A megjelenteket Dr. Horváth László múzeumigazgató házigazdaként köszöntötte, majd Dr. Csönge Attila levéltár-igazgató beszélt röviden a kiállítás és a levéltári tablók létrejöttének körülményeiről, szakmai szempontjairól és a tárlat céljáról.
A konferencia ötletgazdáinak és főszervezőinek – Vincze János Farkasnak és Vincze Dánielnek – a szándéka egybecsengett a Gaál István Helytörténeti Kör legfontosabb feladatával: Jászladány múltjának, értékeinek és kiemelkedő személyiségeinek emlékét megőrizni és továbbadni a következő ne
A kitelepítések története
Aki figyelemmel kíséri Szolnok közművelődési rendezvényeit, bizonyára emlékszik még a Damjanich János Múzeumban idén februárban bemutatott „Ez ser!” című időszaki kiállításra, mely a Vendéglátóipari Múzeum és a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum közös vándorkiállításaként járja az országot. A tárlat e hűsítő élvezeti cikk gyártásának korai történetét terjedelmi okok miatt csak vázlatosan mutatta be és inkább az ipari sörgyártás időszakára koncentrált.
A 0,12 iratfolyóméternyi iratanyag három kötetet tartalmaz. Az egyik legfontosabb kötet az egyesület egységkönyve, amely az 1958 és 1967 közötti időszakot öleli fel. Az egységkönyv szabványos nyomtatványt jelent, amely tartalmazza az egyesület iratainak iktatókönyvét (ez utóbbi egyéb iratok hiányában igen értékes), a működési és oktatási naplókat, egyesületi tagok nyilvántartását, fegyelmi ügyeket, az egyesületi könyvtár könyveit, valamint a tárgyi leltárat.
Napjainkra az egykori Jászkunság településein a serházak és serfőző mesterek emlékét többnyire csupán helynevek és a helyi emlékezet őrzi. Az előadás a 18–19. századi serházak világát mutatja be, különös tekintettel azok létrejöttére, működésére és gazdasági-társadalmi szerepére. Kiemelt figyelmet kapnak azok a tényezők, amelyek a serházak alapítását és fejlődését elősegítették, valamint az azokat működtető mesterek személye és tevékenysége.
Az első rendszeres utcai világítást 1558-ban Párizsban vezették be, ahol olajlámpákkal hatoltak át az éjszaka sötétjén. Hazánkban csak jóval később, 1777. november 9-én jelent meg Budán az első utcai lámpa, ami egy primitív olajmécses volt. Újabb 13 évbe telt, hogy 1790. január elsején Pesten is elinduljon az olajlámpás közvilágítás. Szolnokon a 19. század utolsó harmadában vezették be a közvilágítást.
Magáról a vitáról nem sokat tudunk, a levéltári iratok között viszont fennmaradt egy beszámoló, amely Az alkohol és a bódulatkeltő anyagok használata elleni küzdelem helyzete és feladatai megyénkben címet viseli, s amely minden bizonnyal Paróczainé referátumának szövegét tartalmazza. Az irat bemutatja, milyen mértéket öltött az alkoholizmus és a kábítószer-fogyasztás Szolnok megyében és milyen eszközökkel próbáltak a kedvezőtlen folyamatoknak gátat vetni az ezzel foglalkozó szervezetek.
A résztvevők számos bensőséges információt hallhattak a költő szüleinek előéletéről, családjukhoz és egymáshoz fűződő kapcsolatáról, a költő édesanyjának küzdelméről, miután férje elhagyta őket. Ezzel párhuzamosan megismerhették az intézményes állami gyermekvédelem működését, a menhelyi gyerekek életének nehézségeit, a vidéki életkörülményeket és a közoktatás helyzetét.
Tények és tévhitek József Attila öcsödi éveivel kapcsolatban
