Stefániától a Zöldkeresztig. Gyulai védőnők az egészség szolgálatában
A XIX–XX. század fordulóján Magyaroroszág társadalmi, gazdasági, demográfiai, illetve népmozgalmi változásai hívták életre a védőnői hálózatot. Az 1915-ben alakult Országos Stefánia Szövetség két fő célkitűzése a csecsemőhalandóság csökkentése, valamint a nemzet számbeli erősbítése volt. A szövetség kezdeményezői Budapest polgármestere, dr. Bárczy István, dr. Madzsar József, valamint a névadó és védnök, gróf Lónyai Elemérné Stefánia belga hercegasszony volt. 1917-ben már országszerte 54 fiókszövetsége működött a „Stefániának”. Gyulán 1922 februárjában alakult meg a Szövetség 49. számú rendelőintézete. A szervezet működését Gyulavárira és a pósteleki uradalmi majorra is kiterjesztette. A gyulai fiók védnöke gróf Almásy Dénesné, elnöke dr. Konkoly Tihamér vármegyei főjegyző, igazgatója dr. Széll Imre volt. Az igazgatósági tagok között találjuk báró Apor Vilmost is, a pénzügyekért Antalóczy Nándor főlevéltárnok volt a felelős.
A gyermekvédő szövetség céljának és működési elvének megfelelően a védőnők körzet szerint látogatták a csecsemőket és a kisdedeket. A védőnők a város újszülötteit, csecsemőit lakásukban keresték fel, látogatásukról esettanulmányt írtak. Ezenkívül olyan szociális ügyekben is eljártak, amelyek a csecsemő- és anyavédelmet szolgálták. Fontos volt a tanyai körzetek bekapcsolása az ellátási rendszerbe: májustól októberig a védőnők felváltva heti egy alkalommal járták a tanyákat. Gyulán az intézet felállításakor az országos központ az Anya- és Csecsemővédőnő Képzőben végzett okleveles védőnőt, özv. Terényi Lajosnét bízta meg a vezetéssel, 1922-től Verbőczyné Bucsy Olga fővédőnő vette át a helyét. A munkában segítségére voltak a körzeti védőnők és a védőnő-jelöltek is: Soós Rózsi, Salamon Ilona, Edvards Gabi, Payer Kató, Török Rózsi és Fenyőág Erzsébet, akik hosszabb-rövidebb ideig voltak a beosztásukban. Az 1920-as évek második felében pedig Angyal Mária és Péterffy Istvánné (Ilus néni, 1968-ban 42 év szolgálat után vonult nyugállományba), valamint Gyulai Ilona Budapesten végzett okleveles védőnők látták el a sokrétű munkát, többek között a tejkonyha kezelését.
Gyulán az intézetnek a Békés Vármegyei Kórház biztosított helyiséget. A védőnői szolgálati lakások, valamint az intézet berendezését és felszerelését az Országos Stefánia Szövetség és az Amerikai Vöröskereszt Egylet adományából biztosították. A gyulai Stefánia a kórházból a gyermekmenhelyre költözött – az új gyermekmenhely székházának felépülése után a régi épületébe, azaz a mai gyógypedagógiai intézetbe, a Szent István út 36. szám alá –, majd a Társadalombiztosító Intézetbe (Kossuth utca 2.) bútoroztak át. Az állandó helyhiány miatt ismét áttelepülésre volt szükség, ekkor az Önkéntes Tűzoltó Laktanyában (Köröspart utca 26.), végül a már tágasabb Szarvas-féle épületben (régi kocsmaépület volt), a Jókai utcában talált elhelyezést. A gyulai védőintézet működésében oroszlánrészt vállalt Berkes Sándor kórházigazgató, Jung Géza főorvos, valamint Gombkötő Ferenc orvos, akik az anyák vizsgálatait és védelmét látták el. 1935-ben csaknem ezer gyermeket részesítettek gondozásban, ingyenes gyógykezelésben Széll Imre orvos irányításával. Páll Gábor egyetemi tanár és munkatársa, Tápay István 365 szegény szülő nőt látott el ingyenes tanáccsal. Szegény sorsú családok látogatása 7400 esetben óriási munkát jelentett a védőnőknek. A rászoruló gyermekeknek 2800 liter tejet osztottak szét ingyenesen, valamint 183 alultáplált csecsemőnek biztosítottak élelmet.
1927-ben alakult meg Magyarországon a Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat Johan Béla (1889–1983) – az Országos Közegészségügyi Intézet egyik létrehozója – kezdeményezésére. Megszervezésekor a már 1915 óta működő Országos Stefánia Szövetség mellett működött, a mai védőnői szolgálat elődjeként. A hálózat kiépítésének az volt a célja, hogy a falvakban élő lakosság számára is biztosítsa a folyamatos egészségügyi ellátást és a gondozást. Az egészségvédelem minden ágában kiképzett zöldkeresztes védőnők hatósági személyként végezték a családok gondozását, az egészségügyi ismeretek terjesztését, emellett szociális tevékenységet is folytattak. A szolgálat védőnői 1930-tól olyan képzésben részesültek, amely kettős képesítést adott: ápolónői és védőnői oklevelet. Ennek az volt a célja, hogy az otthoni gondozás során az ápolással kapcsolatos problémák megoldására is felkészítsék a védőnőket. A különböző akciók (cukor, tej, tápszer stb.) szorosan kapcsolódtak a zöldkeresztes munkához, amely a családok segítségét és egészségüknek megőrzését szolgálták. E feladatokat a tanácsadásokon, másrészt a gondozottak otthonában, továbbá iskolai, óvodai látogatások alkalmával végezték. A zöldkeresztes védőnők munkahelyét az egészségházakban, illetve az egészségvédelmi gondozókban találjuk. Munkájukat az Országos Közegészségügyi Intézet felügyelte. 1941-től az Országos Stefánia Szövetség beolvadt a Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálatba.
Rettegi (Kőnig) Margit 1942. július 1-jén került a Gyulai Egészségvédelmi Szolgálathoz, ahol vármegyei vezető védőnői beosztást nyert. Állását hat hónapi betegszabadság után tudta ténylegesen betölteni. 1944. szeptember végén a kiürítési rendelet érelmében elhagyta az alföldi kisvárost és Budapestre távozott. Itt Miskolcra osztották be, ám az állomáshelyét a hadműveletek miatt nem tudta elfoglalni. Rettegi Budapesten a 11. sz. Anya- és Csecsemővédő Intézetben dolgozott néhány hónapot, 1944. december 25-ig. Az ostrom után 1945 januárjában a X. kerületi Pongrácz-telepi 17. számú elsősegélynyújtó telepen, majd ugyanitt a tisztiorvosi hivatalban talált alkalmazást. Életéről keveset tudunk, rövid önéletrajza szűkszavúan tudósít szakmai előmeneteléről. 1902. november 27-én született Kanczal-Moravicán (ma Szerbia). Édesapja Rettegi (Kőnig) Géza, édesanyja Felszeghy Emma volt. Margit a nagyenyedi polgári leányiskolában végzett 1917-ben. A gimnáziumi érettségit 1928-ban Gyulafehérvárott abszolválta a Római Katolikus Leánygimnáziumban. Kiválóan beszélt románul és németül. 1931-ben iratkozott be a Debreceni Egyetem Ápoló- és Védőnőképző Intézetébe, ahol 1934 nyarán szerezte meg védőnői oklevelét. Hivatali esküjét 1934. november 21-én tette le. A diplomája megszerzése után a Zsákai Egészségvédelmi Körhöz osztották be, itt díjazás nélküli helyettesként működött. Rendes beosztást a Heves megyei Pétervásáron nyert, ahol 1934. november elsejétől teljesített szolgálatot.
1935-ben Pétervásáron körzeti védőnőként működött, majd járási vezető védőnői teendőkkel bízták meg, amely beosztást 1942. július 1-ig végezte. Ugyanezen napon helyezték át a Gyulai Egészségvédelmi Szolgálathoz. A védőnő (és családja) 1942 februárjában magyarosította nevét. 1945 után – hogy pontosan mikor, nem derült ki a forrásokból – visszatért Gyulára, és folytatta vezető védőnői megbízatását. Az MNL Békés Vármegyei Levéltára őrzi Rettegi Margit (akit Manyi néninek ismertek kollégái) egészségügyi védőnő személyi fondját. Az iratanyagban találhatunk brosúrákat, jegyzeteket, a megyében működő „egészségügyi körök”-re vonatkozó statisztikai adatokat, valamint Erdős Gyula gyulai főorvos több előadásának gépiratát.
A gyulai Egészségház selejtezési jegyzőkönyve, 1950. HU-MNL-BeVL-XXIII. 406. 303/1950.
A gyulai Egészségház és iskolafogászat leltározási jegyzőkönyve, 1950. HU-MNL-BeVL-XXIII. 406. 303/1950.
Az Egészségház és az iskolafogászat régi és új leltárának kimutatása, 1950. HU-MNL-BeVL-XXIII. 406.
Gyulai védőnők az egészségház udvarán, 1960-as évek. Magántulajdon
Gyulai védőnők az egészségház udvarán, 1960-as évek. Magántulajdon
Rettegi Margit és Morottyán Jánosné, Gál Máté Ferencné és Nagy Imréné védőnők az egészségházban, 1973. Magántulajdon
A védőnők a Szarvas-féle épületből a Béke sugárút 39. számú házba költöztek, ahol a mai napig működnek. A gyulai „zöldkereszt” (sokszor a mai napig így emlegetik) 1947 óta áll a városi egészségügy szolgálatában, két pavilonnal, egy iskolaorvosi rendelővel, valamint egy gyermekkardiológiai rendelővel (addig kapott itt helyet, míg a gyermekkórházban a tíz ágyas osztály meg nem nyílt). Az egészségház két utcára néző Béke sugárúti épületét 1898-ban építette Gyulai Czinczár Adolf (Nagyvárad, 1849–Gyula, 1925) köztiszteletnek örvendő fakereskedő és neje, Kaufmann Julianna (Arad, 1850–Gyula, 1918). A Glatz János kőműves által emelt historizáló épületet N. Szabados József tervezte. Czinczár Adolfnak öt gyermeke született. Dezső a Gyulai Braun és Czinczár Faárugyár Rt., valamint a Képkeret- és Faárugyár Rt. vezérigazgatója volt. Feleségével és két gyermekével egy ideig ebben a házban laktak, ahol három utcai szoba, valamint mellékhelységek kaptak helyet. A zsidóüldözés során a katolikus hitű család tagjait elhurcolták, s mindannyijukat megölték. Az épületet először a megszálló német hadsereg vette használatba (itt volt a Gestapo központja), majd a szovjetek költöztek be. Az egészségház Eötvös utca felőli épülete Czinczár Adolf fiának, Dezsőnek és családjának a tulajdonában volt. A szecessziós villát – amelyben iskolaorvosi rendelőket alakítottak ki – az 1900 évek elején építették. Az épületet Székely László (1877–1934) temesvári építész tervezte. A vészkorszak után lakatlanná vált. A pincéjében található a ház vízellátását szolgáló hidrofor berendezés is, amelyet az udvari ártézi kútból tápláltak. Ez volt az első ártézi magánkút Gyulán.
Gyulai védőnők, A fényképen alulról a második a legidősebb védőnő Péterffy Istvánné Ilus néni, aki 1926-ban kezdte a szakmát. 1960-as évek második fele. Magántulajdon
Védőnők munka közben, 1960-as évek. Magántulajdon
Gyarmati Sándorné Nusi néni és Nagy Imréné Ági néni védőnők az Egészségház épülete előtt, 1960-as évek. Magántulajdon
Az összetartó védőnői kollektíva az egészségházban, 1960-as évek második fele. Magántulajdon
A „Zöldkereszt” főépületében működik 1953 óta a terhesgondozás, akkor még heti két alkalommal, valamint a várandós nők részére szükséges tanácsadás a kórházi szakorvosok közreműködésével. 1968-ban 2324 terhestanácsadás történt.
A gyulai egészségházban működött egy iskolaorvos, egy vezető és nyolc körzeti védőnő, valamint három gyermekkörzeti orvosnő, akiknek munkáját asszisztensek segítették.
Az 1960–1970-es években fejlődött az iskolaegészségügyi ellátás, amelyben a védőnők sokrétű feladatot kaptak: a védőoltások, orvosi vizsgálatok előkészítését, megszervezését, valamint a vizsgálatokon való közreműködést, és egyes esetekben ezek önálló vezetését is. Egyre fontosabbá vált az iskolai egészségnevelés. 1973-tól a családi életre nevelésben való részvétel, felvilágosító-egészségnevelő előadások tartása szintén a szolgálat feladatai közé tartozott.
Védőnők továbbképzése, 1950. HU-MNL-BeVL-XXIII. 406. 303/1950.
Az Orvos Egészségügyi Szakszervezet Gyulai Csoportjának 1951. májusi rádiószemináriumára behívottak névsora. A mai online értekezletek elődje. HU-MNL-BeVL-XXIII. 406. 306/1951.
Az Egészségházban 1957 óta iskolaorvosi és iskolafogászati rendelés is folyik. 1968-tól főfoglalkozású iskolaorvos látta el az óvodások és általános iskolások orvosi ellátását és végezte az évenként ismétlődő szűrővizsgálatokat. Az iskolaorvos határozott a testnevelés alóli felmentés és a gyógytornára utalás felől (pl. az 1973/1974. tanévben 34 gyermeket utaltak gyógytornára). Gondoskodott az általános iskola első osztályába kerülő gyermekek orvosi vizsgálatáról, ahol nemcsak szemészeti, fül-, orr- és gégevizsgálat történt meg, de pszichológiai felmérésre is sor került.
Rettegi Margit, az Egészségház vezető védőnője, 36 évi lelkes, eredményes egészségügyi tevékenység után 1968 októberében vonult nyugállományba. Búcsúztatása alkalmából elhalmozták ajándékokkal a szülők és a közvetlen munkatársak – olvashatjuk a helyi sajtó hasábjain. Rettegi Margitnak nem volt családja, idősebb korában a Béke sugárút 26. szám alatti szolgálati lakásban lakott. Annyit tudunk róla, hogy 1988-ban még utódjának, Nagy Imrénének egy fényképet adott emlékül, azonban hogy hol és mikor halálozott el, nem tudjuk.
Rettegi Margit utóda vezető védőnői minőségben Nagy Imréné Modor Ágota (1932–2021) volt. Az ő koordinálásával készült az egészségház Béke sugárúti épületének teljes felújítása, közművesítése.
Schnitzer Irén békéssámsoni egészségügyi védőnő hivatali esküje, 1946. HU-MNL-BeVL-IV. 417. 897/1946.
Modor Ágota egészségügyi védőnő hivatali esküje, 1956. Magántulajdon
Modor Ágota 1932. július 24-én született Kalocsán. Tíz éves koráig Solton rokonoknál nevelkedett, ahol az elemi iskolát is végezte. Édesapja Modor Béla volt, aki Kalocsán dolgozott városi kézbesítőként. A Modor család köztiszteletben állt Kalocsán, a nagyapa, Modor Ador vaskereskedő volt a dualizmus időszakában, emellett szőlőtermesztéssel is foglalkozott. Modor Béla 1933 nyarán az egyéves kislányával horgászott, miközben – ahogyan azt a 8 Órai Ujság is megírta–, beleszédült a halastóba és megfulladt. A családi hagyomány úgy tartja, hogy az I. világháborúban szerzett lőtt seb okozta a tragédiát. A régen kapott golyót állítólag nem tudták eltávolítani a kézbesítő szervezetéből, s a vasdarab épp ekkor érte el a szívét. Modor Ágota édesanyja Lehoczki Mária (1907–1980) volt, aki Kürtön (ma Szlovákia) született. Édesanyja is az egészségügyben dolgozott, kezdetben Lipótmezőn, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben mint szakápoló, majd kisebb kitérőkkel a gyulai Kórház Elmeosztályán. Az iskolás Ágota a solti rokonoknál töltött évek után Gyulára költözött édesanyjával, ahová a kórházi állás miatt kerültek. Az anya mindent megtett azért, hogy végre kis családját egyesítse, és független életet biztosítson gyermeke számára a háború nehéz éveiben. Az ápolónő gyermekével és második férjével (aki szeretettel vette körül mostohalányát, egészen a haláláig), a gyulai Szabó Károllyal (1916–1992) Újvidékre kerültek, mert a szülőket ide kötötte a munkájuk. Ágota a helyi leánygimnáziumban végezte az első két osztályt. A család Újvidéken négy főre bővült, 1944-ben itt született meg Éva húga. A háború végét az ország másik végében Nagymagyarban (ma Szlovákia) vészelték át. Majd ismét Gyulára került a család, azonban újra költözniük kellett, Szeghalomra helyezték a családfőt, ahová szerettei is követték. Szabó Károly kezdetben a kórház felvételi irodáján, majd a közellátási hivatalban dolgozott. Szeghalmon 1945–1946-ban a fiatal Ágota a Péter András Gimnáziumban végezte a 3–4. osztályt. A családfenntartót nemsokára visszahelyezték Gyulára, s Ágota itt fejezte be a tanulmányait a Karácsony János Katolikus Gimnáziumban, ahol befogadó és inspiráló közegre talált. Osztálytársaival élete végéig közeli kapcsolatot ápolt. Tanulmányai után a békéscsabai Autójavító Vállalatnál helyezkedett el, ezekben az években számos, főként kulturális témájú cikket közölt a helyi sajtó a hasábjain. A Viharsarok Népe 1951 karácsonyán elismeréssel beszélt az ifjú dolgozóról: „…tanulótársai között a legjobb munkát végzi, legigyekvőbb, szorgalmasan tanul, a munkafegyelemben is élen jár.” Szenvedélye a repülés volt, 1952 tavaszán a Magyar Repülő Szövetség által kiadott igazolványában kiváló növendék jelvény viselésére volt jogosult. Békéscsabán számos repülőnapon ejtőernyősként hódította meg a magaslatokat. 1953 májusában a megyei újságban a repülőnapi beszámolóban többször is megemlítették nevét.
Magyar Repülőszövetség helyi csoportjának tagjai, Békéscsaba. 1951. Magántulajdon
Nagy Imréné Repülőigazolványa, 1952.
A következő évben beiratkozott a Szegedi Állami Védőnőképző Intézetbe, ahol 1956 februárjában kapta kézhez kiváló bizonyítványát. Védőnői esküjét 1956. március 16.-án tette le a városi tanács hivatalos helyiségében. 1956 októberében férjhez ment a gyulai Nagy Imre (1927–2009) újságíróhoz, két gyermekük született Ágota (1957) és Zsuzsanna (1964). Nagy Imre többek között dolgozott a sarkadi cukorgyárban, a gyulai tejporgyárban, mint könyvelő, a tüdőszanatóriumban, a Gyulai Városi Tanács Kereskedelmi Osztályán, valamint a Járási Bizottságon is.
Nagy Imréné házasságához gratulálnak a kollégák, 1956. Magántulajdon
Nagy Imréné Modor Ágota (1932–2021). Magántulajdon
Nagy Imréné Rettegi Margit utódaként csupán néhány évig dolgozott vezető védőnőként, inkább (saját kérésére), visszatért a „terepre” és újra a családokat, gyermekeket látogatta. Gyula egyik külterülete, Szentpálfalva és a Szlányi-dűlő volt a körzete. Ekkor szervezték meg az első függetlenített iskolavédőnői állást, az első ilyen beosztású Gyulán Nagy Imréné volt. A vezetői beosztást Morottyán Jánosné vette át tőle. Modor Ágota később iskolavédőnőként működött nyugdíjazásáig, 1988 márciusáig. Békés megyében ekkor összesen 195 védőnő dolgozott, 11 állás nem volt betöltve. Ekkor (sem) állt rendelkezésre kellő számú szakember, ezért Nagy Imrénét visszahívták dolgozni, még tíz éven át folytatta hivatását, 1997 októberében vonult végleg nyugállományba. A Magyar Köztársaság elnöke 2008-ban a Magyar Köztársasági Bronz Érdemkeresztet adományozta számára. 2016. június 13-án a védőnők napja alkalmából gyémánt oklevelet vehetett át szakmai tevékenysége elismeréseként. 2021-ben hosszú betegség után ment el.
Egy kiváló védőnő 41 éves szakmai pályafutása, hivatástudata, szakmájának tisztelete, a gyermekek szeretete a következő generációknak is példát mutathat. Ez a rövid írás nagymamának, Nagy Imrénének állít emléket.
Nagy Imréné Magyar Köztársasági Bronz Érdemkereszt kitüntetése, 2008. Magántulajdon
A Magyar Köztársasági Bronz Érdemkereszt átadása Nagy Imrénének, 2008. Magántulajdon
Források:
HU-MNL-BeVL-XIV. 41. 1. doboz
HU-MNL-BeVL-IV. 417. 897/1946.
HU-MNL-BeVL-XXXII. 2/51. 1. doboz (személyzeti iratok, védőnők)
HU-MNL-BeVL-XXIII. 406.
8 Órai Ujság, 1933. 07. 11.
Békés, 1936. 01. 15.
Békés Megyei Hírlap, 1929. 01. 25.
Békés Megyei Népújság, 1988. 08. 23.
Budapesti Közlöny, 1942. 04. 23.
Egészségügyi Közlöny, 1959. 02. 01.
Gyulai Hírlap, 1968. 08. 13.
A gyulai zsidóság emlékkönyve / Durkó Károly, Kereskényiné Cseh Edit, Székely Árpád ; [... kiad. Gyulai Évszázadok Alapítvány], 2021.
Iskolai Értesítők – Magyar Királyi Állami Leánygimnázium, Újvidék, 1942–1943.
Iskolai Értesítők – Péter András Református Gimnázium Szeghalom, 1945.
Iskolai Értesítők – Katolikus Főgimnázium, Gyula 1947–1948.
Központi Értesítő, 1879. 03. 30.
Központi Értesítő, 1899. 03. 09.
Nővér, 2008. 6. szám
Viharsarok Népe, 1951. 12. 24.
Viharsarok Népe, 1953. 05. 26.
Köszönöm Fábry Lajosné Marika néni és Bíró Istvánné Zsóka néni nyugalmazott védőnők szíves szóbeli közléseit.
Összeállította: Balogh Dorottya
Új hozzászólás