A hónap dokumentuma 2026. március

Deák Ferenc igazságügyi miniszter levele Somogy vármegye közönségének az ecsenyi úrbéri panaszok kapcsán 1848 júniusában

A százötven éve elhunyt Deák Ferenc tiszteletére, a március hónap dokumentumaként a „haza bölcsének” egy Somogyhoz küldött igazságügyi miniszterként aláírt leiratát közöljük.

A néhány soros irat egy olyan általános, de az 1848-ban felállt forradalmi kormány által nem orvosolható probléma kapcsán, jelesül a nem úrbéri jobbágytelkek terheinek és haszonvételeinek rendezése kapcsán keletkezett. Az úrbéres peranyagban megmaradt az ecsenyi lakosoknak az igazságügyi miniszter számára küldött, 1848. május 25-én kelt panaszlevele is. A település lakosai addig 75 éven keresztül használták, szóbeli egyezség alapján vagy anélkül – szokásjog alapján – a községi réteket, erdőt, legelőt. A településre az 1830-as években birtokjogot szerző Tallián család tagjai (Boldizsár és Pál) azonban ezen haszonvételektől rövidesen eltiltották Ecseny lakóit.

A község érdekelt lakói a szokásjoguk további érvényesítése okán 1845-ben pert kezdeményeztek, melynek több buktatója is volt. A per egyik alapvetése az volt részükről, hogy ők, amikor az 1770-es években idetelepültek, úrbéri kapcsolatba léptek a földesurakkal. A későbbi birtokosokkal szintén ilyen kapcsolatban álltak: robotoltak, a terményekből ötödöt adtak, majd – álláspontjuk szerint – a 19. század első felében örökbírásukba kerültek át a jobbágybirtokok. Saját házhellyel és hozzá kapcsolódó birtokkal rendelkeztek. Az iratokból sajnos nem derült ki, hogy tényleg saját tulajdonukba kerültek-e ezek a telkek, de a jobbágyösszeírásokban őket nem tüntették fel telkes gazdaként. Csak nagyszámú zsellérnépesség olvasható a felvett jegyzékeken. Hogy jogalapjukat bizonyítsák, felsoroltak olyan tevékenységeket, amelyeket adózóként ők végeztek a vármegye és a földesúr számára. (szállítás, katonaság élelmezése, útkarbantartás). Azt is jelezték levelükben, hogy a helység érekében mennyi mindent tettek akár anyagi áldozatok árán is. Ezzel is bizonyítani szerették volna jogaikat telki földjeikre, és jogot formáltak az évtizedekig használt rétek, legelő és erdő használatára.

A felsőbb hatóságoknak a lakosság jogállásának tisztázása is gondot okozott.

A per úriszéki előzményeit nem ismerjük, a vámegyei törvényszéken keresztül került a probléma a helytartótanács elé. A helytartótanács végül úgy döntött, hogy csak az úrbéri terheket viselő zsellérnépességnek van joga a rétek, legelő és erdő használathoz, a magukat telkes jobbágynak tartó birtokosoknak nem. Erről az ecsenyi lakosokat a vármegyei törvényszék útján 1848 elején tájékoztatták. Ezek után a magukat telkes jobbágyoknak tekintő emberek – kihasználva a politikai változásokat – az alkotmányos kormányhoz fordultak jogorvoslatért.

Deák Ferenc lakonikus levelében jelezte az ecsenyieknek, hogy mivel a helytartótanács a vármegyei törvényszékhez visszaküldte folytatásra az ügyet, így az 1848. áprilisi törvények tizedik cikkelyének szellemében továbbra is a vármegye az illetékes, ahol panaszaikkal élhetnek. A magyar kormányszervek egyelőre nem illetékesek az ügyben.

Deák válaszának jogalapja az 1848. évi X. törvénycikk az összesítésről, legelő elkülönözésről és faizásról.[1]

A IX. törvénycikk 3-ik §-ának folytában rendeltetik:

1. § Olly helyeken, ahol a földesur és volt jobbágyai között a legelőelkülönözés, illetőleg urbéri rendezés, akár egyesség, akár urbéri per útján valóságosan és tettlegesen már végrehajtatott, az ekként megtörtént összesítés, illetőleg elkülönözés, többé fel nem bontathatik.

2. § Olly helyeket illetőleg, mellyekre nézve az összesitési vagy elkülönözési per a földesúr és volt jobbágyai között e törvény kihirdetése alkalmával végitélet által már be van ugyan fejezve, de ezen végitélet, még felsőbb vizsgálattól, vagy végrehajtástól függ, az összesítési vagy elkülönözési per felsőbb vizsgálata a királyi, és illetőleg báni tábla által történik, az eként végsőleg eldöntött perben pedig az itélet, vagy ha a kérdés a felek között egyesség útján intéztetett el, ezen egyesség az alispáni biróság által végrehajtandó.

3. § Olly összesítési, és illetőleg elkülönözési perek, mellyek e törvény kihirdetésekor már folyamatban vannak, de végitélet által még be nem fejeztettek, vagy a jelen törvény kihirdetése után czéloztatnak folyamatba tétetni, az alispáni birósághoz tétetnek által, illetőleg ezen biróság előtt lesznek indítandók; a barátságos egyesség megpróbálása az eljáró birónak minden esetben szoros kötelessége levén.

4. § Olly helyeken, hol a földesúrnak volt jobbágyai a faizást, makkolást, gubacsszedést, vagy bármelly egyéb javadalmakat az urbéri törvények korlátai között a földesúr erdejében gyakorolják, és e tekintetben különösen kihasított erdőrészszel ellátva nincsenek, a faizási haszonvételnek, úgyszinte a makkoltatási, gubacsszedési és egyéb javadalmaknak elkülönözve leendő gyakorlására, akár a földesúr, akár volt jobbágyai, pert az alispáni birószék előtt, különösen is indíthatnak; melly eljárásban a felek között a barátságos egyességet mindenekelőtt megpróbálni az eljáró birónak szinte szoros kötelességévé tétetik.

A szabadságharc idején e perben nem történt megoldás, az 1100 fős település ügye az 1850-es évek úrbéri peres eljárásaiban folytatódott. Somogy vármegyében ezen úrbéri peres iratok nagy mennyisége várja a kutatókat. A perben végül nem sikerült bizonyítani jogukat az ecsenyi telkes jobbágyoknak a rétek, az erdő és a legelő használatára, így a birtokossal kellett megegyezni a további haszonvételekről.

Az irat átírása a régies szavak megtartásával a mai helyesírás szerint történt. Deák levelét digitális másolatban is közreadjuk. Digitális másolatban csatoltuk az ecsenyiek ügyindító beadványát is.

Szakirodalom:

Bősze Sándor: Nyolc évszázad krónikája. Adatok Ecseny történetéhez. Ecseny, 2000.

Deák Ferenc igazságügyi miniszter levele Somogy vármegye közönségének az ecsenyi úrbéri panaszok kapcsán

Budapest, 1848. június 6.

1317

ig.

Az igazságügyi miniszter

Somogy vármegye közönségének.

Kebelökbeli Ecsény helység lakosainak idecsatolt folyamodványát, melyben az uraság által elvett földiket, rétjeiket és legelőjöket, visszaadatni és a még kezökön lévőket náluk meghagyatni kérik. Önöknek azzal küldöm át, hogy miután a nevezett községnek elkülönözési pere f[olyó] é[v] böjtmás hó[2] 14ⁿ 8176 sz. a. kelt helytartótanácsi intézmény szerint a törvényszéki ítélet helybenhagyásával folytatás végett a megyéhez visszaküldetett, a törvényes bíróságok által aképen hozott ítéletek pedig általam meg nem változtathatnának. A folyamodókat erről értesítessék, s őket egyéberánt jogaikra való felügyelés végett az 1848. 10. t[örvény]cikkben kijelelt bírósághoz utasítsák.

Kelt Budapesten június 6^án 1848.

igazságügyi minister

Deák Ferenc

Az irat jelzete:

HU-MNL-SVL-XV.25. Kiállítási iratok gyűjteménye. 1848/49. (3. doboz, Nr. 13.)

Eredeti tisztázat.

Polgár Tamás