A hónap dokumentuma 2026. szeptember
Katonahalottak a pedagógia eszköztárában. A Kaposvári Nagyboldogasszony Plébánia 1941. szeptemberi levele a bácskai bevonuláskor elesett somogyi honvédek földi maradványainak hazahozataláról és az áldozatok hősi halottakként való tiszteletéről
A német alakulatok hadműveletei után a Magyar Királyi 3. honvéd hadsereg 1941. április 11-én kezdte bevonulását a szétesett Jugoszlávia területére, és négy nap alatt megszállta a Duna–Dráva vonaláig. A Délvidék nagyrésze visszaszerzésének magyar embervesztesége sebesültekben és halottakban közelítette a félezer főt. Utóbbiak között négy somogyi honvéd is volt. Az alábbi forrásközlés hozzájuk kapcsolódik.
A négy somogyi katonahalottat: Hegyi Károly ádándi, Mihály Gyula látrányi, Mohácsi Imre taranyi, Papp József merenyei lakost eredetileg Zomborban temették el. Ketten reformátusok, ketten római katolikusok voltak.
Győr Sándor merenyei református lelkipásztor, tábori lelkész gyűjtést indított földi maradványaik hazahozatala költségeinek előteremtésére. Mihály Gyula családja nem várta ki a gyűjtés befejezését és augusztus elején saját költségen exhumáltatta, illetve hazahozatta a hősi halottat, és a látrányi temetőben helyezték végső nyugalomra. A másik három katonahalott maradványait Győr Sándor hozta haza.
A somogyi földben való eltemetésükért dr. Kis György kaposvári prépost, esperes-plébános is igyekezett tenni. Az ő egyházi hivatala küldte a kaposvári Somssich-gimnázium igazgatójának az alább olvasható megkeresést.
Dr. Kis a kezdeményezést alapvetően nem kegyeleti, hanem pedagógiai okokból tartotta fontosnak: „fiatalságunk épüljön és tanuljon a hősök példájából”. (Az áldozatok hősiességének mibenlétére nem tért ki.)
A földi maradványok vasúton végül november 3-án érkeztek Kaposvárra. A „hősök emlékműve” (értsd: a 44. közös gyalogezred színház előtti emlékműve) mellett tartották a gyászünnepélyt. Dr. Kis a két katolikus, Győr Sándor a református katonahalott lelki üdvéért mondott rövid imát. Dr. Kis a Somssich-gimnázium igazgatóját is elvárta a diákok élén az eseményre. Valószínűleg meg is jelentek. Mindez „egyrészt a haza iránti áldozatos szeretetre, másrészt a hősök iránti kegyeletes tiszteletre” való nevelés érdekében történt. A pedagógiai hatás mértéke nem került elő a forrásokból. Mindenesetre az idegenben meghalt második világháborús áldozatok közül csak nagyon kevesek kerültek hazai földbe.
A négy áldozat emlékezetéhez hozzátartozik, hogy közülük három szerepel a Somogy megye a II. világháborúban című kötetben, Merenyénél Papp József nincs említve. Mind a négy település második világháborús emléktábláján név szerint is megemlékeztek róluk.
Az iratot digitális másolatban közlöm.
Az irat jelzete:
HU-MNL-SVL-VIII.52.-1941/1942-20. Kaposvári Magyar Királyi Állami Somssich Pál Gimnázium iratai.
Írógéppel készült, hitelesítések nélküli kiadmány.
Felhasznált további források:
Hősi halott temetése Látrányban. Somogyi Újság 1941. augusztus 11. 5.
Dr. Kis György: Adassék tisztelet hősi halottainknak. Új-Somogy 1941. szeptember 10. 1.
Lélekemelő ünnepséggel fogadják nov. 3-án a kaposvári állomáson a Délvidék visszaszerzésénél hősi halált halt somogyi vitézek hamvait. Új-Somogy 1941. október 29. 2. 2 gyalogos, 2 tüzér.
A szigetvári járásbeli Merenyén is ünnepélyesen fogadtak a falu hősi halottjának hazaszállított hamvait. Új-Somogy 1941. november 10. 3.
Récsei Balázs
