Focicsukához bőrlabdát!

Ha manapság sportruházatot, vagy sportfelszerelést szeretnénk vásárolni, viszonylag egyszerű dolgunk van. Számos sportszaküzlet, áruház, márkabolt közül választhatunk, sőt a hipermarketekben is árulnak ma már ilyesmit. Ám ez korábban nem volt így. Ennek ellenére már a XX. század első felében is volt igény a speciális sportfelszerelésekre. A sportklubok és egyesületek mellett vállalati csapatok és különböző társasági körök – mint például az Első Dunagőzhajózási Társaság Óbudai Hajógyárának Tisztviselői Köre – de akár magánszemélyek is hasznosíthatták ezeket. A sportszövetségek létrejötte és a szabványok megalkotása következtében immáron szükség volt ilyen jellegű vállalkozásokra. A Horthy-korszakban végig kiemelten kezelték a testnevelést, mint a nemzeti megújulás eszközét. Ennek eredményeként született meg az 1921. évi LIII. törvénycikk, amely a testnevelés fontosságáról rendelkezik, mind az iskolákban, mind pedig azon kívül.

Ennek értelmében például a nagyobb gyáraknak és vállalkozásoknak is gondoskodniuk kellett saját alkalmazottaik sportolási lehetőségeinek kielégítéséről. A testnevelést érintő legfontosabb ügyek – így az olimpiával kapcsolatos ügyeket is – eldöntésével és végrehajtásával a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium alá tartozó Országos Testnevelésügyi Tanácsot bízták meg. 

A testnevelés különböző fajtáihoz azonban felszerelés és eszközök kellettek. Mindezen igények kielégítésére jött létre  Budapesten az Erzsébet körút 33. szám alatt működő Balogh és Társa Sportszaküzlet – 1926-tól új néven: dr. Fodor és Balogh Sportháza. A szaküzlet részben viszonteladó volt, részben viszont saját gyártmányú termékeket is forgalmazott. Az utóbbira legjobb példa a saját szabadalom alapján gyártott acéldiszkosz. Termékeik 1921-ben a Velencei, majd 1923-ben az Antwerpeni Nemzetközi Kiállításon grand-prix és aranyérmes kitüntetésben részesültek. Magas színvonalukat mi sem bizonyítja jobban, hogy nem sokkal később a fent említett Országos Testnevelési Tanács hivatalos szállítóivá váltak.

Futballfelszerelések a katalógusból
Gazdasági Levéltár – Első Dunagőzhajózási Társaság Óbudai Hajógyára és intézményei – Első Dunagőzhajózási Társaság Óbudai Hajógyárának Tisztviselői Köre (Z 509) – 1. tétel Közgyűlési iratok

Az ismertetendő kiadványuk ugyan fotókat nem tartalmaz – mely miatt szabadkoznak is – ennek ellenére bármely mai reklámújsággal felvehetné a versenyt. A kiadványban nem találkozunk árakkal sem, ezt a szerzők azzal indokolják, hogy egyrészt szerintük ez így „ízlésesebb”, másrészt a korona inflációja miatt a napról-napra változó árak miatt sem lenne értelme az áruk mellett feltűntetni őket. Külön kis füzetkében, tájékoztató jelleggel mégis csatoltak egy árlistát, melyen szépen végig lehet követni az üzletben található összes terméket és hozzávetőleges értékét. Ezeket összevetve a kor fizetéseivel következtethetünk is arra, hogy milyen társadalmi rétegek engedhették meg maguknak egyéni jelleggel az üzletben való vásárlást.

A másik kiemelt sportág az atlétika, amely akkoriban a foci után a második legelterjedtebb  volt. Itt a futócipőktől kezdve, az ugró-rúdon, a gerelyen és egyéb tornaszeren át számos eszköz megtalálható volt. Az eszközöket nemcsak bemutatták, hanem hasznos tanácsokkal is ellátták a leendő vásárlókat. Az eszközök a Magyar Labdarúgó Szövetség és a Magyar Atlétikai Szövetség legújabb szabványai alapján készültek. A kiadványt a „szobatornaszerek” zárják, melyek között megtalálható már az „expander”  más kar- és mellerősítő gépekkel együtt. A bevezető alapján azonban számos egyéb sportághoz (halászat, vívás, sí, korcsolya, hoki, vadászat, ping-pong, krikett, golf…) használatos felszerelést árusítottak ezeken kívül.

Soraimat a kiadvány bevezetőjének utolsó bekezdésével zárnám: „Nem végezzük árjegyzékünknek előszavát azokkal a szokásos közhelyekkel, hogy ráfizet., ha nem vásárol nálunk, stb., hanem abban a biztos tudatban vagyunk, ha a t. sportoló közönség meg fogja tenni az összehasonlítást árúnk és más cégek árúi között, legnagyobb örömünkre vásárló közönségünk évről-évre növekedni fog.”