctani grafikái illusztrálták az intézet igazgatójának, dr. Kiss Ferenc professzornak az orvosképzésben használt anatómiai atlaszát.[9]

1922-ben egy regénnyel,[10] a következő esztendőben pedig egy verseskötettel lépett a nagyközönség elé.[11] 1923-ban részt vett az új magyar korona bankjegyek megrajzolásában is.[12] Az 1920-as évek végén már műterme volt a főváros szívében, az Andrássy út 38. szám alatt. Az atelier a „Heraldika” nevet viselte.[13] 1928-tól szerkesztőként segítette a Magyar Magazin című szépirodalmi és művészeti képes havilap kiadását. Az 1930-as évek elején testvérével megalapította a „Nobilitas” nemességkutató irodát. A vállalkozásban öccse – Hanuszik Elemér író – mint genealógus működött közre.[14] A második világháború idején festett nemesi címerei, (impresszionista jegyeket hordozó) tájképei és portréi már biztos megélhetést nyújtottak számára. A sors azonban nem volt kegyes hozzá, Budapest ostroma idején műterme megsemmisült, ezért a háború után kénytelen volt a nyírségi tanyavilágba költözködni az ott tanítónőként dolgozó lányához.[15] Először a Nyíregyházához közeli Sulyánbokorra, majd 1957-ben a Nyírtelekhez tartozó Ferenctanyára került.[16] Élete alkonyán is festett, Nyírvidéken készült műveinek többsége egyházi jellegű alkotás (szentkép, oltárkép, háziáldás), kisebb része tájkép. A „bokortanyák festője” 1975. november 28-án hunyt Nyírtelken; a ferenctanyai temetőben helyezték örök nyugalomra.[17]

Hanuszik egyik díszpolgári oklevele

(Ország-Világ 1926. május 30. 178.)

Az ügyirat jelzete: HU-MNL-SVL-IV.405.b. Somogy vármegye alispánjának közigazgatási iratai. 21264/1926.

Gépelt beadvány dátummal, bélyegzővel és aláírással hitelesítve.

Közzéteszi: Nübl János