Hírek
Ládafia: A hónap dokumentuma az MNL Békés Vármegyei Levéltárából
2024.11.18.
A levéltárakban őrzött dokumentumok rendkívül sokfélék lehetnek. Csak nagyságukat tekintve roppant változatos képet mutatnak: vannak közöttük másfélezer oldalas, terjedelmes jegyzőkönyvek vagy többszáz szelvényből álló, adatgazdag kataszteri térképek, de aprócska, tenyérben elférő iratféleségek ugyanúgy felbukkannak az archívumok mélyén. Utóbbiaknak, az aprónyomtatványoknak jellegzetes darabjai a névjegyek is.
Ládafia: A hónap dokumentuma az MNL Békés Vármegyei Levéltárából
2024.10.22.
Ládafia: A hónap dokumentuma az MNL Békés Vármegyei Levéltárából
2024.09.11.
Ládafia: A hónap dokumentuma az MNL Békés Vármegyei Levéltárából
2024.08.13.
A Ládafia korábbi számában hírt adtunk a Lányi–Lindner család 1939-re datált iratáról, mely – a szöveg készítőjének állítása szerint – II. András király 1212-ben kelt oklevele alapján készült. A dokumentum minden bizonnyal ügyes hamisítvány, de számos leleményes fordulatot tartalmaz. Ezek egyike a középkor híres lovagrendjével, a templomos lovagrenddel kapcsolatos.
Ládafia: A hónap dokumentuma az MNL Békés Vármegyei Levéltárából
2024.07.11.
Békéscsaba felekezeti viszonyai abban különböztek az országban általában jellemzőtől, hogy itt évszázadokon át az evangélikusság jelentette a meghatározó többséget. A török kiűzése után 1718-ban érkeztek meg az első telepesek, akik felvidéki szlovák ajkú evangélikusok voltak. Lélekszámuk folyamatosan gyarapodott az évek során, 1940-ben már mintegy 33 ezren éltek Békéscsabán, s kialakultak különböző oktatási és szociális intézményeik is, amelyek nagy szerepet játszottak a település és a közösség életében. A két világháború között Szeberényi Gusztáv lelkész teremtette meg munkásságával az intézményes diakóniát a városban.
2024.06.21.
Ládafia: A hónap dokumentuma az MNL Békés Vármegyei Levéltárából
2024.06.13.
Válságos időkben a megszokott élet részét képező élelmiszerek és a mindennapos apró örömöket biztosító fogyasztási cikkek beszerzése is komoly kihívást jelenthet a lakosság számára. Ezt tapasztalták meg az 1945-ös évben Békés megye lakói és Békéscsaba város polgárai. A második világháború borzalmai, pusztításai, fosztogatásai nyomán olyan helyzet alakult ki Magyarországon, valamint Európa más országaiban is, hogy az alapvető élelmiszerek is hiánycikknek számítottak. A cukor és az édesítőszerek is ebbe a kategóriába tartoztak. Az ilyen kihívások mindig a megoldások keresése felé és az önellátás irányába terelik az embereket. Ezekre számos példát láthatunk a korszakban a különböző városi veteményeskertek és akár a mai napig fel-felbukkanó pótló, „ínység” élelmiszerek (cukros zsíroskenyér, gyümölcsszalonna, cirokkávé) képében.