Tejespalackzár-szabadalom

A Kálmán-Marek-Sényi-féle tejespalackzárak Polgári kori kormányhatósági levéltárak – Földművelésügyi Minisztérium – Általános iratok (K184) – 1932 - 32- 15308  – 10640/1931   Közben kiderül, hogy nem csak a tej hamisítása miatt sokasodnak a panaszok, de orvosok is jelzik, hogy a tejesüvegek lezárása egészségügyi okok miatt sem megfelelő: „A … zárókorong … nem védi a kiömlőnyílást, … melyek emiatt , a legkülönfélébb szennyeződésnek vannak kitéve. A kezelés folyamán kézzel jutnak érintkezésbe, porlerakódás helyei, a felsőbb helyeződésű palack-tartányok fenék-szennye kerülhet rájuk stb.”

Dr. Kálmán Dezső nyugalmazott minisztériumi osztálytanácsos, Marek József okleveles gépészmérnök és Dr. Sényi Pál igazgató 1931. januárjában fordult a földművelésügyi miniszterhez az általuk szabadalmaztatott higiénikus tejespalackzárak általános elterjesztése érdekében.   A feltalálók szerint a kettős dugaszolás fő előnye, a hogy a tejet a külső szennyeződéstől kifogástalanul megóvja, lehetetlenné teszi a dugasz nyom nélküli eltávolítását, és ezáltal biztosítja a megfelelő minőségellenőrzés lehetőségét. A kupak emellett könnyen nyitható, a tej higiénikusan tárolható és tölthető ki az üvegből, és maga az új technológia is igen olcsó. A minisztérium a kupakot több gyárnak is átadta kipróbálásra.   Az egyre több intézményt, szakértőt és feltalálót megmozgató kérdés szövevényes üggyé vált. Az akták, eredetileg csak a tejesüvegeket lezáró papírlemezről, majd fémkupakról szólnak, de olvasásuk közben nyilvánvalóvá válik, hogy közismert tény a korban az üveges tej „hamisítása”. Mivel a „kannatej” jóval olcsóbb, kicserélik, vagy hígítják vele a palackozott pasztőrözött tejet.

Ha a székesfehérvári Vegyvizsgáló Állomás véleményét tartjuk kezünkbe, érezzük, hogy az állomásvezetőben hosszú ideje forr bizonyos indulat, s a kérdés kapcsán több ponton éles társadalomkritikát nyilvánít. „A palczkban árusított tejnek sérthetetlenségét véleményem szerint nem annyira az elzárás, valószínűleg meg sem valósítható abszolút tökéletes kivitelével vélem biztosítandónak, hanem a tej forgalomba hozatala terén tisztultabb erkölcsök meghonosításával, mert beidegzett szokások és tiszta erkölcsök elzárás nélkül is megvédik az olyan drága kincseket is, amelyek a Wertheim szekrényből is eltűnnek. … a legelső lépés a budapesti tejvállalatok … visszaéléseinek kiküszöbölése lenne, …csak a teljesen tájékozatlanok előtt titok, hogy a „kannatej”  beállítása által mérhetetlen illetéktelen haszonhoz jutnak …, … ahol a földi javakban dúskáló igazgatók a törvény ily nyílt megszegésére merészkedhetnek minden megtorlás nélkül nem lehet elvárni, hogy az éhbéren sínylődő tejárusítók lelkiismereti kérdést csináljanak abból, hogy a palaczktej zárját kissé megpiszkálják …”

A székesfehérvári Vegyvizsgáló Állomás véleménye a tejesüvegek lezárásával kapcsolatban
Polgári kori kormányhatósági levéltárak – Földművelésügyi Minisztérium – Általános iratok (K184) – 1932 - 32- 15308  – 10640/1931

A kiállított „Duplex” szabadalmat egy az elbírálásra „összehívott szakértekezlet” vizsgálja, majd a véleményeket hosszú oldalakon át rögzíti, de szélesebb körben való használatra nem találja alkalmasnak. Hogy a szabadalom valóban alkalmas lett volna vagy sem, nem tudjuk megítélni, de a feltalálók igencsak felháborodtak az ítéleten. Észrevételeikben vannak utalások arra, hogy egyrészt a tejüzemek, vagy más feltalálók érdekei közrejátszottak. „Szóbanforgó beadvány merkantil védőbeszéd a bizonyítottan rossz papírelzárás mellett és tendenciózusan csoportosítja” az elzárószerkezeteket, „önkényesen előtérbe helyezve az olcsóságot, mely a tejüzem önös célját szolgálja.”