A balassagyarmati börtön építése körüli nehézségek

A 19. század első felében Magyarországon - a korábbi sikertelen kísérletek után - újabb lépéseket tettek a büntető jogi törvénykönyv megalkotására. A büntetőtörvény-javaslat elkészítésére az 1840:V. törvénycikkben egy 45 tagú bizottságot, egy „országos választmányt" küldtek ki, amely többek között a börtönügyekre vonatkozó irányelvek kidolgozását kapta feladatul. Az 1843. évi törvényjavaslat nem lépett hatályba, de a börtönkörülmények javítása a javaslat szellemében kis lépésekben előrehaladt. Ennek egyik példája volt a balassagyarmati börtön, amely felépítésének állomásai nem követték a reformkorban előírt és szokásos tervezési és építési gyakorlatot.

Az új börtön építését Nógrád megye kezdeményezte, több évnyi előkészítő munka eredményeképp 1840. november 28-án elküldte az új börtön tervét a Magyar Királyi Helytartótanácsnak jóváhagyásra. Kérését azzal indokolta, hogy a börtönnek használt régi, roskadozó épülete egészségtelen és kicsi. Felterjesztéséhez a megyei orvos és a tiszti alügyész jelentését is csatolta. Höppner Vencel orvos jelentéséből kiderül, hogy a megelőző egy évben 393 rab közül 260 betegedett meg, vagyis a rabok kétharmada. Közülük nyolcan meghaltak, és tizenketten a jelentés elkészítésekor is betegek voltak. A rabok krónikus, nehezen gyógyuló betegségektől szenvedtek, és újból és újból visszaestek. A leggyakrabban előforduló megbetegedések a következők voltak: hurut és „hurutos láz", amelyek könnyen „tüdősorv"-ban végződtek, és ezek voltak a leggyakoribb halálokok; csúz, köszvény; „csorvás láz" (lázzal járó gyomorhurut), amely könnyen átment „idegláz"-ba (tífusz); vérhas; hasmenés; „görvélyes máj és lép", amely könnyen vízkórsággá fajult; „görvélyes nyakmirigy daganat". Höppner szerint a gyakori megbetegedéseket a rossz, mocskos, tisztátalan, mélyen fekvő, földbe épített és vizes tömlöcök, vagyis cellák okozták, és mivel egy tömlöcben 23-25-en is voltak, tisztátalan volt a levegő és a betegségek is könnyen terjedtek. Sooky Andor tiszti alügyész szintén megerősítette, hogy a rabok számához képest a börtön területe kicsi, ezt bizonyítandó névszerinti jegyzéket is csatolt jelentéséhez.

Az új börtönépület kereszt alaprajzú tervét Entz Mátyás balassagyarmati építőmester készítette el költségvetéssel együtt. Mivel a megye bízott a kezdeményezés jóváhagyásában, arról is határozott, hogy már a felsőbb engedélyezés megérkezte előtt megteszik az előkészítő lépéseket, hisz rendelkeztek a munka megkezdéséhez szükséges pénzzel, a hiányzó összeget a birtokosok adományaiból kívánták fedezni.

A Nógrád megyeiek 1840 végén és 1841 tavaszán többször is megsürgették a helytartótanács válaszát, újból és újból kihangsúlyozva, hogy a „rosszra vetemedett", a „büntető igazság által elzárt szenvedő emberiség", vagyis a rabok „egészség álapota 's élet kérdésé"-ről van szó. Továbbá kiemelték, hogy „ha évenként az emberiség veszélyezett egésség álapota 's a' szomorú tapasztalás szerint gyakori halálozások hasonlításba tétetnek a' pénzbeli költségekkel, lehetetlen azon gazdálkodásba, vagy a' költségek kiadása halasztásába megnyugvást találni". A helytartótanács 1841 novemberében azt válaszolta a megyének, hogy várják meg az 1840-ben kiküldött országos választmány javaslatát, addig is tegyenek ideiglenes intézkedéseket a régi börtön javítására. A következő év januárjában a megye számításokkal bizonygatta, hogy az ideiglenes javítások nem kifizetődőek, új épületre van szükség.

Eközben a helytartótanács elküldte Entz tervét Bécsbe a budai Országos Építési Igazgatóság módosítási javaslataival, ahol a Hofbaurat azt 1841 októberében véleményezte és elutasította. Véleménye szerint ugyanis a földszinti betegek szobái nem voltak egymástól elválasztva, hanem inkább az őrmester lakásával álltak összeköttetésben, a halottas kamra pedig ezek között, az illendőséget mellőzve került volna elhelyezésre. Hiányolta a felügyelők, fogva tartók lakását, és kifogásolta az őrszoba csekély méretét, a belső folyosók kellő szellőzését, valamint a folyosón elhelyezett kemencék fűtési teljesítményét. A Hofbaurat úgy vélte, a kereszt formájú alaprajz és maga az elrendezés ellenkezik a fennálló alapszabályokkal, mivel megkönnyíti a kifelé irányuló közlekedést a szögletben lévő ablakok és a velük szemközt lévő ajtók által. Megszabta továbbá, hogy a fűtéshez gömbölyű szerkezetű kéményt használjanak, vagyis a fűtőkamrából kéményeken vezessék a meleg levegőt az épület helyiségeibe, és külön kéményen vezessék el a kihűlt levegőt. Meghatározta azt is, hogy épületszárnyanként legyen „kiöntés", vagyis legyen megoldott a szennyvízelvezetés. Az udvar közepére ezen kívül egy kápolna építését írta elő, hogy a rabok így a folyosókról részesülhessenek az istentiszteletben (A lelkésznek természetesen sekrestyére és lelkészlakra is szüksége lett volna). A tervhez ezen kívül még egy mélységmérési szelvényrajzot is csatolni kellett.

1842 augusztusában a Hofbaurat észrevételei figyelembe vételével az Építési Igazgatóság Novák Dániel (1798-1849)  építésszel új tervet rajzoltatott, melyet a Helytartótanács továbbított egyrészt a megyének azzal a kéréssel, hogy készítsenek költségvetést hozzá, másrészt Bécsbe jóváhagyás végett. Novemberben a megye megküldte a költségvetést a korábban hiányolt helyszínrajzzal együtt, sürgetve valamelyik terv engedélyezését. Azonban az Építési Igazgatóság elégedetlen volt a költségvetéssel, és újat állított össze 1843 januárjában.

A megye - bízva az engedélyezésben - 1843 tavaszán önhatalmúlag megkezdte az építkezést Novák tervei alapján. Erről következő év februárjában értesült az Építési Igazgatóság, mégpedig „hírlapi közlések"-ből. Közben, 1843 októberében a bécsi Hofbaurat - mivel Novák terveit sem találta megfelelőnek, leginkább azt kifogásolta, hogy a rabok és a személyzet lakóterülete nincs eléggé elkülönítve - új tervet készített. Azt javasolta, hogy a személyzet elhelyezésére a közelben lévő megyeháza épületének bővítésével biztosítsák a szükséges helyiségeket.

A helytartótanács 1844-ben felszólította a megyét, hogy számoljon be az építkezésekről.  A megye 1845 novemberében közölte, hogy az új börtön egy része már használható, és át is szállították oda a rabokat. Csatoltan elküldte az új börtönrendtartás javaslatát, melyben meghatározták a személyzet és a rabok kötelességét és viselkedési szabályait. Sőt már megválasztották a börtön új vezetőjét, a főfelügyelőt is Sooky Andor személyében. A helytartótanács megállapítása szerint a tervezet az 1840-ben kiküldött országos bizottság javaslatait vette át, így a kancelláriától kisebb módosításokkal az engedélyezését kérte. Ugyanakkor 1846 folyamán többször felszólította a vármegyét, hogy a börtönépítésről küldjenek jelentést, és a felépült börtön tervrajzát is mellékeljék. Ezen kívül kiemelte, hogy az építkezésre felsőbb jóváhagyás nélkül került sor, a megye önkényesen járt el. A megye azzal mentegetőzött, hogy ők csak elfogadták azt a tervet, amit a helytartótanácstól kaptak. A megye Novák terveit is visszaküldte a helytartótanácsnak, de nem teljesen az a terv valósult meg, 1846 nyarán a börtön személyzetének lakásai - melyeket eredetileg közvetlenül a köralaprajzú börtön körül kialakított U alaprajzú épülettömbben kívántak elhelyezni - még nem épültek fel, de nem mondtak le az építkezés folytatásáról, annak költségeit a megyebeli nemesség magára vállalta. Az ehhez szükséges új terveket - a megyeháza egyik épületszárnyának kibővítését - szintén Novák Dániel rajzolta meg a megye megbízásából még 1844-ben, és 1845 januárjában küldte meg a vármegyének.

A tervrajzok felvételeit Czikkelyné Nagy Erika és az Arcanum Adatbázis Kft. készítette.

Ajánlott irodalom:

Balassagyarmati Fegyház és Börtön története (a megyei iratok tükrében)

Szöllösi Beáta: Büntető és/vagy nevelő. Büntetés-végrehajtási intézetek építészeti fejlődéstörténete. Bp., 2012.