A hónap dokumentuma 2026. június

A Csibész motorcsónak eltűnésének ügye

A most bemutatásra kerülő irat nem az idilli balatoni élményeket, a nyaralást, fürdést, a gondtalan örömöket helyezi fókuszba. 1945. júniusa. A második világháború szörnyűségei után az élet lassan, de biztosan kezdte visszavenni a maga megérdemelt helyét a hétköznapokban. Április 4-ét követően a szovjet propaganda szerint a trianoni Magyarország területén már nem folyt hadműveleti harci tevékenység – a valóságban azonban még kemény küzdelmet vívtak a nyugati végeken a német–magyar és a szovjet csapatok.

A késő tavasz és a nyár eleje mégis az újrakezdés ideje lett. A kiürített falvakba visszatért a lakosság. A Balaton-parti nyaralók, villák tulajdonosai vállalva a kockázatos utazást, felkeresték a magyar tenger partján lévő ingatlanaikat. Ki-ki elhűlt, elszörnyülködött vagy megkönnyebbült a látottakon.

Az előbbiekkel szembesült Sperl Lajos[1] pécsi nyugalmazott tanító is, aki a Balatonmáriafürdőn található 119. szám alatti nyaralóját látogatta meg. A villában tárolt Csibész névre keresztelt Bergsmann[2] gyártmányú, barna mahagóniból épített csónakját és 10 lóerős amerikai Johnson[3] csónakmotorjának csak hűlt helyét találta. Normális körülmények között 1945 tavasza előtt a károsult egy ilyen helyzetben bement volna a helyi csendőrségre, ahol felveszik a feljelentést, a tett színhelyén pedig a kiszálló járőr vizsgálatot tart, majd körözést adnak ki az eltűnt vagyontárgyakra.

Azonban 1945 késő tavasza, illetve nyara minden volt, csak nem békebeli, normális időszak. Csendőrség nem létezett már.[4] A hajdani rendvédelmi szervezet állománya bujkált, nyugatra menekült, internálótáborban vagy hadifogolytáborban várta sorának jobbra fordulását, esetleg a közelgő népügyészségi, népbírósági tárgyalásának pozitív kimenetelét. A hirtelenjében szervezett helyi karhatalom[5] (polgárőrség) pedig semmilyen formában sem állt a helyzet magaslatán a korai időszakban, működésük a megszálló szovjet hadsereggel sem volt súrlódásmentes. Fegyvert nem viselhettek ekkor még.

Sperl Lajos ügyének intézése kapcsán a vármegyei közigazgatás legfelső hivatalában látta a megoldás kulcsát. Somogy vármegye alispánjához címezte panaszos levelét június 5-én, amelyben leírta káresetét, fényképet is mellékelt a csónakjáról, valamint tájékoztatta az alispánt, hogy Balatonmáriafürdőn, a parton és a belterületen rengeteg éles akna található. Dr. Nádasdy István vármegyei főjegyző, az alispán helyettese négy nap múlva kapta kézhez a levelet, majd 15-én írásba foglalta válaszát, amelyben közölte, hogy az ügyben az Államrendőrség Marcali Járási Kapitánysága illetékes, valamint hangot adott annak a „megnyugtató” hírnek, hogy az aknamentesítés megkezdődött már a Balaton környékén is, de a munkálatokat hátráltatja a tűzszerészek létszámhiánya.

Az ügy további menetére sajnos nincs teljes rálátásunk, de az Államrendőrség Marcali Járási Kapitánysága által 1945. szeptember 6-án kelt 382/1945. számú, az Államrendőrség Somogyvármegyei Főkapitánysága számára összeállított 20 ügyet tartalmazó beszámolójában a Balaton menti községekben és fürdőhelyeken elkövetett lopásokról az üggyel kapcsolatban az alábbi feljegyzés született: „198/1945. sz. Speer [sic!] Lajos pécsi lakos feljelentése ismeretlen tettes ellen motorcsónakjának ellopása miatt. Balatonberényi rendőrbiztosság jelentése szerint a csónakot a Balaton túlsó partjára vitték. A nyomozás tovább folytatására járási rendőrkapitányság, Keszthely megkeresve.”

Az irat jelzete:

HU-MNL-SVL-IV.405.b. Somogy vármegye alispánjának közigazgatási iratai. 1775/1945.

Írógéppel készült, aláírással hitelesített beadvány és az alispáni hivatal szignóval hitelesített kiadmányának másodlata.

Az iratokat digitalizált másolatban közlöm.

Szabó Tamás Antal

Sperl Lajos fényképe

(A 19. honvéd gyalogezred története. Szerk. Légrády Elek. Pécs, 1938. 488.)