(A két intézmény közti távolság ugyanis 7,4 km, míg az MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára raktáraiban őrzött mennyiség már eléri a 8,5 iratfolyó-kilométert.)  Miután megbeszéltük, hogy a levéltárban őrzött és a mindennapokban használt íráshordozók zöme manapság papír alapú, áttekintettük ezek fejlődéstörténetét, különös tekintettel arra, milyen anyagok felhasználásával készültek elődeik. A foglalkozás kézműves részében könyvfaló-könyvjelzőt készíthettek a gyerekek.

A minden egyes érdeklődő látogatót megillető levéltári raktárbejáráson túl a kollégák olyan iratok kiemelésére és bemutatására koncentráltak, melyek tartalmaznak német nyelvű iratokat. A Jászkun Kerület iratanyaga bővelkedik ilyenekben, hisz egyrészt I. Lipót császár 1702-ben a Német Lovagrendnek adta el az egész kerületet; ebből az időszakból származnak adószedői összeírások. Másrészt a provizórium időszakában, az 1849.

A nagycsoportos gyerekek megismerkedhettek az íráshordozók történetével, a felhasznált anyagok és az azokból előállított végtermékek előnyeivel, hátrányaival, tulajdonságaival. A restaurátor műhelyben végig követhették a kézzel merített papír előállításának folyamatát, majd a kézműves foglalkozáson játékos kísérlet során tapasztalhatták meg a hajszálcsövesség jelenségét és csodálkozhattak rá a cellulóz rostjai közé beszivárgó víz hatására kinyíló papír tavirózsára.

A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára helyi vonatkozású irataival és magángyűjtők anyagaival kiegészítve – eredeti térképeken, dokumentumokon keresztül szemlélteti e két nem is olyan távoli évszázad hazánk vizeihez kötődő pozitív és negatív történéseit, tapasztalatait.