A hónap dokumentuma 2026. május

Felhívás Barla Szabó József árváinak támogatására

Barla Szabó József, a somogyi polihisztor

Barla Szabó József (1841–1889) alakja a 19. századi magyar társadalom azon jellegzetes értelmiségi típusát testesíti meg, aki a lelkészi hivatást nemcsak szűkebb egyházközsége keretein belül gyakorolta, hanem tudományszervezőként, szakíróként és országgyűlési képviselőként a nemzet felemelkedéséért is tevékenykedett. Élete szorosan összefonódott Somogy vármegyével, ahol családja több generáción át meghatározó szerepet töltött be a református egyházi életben.

Családi háttér és tanulmányok

A régi nemesi Barla Szabó család Szatmár vármegyéből, Géberjénből származik, ahol 1636-ban kaptak nemességet III. Ferdinándtól. József felmenői a 18. században kerültek a Dunántúlra; nagyapja, János volt az első, aki a Belsősomogyi Református Egyházmegyében talált szolgálati lehetőséget. Barla Szabó József 1841. október 1-jén született a Somogy vármegyei Visontán (ma Csokonyavisonta része). Édesapja, Barla Szabó János, a csurgói gimnázium katedráját cserélte fel a visontai parókiáért.

Tanulmányait korának neves intézményeiben végezte: a középiskolát Csurgón, Debrecenben és Sopronban, a teológiát pedig Kecskeméten és Pesten hallgatta.

Lelkészi és tudományos pálya

Pályafutását 1862-ben segédlelkészként kezdte a Belsősomogyi Református Egyházmegyében. 1868-ban Kisasszondon lett adminisztrátor, majd 1869-ben Kutason rendes lelkész. Édesapja 1871-es halála után a gyülekezet őt hívta meg szülőhelyére, Visontára lelkésznek.

Lelkészi teendői mellett jelentős részt vállalt a tudományos életben is. Meghatározó szerepe volt a Somogyvármegyei Régészeti és Történelmi Társulat megalakításában (1877). A társulatban előbb jegyzőként és titkárként dolgozott, majd 1880-ban alelnökévé választották. Tudományos és közéleti írásai számos egyházi és politikai lapban láttak napvilágot. 1875-ben önálló szakmunkát is megjelentetett Magyar mező- és erdőgazdasági tisztek helyzete címmel. Tagja volt a Nagyatádi Gazdasági Körnek, ahol kamatoztathatta ezirányú ismereteit. Mindezek mellett titkárként dolgozott a Csokonyavidéki, másnéven Babócsai Alsó Járási Népnevelési Egyletben.

Politikai szerepvállalás és halála

A közügyek iránti elkötelezettsége 1884-ben az országos politika színpadára szólította: a nagyatádi választókerület országgyűlési képviselőjévé választották függetlenségi párti programmal. Országgyűlési munkája során is hű maradt elveihez, képviselve választói és szűkebb pátriája érdekeit.

Életének és tevékeny pályájának ereje teljében, 1889. február 11-én szakadt vége. Halála után özvegye és hét kiskorú gyermeke maradt hátra nagy szegénységben. Bár családja generációkon át „ároni házként” szolgálta az egyházat, József halálakor a közösség összefogására volt szükség félárván maradt gyermekei és felesége megsegítésére – amint azt gróf Széchenyi Ferenc 1889-es felhívása is tanúsítja.

A gyűjtésből nagy részt vállalt a nagyatádi választókerület közössége, akik rövid idő alatt 544 forint 24 krajcárt adhattak át Barla Szabó József özvegyének és árváinak.

A szellemi örökség továbbélése

Barla Szabó József nemcsak lelkészi hivatalát hagyta utódaira, hanem a közszolgálat szellemét is. Fia, ifj. Barla Szabó József (1883–1960) orvosi pályára lépett, neves sebészfőorvos és a fővárosi Bethesda utcai kórház igazgatója lett, majd apja nyomdokaiba lépve szintén országgyűlési képviselőként szolgált. A család lelkészi vonala József halála után még egy ideig folytatódott: Visontán sógora, Horváth József követte, majd másik fia, Barla Szabó Jenő próbálta átvenni a parókiát, de a törvényi feltételek hiánya miatt végül tanári pályára kényszerült, ezzel lezárva a család több generációs visontai szolgálatát.

Az alábbiakban közölt forrás a Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Vármegyei Levéltárának XIII. fondfőcsoportjának 32. fondjában (Somogytarnócai Széchényi család iratai) található. A dokumentum a rendezés alatt álló iratanyag feldolgozása során került a kutató figyelmébe. A szöveget betű szerinti formában rögzítettem. A dokumentumnak csak a felhívás részét közlöm. Mellékelve megtalálható az irat digitális másolata is.

Felhívás

Barla Szabó József a visontai ref. egyház lelkészét, a nagyatádi választó kerületnek volt országgyűlési képviselőjét, özvegye, és hét kiskorú gyermekének hátrahagyásával ragadta ki a halál az élők sorából.

Általánosan tudva van, hogy a megboldogult minden vagyon nélkül a legnagyobb szegénységben halt el s nagyszámú családja, főkép a gyermekekről való gondoskodás kötelessége a jó emberek könyörületének jutott örökül.

Igen, a közülünk elköltözött gyermekeiről való gondoskodás a könyörületességnek ezen legmagasztosabb polgári erénynek lőn feladatává.

Adakozzunk Barla Szabó József árváinak felsegélésére.

Kelt Tarnóczán[1] 1889 február hóban. Gr. Széchenyi Ferencz.

Az irat fondtörzsszáma:

HU-MNL-SML-XIII.32.

Felhasznált irodalom

Országgyűlési almanach 1886. Képviselőház. Szerk. Halász Sándor. Bp., 1886, 6.

A somogymegyei származású, vagy Somogyban több-kevesebb ideig lakó, vagy legalábbis Somoggyal kapcsolatban működő költők, írók és művészek lexikona. Szerk. Hortobágyi Ágost. Kaposvár, 1928, 244

Barla Szabó József. In: Magyar írók élete és munkái. Szerk. Szinnyei József. https://mek.oszk.hu/03600/03630/html/b/b01081.htm (Hozzáférés: 2026. május 7.).

Varga Éva: Múzeumteremtés Somogyban. In. Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Szerk. Ábrahám Levente. Kaposvár, 2010. 7–13.

Barla (alias Szabó). In: Kempelen Béla: Magyar nemes családok. I. köt. Aágh–Bazzendorf. Bp., 1911. 423.

Bősze Sándor: Közösségi kohézió és kulturális érdekérvényesítés egy XIX. századi somogyi egyesület életében. In: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája, 1991. augusztus 29–31. Szerk. Erdmann Gyula. 239–245.

Draveczky Balázs: A Somogy megyei muzeológiai kutatás története. Kaposvár, 1966.

Gönczi Ferenc: A Somogy Megyei Múzeum 25 éves története. Kaposvár, 1935.

Drávavidéki tudósítás. Somogy, 1889. május 28. 3. oldal.

Dergez Ildikó

Portré Barla Szabó Józsefről

(Gönczi Ferenc: A Somogy Megyei Múzeum 25 éves története. Kaposvár, 1935. Melléklet)