Az erdélyi fejedelem és a török nagyvezér Gyula közelében – Gyulai címeres levél 1660-ból, I.

A gyulai levéltár két legrégibb címeres levelét II. Rákóczi György erdélyi fejedelem adta ki, 1650-ben és 1660-ban. Az 1650-ben kiadott armálissal főszakácsa szakértelmét jutalmazta a fejedelem. Erről a színes címerképpel díszített nemesi levélről a Ládafia korábbi írásában számoltunk be. A jelen cikk II. Rákóczi György 1660-ban kibocsátott címeres levelével foglalkozik. Erdély fejedelme 1660. január 28-án, a Nagyszeben melletti táborban adta ki ezt az armálist két vitéznek. Mit tudunk ezekről a vitézekről? Hogyan néz ki a címerük? Mi történt a fejedelemmel Nagyszeben közelében?

Címeres levél – címerkép nélkül

Az oklevelet nem díszíti kép, a helyét üresen hagyták. Így csak a szöveget olvasva értesülhetünk róla, hogy miként nézhetett ki a címer. A latin szöveg nehezen olvasható, az írás jelentős része elhalványodott. Az írásból így is kitűnik, hogy két vértestvér/édestestvér, Kiskeményi Nagy András és Mihály részesültek a fejedelem kegyében. Korábban Kiskémény alakban olvastuk a fivérek származási helyét, az oklevél azonban a Kiskemen nevet tünteti föl. Bihar megye déli részén létezett Kiskemény nevű helység, Nagy András és Mihály minden bizonnyal erről a településről származott.

A latin szöveget olvasva szinte láthatóvá válik a kép is: kék színű címer alját zöld mező fedi. Ezen egész emberalak látszik, jobb kezében kivont karddal. A címer hadi tettre utal, ám az nem derül ki belőle, hogy kik ellen hadakoztak a kiskeményi fivérek.

 

Ki volt Kiskeményi Nagy András és Mihály?

Az oklevél – legalábbis annak olvasható része – semmit sem árul el a kiskeményi Nagy fivérek tetteiről. 1659 novemberéből azonban ránk maradt Torma Mihály főkapitány lovasezredének név szerinti kimutatása. Seres István az MNL Országos Levéltárban őrzött kéziratos jegyzék alapján adta ki ezt a szöveget, kísérő tanulmánnyal ellátva.

Ebben több Nagy András és Nagy Mihály nevű vitéz neve is feltűnik. Az egyik Nagy András Apagi (Apagyi), egy másik vicehadnagy, de vannak a listán további ilyen nevű katonák is. Nagy Mihályok közül az egyik Lethai (Létai), a másik pedig Nyregihazi (Nyíregyházi). Egy másik neve mellett ez áll: „Elszökeöt, Debreczeni”. Rajtuk kívül más Nagy Mihály nevű vitézek is szerepelnek a listán, köztük kettő zászlótartó. Nagy András vicehadnagy és Nagy Mihály zászlótartó egymás mellett áll a listán: ők a „7. seregben” szolgáltak, Korda István hadnagy alatt.

A fentebb említett nevek meglehetősen gyakoriak. A lovasezred kimutatásának (1659) és a címeres levél kiadásának éve (1660) azonban közel esnek egymáshoz. A jegyzék alapján több vitéz származási helye is megállapítható: ezek többnyire tiszántúli és partiumi települések. Kiskemény ugyan nincsen köztük, de ez a Bihar megyei helység is abba a tágabb térségbe sorolható, ahonnan a kimutatásban feltüntetett vitézek származási helye azonosítható. Így feltételezhető, hogy Kiskeményi Nagy András és Nagy Mihály Torma Mihály főkapitány vezetése alatt szolgáltak 1659-ben. A feltevés nyilván további alátámasztására vár.

Az erdélyi fejedelem lengyel hadjárata

A címeres levelet a Nagyszeben közelében levő táborban adta ki II. Rákóczi György 1660. január 28-án („in castro nostro ad civitatem Cibiniensem”). A fejedelem éltének utolsó heteit élte ekkor, – bár ő még ezt nem tudhatta. Mi történt Rákóczi Györggyel életének utolsó éveiben?

Az uralkodó 1657 januárjában hadjáratot vezetett Lengyelországba, hogy megszerezze a trónt. Az erdélyi fejedelem hűbérese volt a török szultánnak, a külföldre vezetett hadjárat indításához ezért engedélyt kellett volna kérnie a hűbérurától. A török Porta megtiltotta Rákóczinak az ütközet indítását. A fejedelem ennek ellenére elindult Lengyelországba 1657 januárjában.

A hadjárat sikerrel kezdődött: Rákóczi György elfoglalta Krakkót, majd június 9-én bevonult Varsóba is. A helyi ellenállás azonban megnehezítette az erdélyi fejedelem dolgát. Szövetségesétől, Károly Gusztáv svéd királytól nem kapta meg a várt támogatást, a kozák hadak is elvonultak, a krími tatár sereg pedig fenyegetően közeledett. Rákóczi György végül úgy döntött, hogy csekély kísérettel hazautazik lengyel földről Erdélybe, hadait pedig hátrahagyja Kemény János vezetésével. A fejedelem hazajutott, seregét azonban foglyul ejtették a tatárok. A török Porta is fenyegetően lépett fel Rákóczival szemben, lemondását követelte. Ebben a helyzetben Rákóczi György lemondott az erdélyi fejedelmi címről, azzal a feltétellel, hogy ha sikerül megegyeznie a törökkel, visszatérhet a trónra. A rendek 1657 novemberében Rhédey Ferencet választották meg Erdély urává, az új fejedelem azonban már 1658 januárjában lemondott, Rákóczi György pedig újra legitim vezetőnek tekintette magát.

Rákóczi György Arad és Gyula környékén

Térségünk történetét is érinti, hogy Rákóczi György 1658 júniusában Arad közelében cselt vetett egy török egységnek. Legyőzte, és a Maros felé kergette őket.[1] Ezután ezer lovast küldött a török kézen levő Gyula közelébe, hogy lesben álljanak, és alkalomadtán rajta üssenek egy onnan kijövő csapaton. Egy várbéli lovas felfedezte Rákóczi embereit, és azok végül eredmény nélkül vonultak el Gyula alól.[2]

A török nagyvezír Gyulán

A török nagyvezír – Köprülü Mehmed – 1658 nyarán sereget indított, hogy Rákóczit és híveit megbüntesse. 1658 augusztusában a szultán hűbéresének, a tatár kánnak csapatai betörtek Erdélybe a kozákok, valamint a moldvai és havasalföldi vajdák támogatásával. Több erdélyi várost is feldúltak, köztük Marosvásárhelyt és Gyulafehérvárt. Közben a török nagyvezír is előrenyomult, és 1658 szeptemberében elfoglalta a Fehér-Körös melletti Borosjenőt. Ekkor a nagyvezír Borosjenő közelében, Barcsay Ákost nevezte ki Erdély fejedelmévé, ezt októberben az erdélyi országgyűlés is megerősítette.

Itt érdemes szólnunk egy gyulai vonatkozásról. Georg Kraus, szász történetíró megemlítette a török nagyvezír jelenlétét Gyula közelében, és képet adott a magyar foglyok szomorú helyzetéről: a „tatár kán, a szilisztriai pasa és a két vajda az egész sereggel meg a zsákmánnyal megérkeztek a fővezérhez Gyulára, még mielőtt az elvonult volna, úgyhogy mintegy 500 ezren gyűltek ott össze. Amikor átkeltek a Körös folyó hídján, megszámlálták az összes rabot. … Látni lehetett, hogy Erdélyből és Várad vidékéről 18 000 lelket raboltak el.”[3]

Rákóczi és Barcsay harca: a zajkányi csata

A török támogatásával tehát Barcsay Ákos lett Erdély új fejedelme. 1659 márciusában Rákóczi ismét arra kényszerült, hogy lemondjon a fejedelemségről. Több hónapig a Tiszántúlon időzött, az ecsedi, szatmári és székelyhídi várakban. Seres István szerint ekkoriban toborozhatták Torma Mihály seregét, amelyben a Nagy András és Nagy Mihály nevű tiszteket is találjuk. Rákóczi György még 1659 augusztusában elindult Ecsedről (mai Nagyecsed) Erdély irányába. Rákóczit szeptemberben ismét fejedelemmé választották az erélyi magyar nemesek és a székelyek, így tehát régi-új fejedelemként vonult haddal Barcsay Ákos ellen. Barcsayt Szejdi Ahmed budai pasa is segítette. 1659. november 22-én Rákóczi hadai Erdély déli részén, a Vaskapunál, a zajkányi csatában ütköztek meg Barcsay Ákos és a budai pasa seregével: Rákóczi alulmaradt. Seres István elképzelhetőnek tartja, hogy az ütközet helyszínére Torma Mihály csapatai nem értek oda időbe.

Folytatjuk!
A folytatásban Nagyszeben ostromáról és az ostrom során kiadott címeres levelekről számolunk be.

Függelék

Nos, Georgius Rako (2) ci Dei gratia princeps Transylvaniae, partium regni Hungariae dominus, et Siculorum comes etc. (3) Memorie commendamus tenore praesentium significantes quibus expedit universis; Quod nos, cum ad nonnullorum fidelium dominorum consiliariorum nostrorum singularem (4) nobis propterea factam intercessionem; tum vero attentis et consideratis fidelitate fidelibusque servicis Andreae et Michaelis Nagy de Kiskemeny fratres [consang- (5) vinorum] quae ipsi nobis et huic regno nostro Transylvaniae in omnibus rebus et negociis fidei (et) industriae ipsorum concreditis juxta posse ipsorum fideliter et diligenter [...]

(6) juxta possibilitatis exigentiam (?) ……. fideliter exhibuerunt et impenderunt ac [in futurum quoque] pari animi [constantia.…… et integritate fidelitatis.. ] seqvi... [exhibituri  et impensuri sunt]….

(7) (mittent)………Andream et Michaelem Nagy de speciali gratia et principali potestatis nostrae plenitudine e statu et conditione plebae in qua nati (8) sunt et hactenus extiterunt, eximendos ac in coetum et numerum verorum, natorum et indubitatorum insignitorumque regni nostri Transilvaniae et partium Hungariae et eidem annexarum nobili- (9) um clementer annumerandos, aggregandos, cooptandos et ascribendos duximus, prout annumeramus, aggregamus, cooptamus et adscribimus praesentes per vigorem. Decernentes expresse ut (10) a modo deinceps successivis semper temporibus iidem Andreas et Michael Nagy haeredesque et posteritates ipsorum utriusque sexus universi pro veris et indubita- (11) tis nobilibus habeantur et reputentur. In signum autem huiusmodi verae et perfectae nobilitatis haec arma sive nobilitatis insignia: Scutum videlicet (12) militare erectum coelestini coloris triangulare, cuius fundum cespes viridis occupat, in cuius campo sive area homo integer erecte stare manuque dextra gladium evaginatum (13) sursum porrectum tenere conspicitur. Supra scutum galea militaris clausa est posita, quam contegit diadema regium gemmis atque unionibus decenter exornatam, ex cono autem galeae taeniae sive (14) lemnisci variorum colorum hinc inde defluunt, utramque [scuti] partem pulcherrime ambiunt et exornant. prout haec omnia in capite sive principio praesentium literarum nostrarum docta manu et arte pictoris clarius expressa (15) et depicta esse cernuntur; animo deliberato et ex certa scientia liberalitateque nostra principali praefatis Adreae et Michaeli Nagy haeredibusque et posteritatibus ipsorum utriusque sexis universis gra- (16) tiose dedimus donavimus et concendimus. Annuentes et concedentes ut ipsi praescripta arma seu nobilitatis insignia more aliorum verorum, natorum indubitatorum insignitorumque nobilium armis utentium ubique in

(17) [preliis], hastiludiis, torneamentis, [duellis, monomachis ac aliis] quibusvis exercitibuss militaribus et nobilitaribus, nec non sigillis, vexillis, velis, auleis, cortinis, annulis, clypeis domibus, tentoriis et sepulchris, (18) generaliter in quarumlibet rerum et [expeditionum] generibus sub verae et perfectae nobilitatis titulo, quo eos ab universis et singulis cujuscunque status, conditionis, ordinis, gradus honoris, (officiis ?) (19) [dignitatis et praeeminentiae] homines [existant, insignitos] dici, teneri et nominari et reputari volumus ferre et gestare omnibusque et singulis iis honoribus, gratiis privilegiis, indultis, libertatibus im- (20) munitatibus et praerogativis, [quibus caeteri veri et] indubitati Regni nostri Transilvaniae et partium Hungariae ei annexarum nobiles et militares homines quomodocunque de jure et ab (21) antiqua consuetudine utuntur [fruuntur et gaudent], perpetuo uti frui et gaudere valeant atque possint. In cujus rei memoriam firmitatemque perpetuam praesentes litteras nostras pendentes et authen (22) tici sigilli nostri munimine roboratas memoratis Andreae et Michaeli Nagj ipsorumque haeredibus et postertatibus utriusque sexus universis clementer dandas duximus  et concedendas.

Datum

(23) in castro nostro ad civitatem Cibiniensem [posito?…..] vigesimo octavo mensis Januariis Anno Domini millesimo sescentesimo sexagesimo.

Georgius Rakoczy

Michael Mikes cancellarius

A latin szöveget Héjja Julianna Erikával közösen írtuk át, majd Gálfi Emőke volt segítségemre a nehezen olvasható szöveg átiratában. Köszönet érte! A [ ] jelek közé tett rész alig olvasható: más címeres levelek hasonló szövegrésze alapján próbáltam kiegészíteni. (H. M.)

Felhasznált irodalom