A hónap dokumentuma 2026. augusztus
Használták-e a szőlőhegyi artikulusokat?
A csokonyai szőlőhegyi statútum elhasználódott példányának pótlása 1830-ból
Régebben szeptemberhez kötöttük a szüreti munkák megindulását, azonban ma már a megváltozott időjárásnak köszönhetően augusztus végére tehető ez. Ez adta az alábbi forrásközlés apropóját, amely a szőlőhegyi tárgyú iratok sorsával, használatával is kapcsolatos.
Somogy vármegye agrárnépességének életében mindig nagy szerepet játszott a szőlőművelés. Ezt bizonyítja az is, hogy a szőlőfürt jelképként már az 1498. évi vármegyei címeren is látható. A török hódoltság időszaka nem kedvezett a szőlőművelésnek, de a 17. század végi felszabadító háborúk után ismét önálló termelési és életközösségek alakultak a somogyi szőlőhegyekben. Ezeket a közösségeket a korban hegységnek, illetve helységnek nevezték. Ezt az újrainduló folyamatot bizonyítják a családi levéltárakból előkerült szőlőtelepítési szerződések és statútumok, másként hegyi articulusok. Egy-egy szőlőhegyi statútum meglétére olykor a vármegyei közgyűlés jegyzőkönyveiben is találunk információt. Sok esetben kihágási ügyek esetében hivatkoznak a dokumentumokra. Számos jegyzőkönyvi bejegyzés szól arról, hogy az adott szőlőhegyi közösség a földesúrral egyetértésében kér statútumot, de találunk olyan példákat is, amikor az adott közösség a régi, elrongyolódott (Szilvásszentmárton, 1836; Csertő, 1844) vagy elveszett példányok (Gadány, 1833; Homokszentgyörgy, 1836) pótlását kéri a vármegyétől. Sajnos ezen esetekben csak egy jegyzőkönyvi bejegyzés található meg, de a most közölt iratban Csokonya (1908-tól neve Erdőcsokonya, 1941-ben Somogyvisontával egyesült Csokonyavisonta néven) esetében a pótlást kérelmező beadványhoz az 1787-ben keletkezett régi statútumot is mellékelték. Az articulus teljes szövegű átírása a 2011-ben kiadott somogyi szőlőhegyi dokumentumokat tartalmazó kötet 17. dokumentumaként olvasható. A negyedrét méretű, füzetformába kötött forrás szövege ‒ jelentős helyesírási elérésektől eltekintve ‒ pontos kézírásos másolata a Somogy vármegye 1776. augusztus 18-án tartott generális gyűlésén elfogadott és ezt követően nyomdai úton sokszorosított hegytörvény első kiadásának. Ekkor a teljes vármegye területére vonatkozó, huszonhat pontos szőlőhegyi statútum készült, amelyet a későbbiek során a hegységek saját adataikkal kiegészítve aktualizáltak és szőlőhegyük életében szabályozóként használtak. Így történt ez Csokonya esetében is 1787-ben.
A csokonyai kézírásos példányon, feltehetően valamely későbbi időpontban, még két kéz tett javításokat, amelyek azt bizonyítják, hogy használták ezt a statútumot, s az adott társadalmi helyzethez, a szőlőhegyi élethelyzethez igazították a szövegét. Az irat állaga is arra enged következtetni, hogy nemcsak az évenkénti egy helységi törvénynapon vették elő, hanem egy-egy adott ügy kapcsán is. A hónap dokumentumaként közölt 1830. évi beadványban is a dokumentum elhasználtságára, régiségére utalnak a helység képviselői. Ez látszik magán a statútumon is, hiszen a nem megfelelő tárolási körülmények, az összehajtott állapotban történt elhelyezés sem tett jót neki. A dokumentum mindemellett bizonyítja, hogy a szőlőhegyi rendszabások élő és a közösség számára meghatározó dokumentumok voltak.
A dokumentumot betűhíven közöljük.
Felhasznált szakirodalom:
Hegytörvények és szőlőtelepítő levelek Somogy vármegyéből (1732–1847) Szerk. Égető Melinda. Közreadja Égető Melinda – Polgár Tamás. Bp., 2011. (Digitálisan elérhető: https://library.hungaricana.hu/hu/view/SOMM_sk_Hegytorvenyek/?pg=0&layout=s)
Polgár Tamás: A szőlőhegyi statútumok szerepéről, használatáról Somogyban. In: Történeti forrás – Néprajzi olvasat. Gazdaság-, társadalom- és egyháztörténeti források néprajzi lehetőségei. Szerk. Fülemile Ágnes – Kiss Réka. (Documentatio Ethnographica, 23.) Budapest, 2008. 94–98.
Polgár Tamás
A csokonyai szőlősgazdák kérelme régi, elhasznált artikulusuk pótlása érdekében
1830. szeptember 16.
(Csokonya, Somogy vármegye)
Tekintetes Nemes Vármegye!
Gondolóra vévénn hellységünk lakosai, hogy a Köztársaság boldogsága, a’ törvényeken fundálódik.[1] A jó rend, hogy hellységünkebn is, a’ szőllős gazdák között fenntartasson, minekutánna szőllő hegyünk Árticulussa, a’ régiség által haszonvehetetlenné tétetett, alol meg nevezett elöljárok, alázatos bizodalommal könyörgünk a’ Tekintetes Nemes Vármegye színe előtt, a’ végett, hogy a el rongyollott Articulusunk helyében, ujjat adatni méltóztasson.
Mely vélünk s maradékinkal közlendő kegyelemért alázatossan könyörögve, mélly tisztelettel vagyunk Csokonában September 16dikán 830ban.
Fent tisztelt Tekintetes Nemes Vármegyének
térd ’s főhajtó szolgai
File Jósef ör[eg] biró, és az
esküttség a’ hellység nevében
Takáts Jósef mp. hellység notariussa által
Külzeten: A Tekintetes Nemes Vármegye Tekintetes tagjai szinek eleiben alázatossan nyújtandó könyörgő levele. Látta és az elromlott hegy articulusokat beadja Sárközy főbíró[2]
Aláírás nélküli eredeti tisztázat.
Jelzet: MNL-SVL-IV.1.a. Somogy Vármegye Nemesi Közgyűlése és Albizottsága iratai. Közgyűlési iratok. 2542/1830.
